– Meglepő módon most erősen a humorra épített ez a rész, főként ezzel az eléggé klisésnek számító testcsere fordulattal, de nem volt olyan rossz.
– Két tanulság is volt:
1. Spock és T'pring részéről, illetve Pike diplomáciai küldetése kapcsán az, hogy minden kapcsolatban, legyen az akár romantikus, vagy egyéb jellegű, folyamatosan a másik megértésére kell törekedni. (Mondjuk ez alap, szóval elég gáz, ha valakinek ezt így a szájába kell rágni.)
2. Az Una és La'an szál pedig megmutatta, hogy bizony nem árt olykor kikapcsolni, különben könnyen elhidegülhetsz másoktól és egy unalmas, vagy szerethetetlen „gépként” fognak rád tekinteni. (Vagy valami ilyesmi…)
– Ajjaj… remélem, hogy Chapel nővér utolsó jelenete nem arra utal, hogy esetleg szemet vetett volna Spock-ra. XD Minden beszélgetésük alkalmával úgy érzem, mintha az írók ki akarnának alakítani köztük valami komolyabbat, de szerintem ez nem hiányzik most. (Amúgy nemrég tudtam csak meg, hogy Chapel is benne volt a TOS-ban, tehát ő sem teljesen új karakter, csak itt kibővítik a szerepét.)
– Továbbra is élvezhetőnek tartom és még mindig a legjobb New Trek széria.
