Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 2 | 3. rész | Hasonló a hasonlóhoz Like Calls To Like 2023. március 16. | Eric Heisserer, Donna Thorland | Laura Belsey |
Epizódnézések
Határozottan úgy fest, hogy elkezdett kisiklani a sorozat, és bár az első két részt határtalan lelkesedéssel fogadtam, tartok tőle, végül hová fog kifutni. Itt már nem csak arról van szó, hogy tetszőlegesen összekutyulják az egyes könyvek eseményeit, felcserélik a történések sorrendjét és átköltenek részeket, miközben a lényeget megtartják.
A probléma kulcsát az Éjúr és a Varjak képezik, bár eltérő módon.
Míg az első évadban nem ment erősen a történet rovására, hogy az Éjúr rosszul volt megírva és eljátszva, most hazavágja a teljes ravkai frontot.
A Ravkában játszódó eseményeknek az lenne a fő motivációja, hogy meg kell állítani az Éjurat, mielőtt még többet rombol, és helyrehozni az eddigi pusztítását. Az Éjúr által képviselt mérhetetlen fenyegetés a tét, az Éjúr uralja az eseményeket, amikre a hősök a legjobb tudásuk szerint reagálnak, bár jó pár lépéssel lemaradva. Ehhez képest ettől az Éjúrtól nem kell tartani, mert ahogy epizódonként legalább egy nála sokkal összeszedettebb női karakter a fejére olvassa, csak egy buta, ijedt, nyafka kisfiú, aki szeretethiányból és félelemből baromságokat csinál. Annyira szánalmasan sérült és GYENGE, hogy se tiszteletet, se rettegést nem tud kelteni. Állandóan csak azon picsog, hogy mindenki elhagyja, pedig ő annyit tesz a körülötte lévő emberekért, hogy nem ezt érdemli. Felelőtlenül osztogatja a titkait, újabb és újabb céltáblákat pingálva a hátára. Olyan nyálcsorgató megszállottsággal leskelődik Alina után, amit Edward Cullen is megirigyelne, és ha valami nem úgy történik, ahogy kigondolta, akkor kivágja a hisztit. Szun-ce és Machiavelli is csomókban tépnék a hajukat, ha látnák azt a kétségbeesett vergődést, amit világmeghódítás címszóval művel, taktikai hibát taktikai hibára halmoz. Teljesen hiteltelen, hogy ez a rakás szerencsétlenség hogyan tudja egyedül sakkban tartani az országot. Ezzel pedig komolyan vehetetlenné válnak mind Alináék, mind a cári udvar, mind általánosságban a grisák megpróbáltatásai. Nincs igazi konfliktus…
A ketterdami fronttal pedig az a baj, hogy a Varjak kalandjai annyival izgalmasabbak, komolyabbak és okosabban kidolgozottabbak, érdekesebb karakterekkel megtoldva, hogy sokkal erősebbek, mint a ravkai front.
A Varjak folyamatosan ellopják a showt Alina és az Éjúr szálától, hiába az Árnyék és csont-könyvek adják elvileg a sorozat gerincét és a Hat varjú-könyvek a mellékvonalat. Egy zárt közösségen belüli hatalmi harccal vegyes bosszúhadjáratnak nem kellene nagyobb volumenűnek lennie, mint egy élő szent és egy több száz éves gonosz, a megtestesült fény és a megtestesült sötétség mágiával átitatott háborújának egy (számtalan politikai krízistől terhelt) birodalom méretű sakktáblán. Mégis az. A Varjak és Pekka Rollins macska-egér játéka ezerszer izgalmasabb, mint ami a szomszédban történik, a karakterek közötti dinamika is mélyebben kidolgozottabb és figyelemre méltóbb, az egyes figurák lelki sebei is sokkal érzékletesebben épülnek bele a személyiségükbe és hitelesebb dilemmák elé állítják őket, a kimondott dolgok ütősebbek, a kimondatlan dolgok pedig sokat sejtetőbbek. Egyszerűen több a feszültség, nagyobbak a tétek, ha homokszemek is kerülnek a gépezetbe, és a gondosan felépített terv bedől, akkor is jobban teljesítenek a karakterek, nem érzi azt minduntalan a néző, hogy hülyeségeket csinálnak.
Néhány gondolat a végére;
× Inej és Alina ruhája fantasztikus volt, főleg a kabátjaik.
× Kaz és Inej között nagyszerű a kémia. *--* Imádom, ahogy Kaz a maga szokatlan módján próbál támogató lenni és kifejezni az érzéseit; nagyívű lelkizések helyett taktikai tippek és esetlen elsősegély-ellátás. Látszik rajta, hogy még így is nagyon-nagyon erőlködik, és hogy kifejezetten sokat szenved a művelettől, minden ilyen lépés előtt legszívesebben sarkon fordulna, és még az ötletet is messzire zavarná magától, de azért igyekszik. :3 Tetszik, hogy Inejbe pedig szorult annyi határozottság, hogy rá tudja venni Kazt, hogy beengedje egy kicsit a fejébe a falak mögé, és elbűvölő, hogy Inej mennyire nagyra értékeli ezeket a kis bizalommorzsákat, amit egyértelműen le is kommunikál. Rögzüljön csak Kazban, hogy nem szükséges minduntalan bezárkóznia, mert a bizalomért cserébe megértést kap, nem pedig elutasítást.
× Az a bemutató, amit Per Haskellnél rendezett Kaz, nagyon badass volt. :D Imádtam, ahogy dagadt a büszkeségtől, hogy az összes szereplő valamennyi aggálya ellenére ő már csak azért is megmutatta, hogy képes végrehajtani, amit eltervezett, hogy nem nagy falat a célja, csak a többiek gondolkodnak túl korlátoltan.
× Inej és a bérgyilkos harca izgalmas és látványos volt, habár amekkora fenyegetésként harangozta be Pekka ezt a fickót, azt feltételeztem, hosszabb ideig fogja zargatni a karaktereket.
× Jesper és Wylan zongora-javító missziója rendkívül szórakoztató volt. Wylan megmentette a napot. ^^
× Nyikolaj lelepleződésétől nem voltam hanyatt esve, és az is fura volt, hogy Alina csak úgy pofán vághatta a katonák előtt anélkül, hogy menteni kellett volna a helyzetet.
× Ben Barnes annyira ÖREGES és nyúzott ebben a szerepben, hogy nem értem a töretlen bugyidobálást.
