1. Hurrá, Una vére megmentette Ensign Christinat :))
2. Végre egy film, amiben elhiszem, hogy tényleg melegük van. A legtöbb filmben általában látványosan mű az izzadság az arcon vagy a pólón, a mellékszereplőknek meg külön klímájuk is van, amitől nem izzadnak 20 centire a főszereplőtől, de itt tényleg úgy csillogott mindenki arca, mint akinek a valóságban is befűtöttek. Mindegy, hogy a sminkes csinálta vagy tényleg felcsavarták a hőszabályzót, de szerintem jól sikerült.
3. Ez egy annyira jó rész volt! A hídon egyszerűen végig velük együtt voltam, hol lélegzetvisszafojtva várakozva, hol feszült figyelemmel követve a taktikai lépések következményeit. Teljesen át tudtam élni Pike érzéseit, eszembe juttatta, hogyan küzdöttem és aggódtam anno a „saját legénységemért” a Mass Effectben, hogy nincs olyan, hogy kisebbi rossz, mikor emberi életek a tét, a folyamatos felelősség terhe, hogy mindenkit életben tartsunk…
4. Újra kéne nézni a TOS Arena epizódot.
5. Mikor Spock La'an elméjében olvasott és a végén Spock is megnyílt, volt néhány másodperc…egészen pontosan az a pillanat, ahogy visszatértek a valóságba és Spock arcára vált a kamera La'an könnyeiről…atyaég…abban a néhány másodpercben annyi fájdalom és szomorúság tükröződött…minden elismerésem Ethan Pecknek.