– Öhm… Tessék? Hogy… Mi?! XD
– Még mindig a legelső angyalos sztori volt a legjobb. Egyszerű szabályok, egyszerű következményekkel, mégis félelmetesek voltak, aztán részről részre tovább bonyolították a velük kapcsolatos dolgokat és már-már követhetetlen lett.
– Eddig az volt a leggázabb, mikor Cybermen módjára asszimilálni tudtak embereket, de ezt most megtoldották azzal, hogy kb. semmit se kell csinálniuk és bárki átváltozhat síró angyallá? Lásd. a Doktort, illetve a nőt, akinek elég volt hallucinálnia az angyalt… De ennek semmi értelme. Először azt mondták, hogy a fejében kelt életre, aztán azt, hogy ő már egy menekülő korábban már létező angyal fontos információkkal. Most mi van? Rengeteg a katyvasz és az ellentmondás.
– Plusz még egy rajz is angyallá tud már változni… csodás.
– Néha ez a pislogás dolog sem volt következetes. Ha valaki az angyal és közéjük áll, attól ők még látják az angyalt, max. nem az egészet. Plusz hol a fölváltva pislogási taktika? Azt miért nem mondta a Doktor senkinek? Elég, ha egy ember épp folyamatosan nézi őket, Yaz és Dan pedig lényegében ennek a tudásnak a hiányában esett áldozatul az egyiknek.
– Egész jó lehetett volna ez a rész, ha a túlcsavartság miatt nem lenne tele furcsaságokkal, meg logikai bakikkal.
– Félek, hogy sose látunk már olyan minőségi angyalos sztorit, mint a legelső volt, nem beszélve a nagy kedvencemről, a Vashta Nerada-ról, amit azóta se nagyon mertek használni az emlékeim szerint (Talán az Adventure Games-ben bukkantak föl utoljára, de a sorozatból nem rémlenek.)
