Epizód

ok, én most kicsit fröcsögni fogok
először is, nincs bajom a bosszútörténetekkel és az antihősökkel
viszont, egy antihős is lehet szimpatikus
aki küzd azzal, hogy meddig mehet el a bosszújával, hol az a vonal, amit átlépve már ő sem lesz különb azoknál, akik őt bántották, és végül átlépi-e
na, Keyaru aztán habozás nélkül megteszi, és még csak nem is dilemmázik rajta
ok, végül is megérthető, tekintve mit műveltek vele
szóval akkor bosszút áll a r*bancon és….
kitörli az emlékeit, és a szolgájává teszi, aki rajong érte és nem emlékszik arra, hogy mit tett vele és mennyire lealacsonyítónak találta a „főszereplő”-t
már nem azért, de miután a fél ország végigment rajta, ő háremet akar alapítani az őt kínzó ribivel kezdve, mert…. mert akkor most mi is ez a sztori?
Az alakötlet dark fantasy, de ott meg nem csinálunk háremet, hanem halálra kínozzuk a hercegnőt és/vagy ráeresztjük a csőcseléket
NEM EGY CUKI RABSZOLGÁT CSINÁLNI BELŐLE…
egyébirént ecchinek túl sok, hentai-nak meg túl kevés

és ez a színes látvány meg a cuki poszter borzalmasan nem illik hozzá
végig fogom nézni, mert mazochista vagyok, de ez… borzalom

És asszem én itt be is fejezem ezt az animét, pedig még soha nem hagytam félbe semmit. Az első résznél pedig még jónak gondoltam és a Tate no Yuusha-hoz hasonlítottam. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Felesleges brutalitás, túlzott erőszak (de tényleg mindenki orrba szájba erőszakol mindenkit), undorító szereplők. Persze számítottam némi butalitásra az előző rész alapján, és általában bírni szoktam a durvább dolgokat, de ehhez még én is azt mondom, hogy gyomor és kellő ingerküszöb kell. Úgy látszik nekem nincs meg.