– 2 rész után is meglepően jó.
– Egész szépen egyensúlyoz a már bejáratott karakterek és az újak közt, mégis azért igyekszik az előbbiekre koncentrálni.
– Örültem, hogy a Star Wars-os össze-vissza lövöldözés helyett, ismét sikerült békésen és taktikusan megoldani a konfliktust.
– Kezdem megkedvelni az új Uhurát, ugyanakkor itt nem tudok elképzelni köztük romantikus viszonyt Spock-kal, szóval remélem, hogy a TOS vonalat követik inkább, illetve inkább amolyan kölcsönös tiszteleten alapuló oda-vissza mentorkodás lesz kettejük közt. Spock önbizalmat és csillagflottás profizmust tanít az újoncnak, míg Uhura emberséget a félvér vulkáninak.
– Továbbra is megvolt a Star Trek hangulat és örülök neki. :)
1. Szép rész volt Uhuranak. Kis kikacsintás a TOS-nak az énekkel és a nyelvekkel, bővül a ez a háttérsztori is, miközben láthatjuk, hogyan keresi még az útját és a helyét kadétként a Csillagflottánál, hogy válik azzá, akit majd a TOS-ban ismerünk. Az a barlang pedig gyönyörű volt, ahogy életre kelt a hangokkal.
2. Az előző részben mondtam, mennyire jó volt, Spock és Pike bensőséges beszélgetése a történtekről, múltról, jövőről, a lelkében zajló vívódásról. Most ugyanezt mondom a Number One-nal közös jeleneteikre. Annyira szép, ahogy így vigyáznak Pike-ra és aggódnak érte. Hogy mennyire a szívébe tudja az ember zárni az ő hármas egységüket is <3 Más, mint a Kirk-Spock-McCoy triumvirátus, de ugyanannyira szerethető!
3. Spock beszéde Uhurahoz a végén. :))
