Meglepően jólesik végre egy slice of life animét nézni a rengeteg fantasy után :D Megvan már néhány hónapja, hogy ebben a műfajban néztem valamit.
Eddig tetszik, érdekes a történet, és a két főszereplő is kedvelhető, tetszik, hogy kivételesen nem mindketten tinédzserek. Habár Yoshida az, akit jobban megkedveltem, már az hatalmas plusz pont, hogy nem használta ki a helyzetet, alapból is undorítónak tartom az ilyesmit. Sayunál egyelőre kivárok még, kissé tényleg fura, hogy csak így odaadná a testét bárkinek, de gondolom ennek megvan az oka. Ettől eltekintve viszont aranyos, és olyan női karakter, akit kedvelni szoktam.
Egyébként nem is olyan régen volt egy hasonló beszélgetésem az egyik barátommal, mint az anime koncepciója, csak nálunk a kérdés úgy vetődött fel, hogy miként cselekednénk, ha x év múlva bekopogna hozzánk egy régi iskolatárs mondjuk, akivel annó jóban voltunk, hogy sehova nem tud menni, romokban az élete, kidobták otthonról stb…, nem maradhatna-e nálunk. Végül mindketten arra jutottunk, hogy amennyiben idővel szerez munkát és beszáll a rezsi/kaja költségbe befogadnánk, amíg újra talpra nem tud állni. Legközelebb szerintem felvetem, hogy mit tennénk ugyanebben a helyzetben, ha egy Sayuhoz hasonló egyénnel találnánk szemben magunkat.
Ui: Yoshida felfogása szerint, mivel én is lusta vagyok általában megborotválkozni már öregnek számítok :D Mentségemre szóljon, hogy nekem azért rendes szakállam van, nem öt szál, de mondjuk akkor is csak két perces procedúra, szóval kijelenthető, hogy már öreg vagyok.
