Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 2 | 8. rész | Episode 8 2020. január 17. | Laurie Nunn | Ben Taylor |
Epizódnézések
Végre bekövetkezett, amit annyira vártam… Groff bukása. Nagyon időszerű volt, és kimondhatatlanul örülök neki, hogy a bizottságos nő szembesítette vele, hogy hiába Otis anyjára köpköd, ő az, aki tönkretesz az intézményt, és ő az egyetlen problémaforrás, aki nem képes normálisan ellátni a feladatait csak azért, mert nem tudja elfogadni, hogy miután éveken keresztül úgy bánt a nejével, mint egy mosogatóronggyal, a nő lépett, és kidobta. Megérdemelte a megaláztatást, a lefokozást, hogy a feljebbvalója és a diákjai is ellene fordultak, épp elég sokáig mérgezte a közeget, amiben mozgott. Meg mi ez a baromság, hogy „ezek csak gyerekek, nem tudják, mit akarnak!” ?! Aki ilyen gondolatmenetet követ, ilyeneket mond, az totálisan alkalmatlan arra, hogy fiatalokkal és gyerekekkel foglalkozzon, az ilyet el kell tiltani a foglalkozásától.
Otis az elején megint egy arrogáns… botkormány volt, ahogy előadta az anyjának, hogy szerinte tök rendben van, amit az iskolában csinált, és nincs benne semmi kivetnivaló, mint ahogy az alapvető magatartásában se. Pedig az anyjának volt igaza, ő is kimondta, amit részek óta szajkózok, hogy képtelen felelősséget vállalni. Amikor meg ecsetelte az apjának, hogy ő végig abban a tudatban volt, hogy az anyja tehet róla, hogy lelépett, akkor azt hittem, lekaparom az arcom. o.o Miért tehetne róla Jean, hogy Otis apja félredugott, és elköltözött az álmait hajkurászni Amerikába?! Mégis hogyan lehet valaki ennyire torz látó és hülye?! Az epizód második felére… elkezdett végre magába szállni, és felismerni, hogy mekkora egy kapitális hólyagként viselkedik már nagyon régóta, miközben meg van róla győződve, hogy mindenki ellene van, és ő a rendes pofa. Végre azt tette, amit kellett, normálisan bocsánatot kért Jakobtól, igyekezett rendezni az elrontott dolgait, bevallotta, hogy ő adta a tanácsokat, és végre-valahára kiállt az anyjáért, amikor Groff neki támadt. Viszont… mégse tudok annyira örülni ezeknek a "fejlődéseknek, mert ez nem csoda vagy nagy cucc, hanem a minimum azok után, amilyen az előző évad második felétől egészen mostanáig volt.
Eric és Adam love storyjától kiütést kapok. Nem, nem és nem! Ez a kapcsolat nem normális, mint ahogy az is rohadtul nem normális, hogy mennyire örült Eric családja Adamnek, miután éveken keresztül úgy bánt vele, mint egy darab sz.rral. Ja, Adam végre belátta, hogy mocskos mód bánt Erickel, hogy oda ne rohanjak… Átkozottul nagy szó, ja nem az. Ez a magától értetődő, ugyanúgy, mint a fentebbi esetben, és fel nem foghatom, hogy ezt miért akarja a Netflix valami falrengető, gyönyörű romantikus gesztusnak beállítani. Az a legkevesebb, hogy Adam végre felfogja, hogy ő feszültséglevezetés címszóval évekig bántalmazott valakit, a legkevesebb, hogy „sejti”, hogy mennyire hazavágta lelkileg, és az is eljut az agyáig, hogy a másikat… ez micsoda meglepetés, rosszul érintette. Nem tudom, hogy milyen értelmileg visszamaradott világban lehet ez megindító vagy szép. Ja, hogy azért bántotta, mert őt meg bántotta az apja, és mert nem tudta elfogadni a biszexualitását, ezért szétrobbantotta a frusztráció, amit az Eric iránt érzett vonzalma és szeretete keltett benne, ja, hogy a szerelem őrült dolgokat tesz az emberrel, ezért ez végtére is egy cuki dolog, és spongyát rá? Francokat! -.- Ha valaki azért veszélyeztet valakit pszichésen és fizikailag, mert nem bírja feldolgozni, hogy kedveli, az kezeltesse magát! Egyszerűen utálom, hogy egy ennyire okosnak, fontos célúnak és jó szándékúnak induló sorozatnak ide kellett jutnia, hogy meg kellett erősítenie az emberekben azt a téves berögződést, hogy az rendben van, hogyha a „szeretet” nevében bántalmazunk valakit. Nem, nem bébi… én azért törtem el három bordádat meg értem el, hogy már a látványomra is összerezzenj, mert bolondulok érted… Toxikus szál, toxikus mondanivalóval. Most mindenki hanyatt van vágódva, hogy Adam apja kikerül a képből, elkezdett gyógyulgatni, és hogy majd Eric családja szépen felgyógyítja… Aztán, ha valami miatt újra feszült lesz, megint olyan helyzetbe kerül, amit nem tud kezelni, akkor ismét leveri Ericen. Ha ez a reakciója a nyomásra és ezt mentségként is használja az ilyen viselkedésére, akkor nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki azt higgye, nem lesz pontosan ugyanez legközelebb… Talán sokkal durvábban. Ez nem valami szépnek, hanem valami nagyon károsnak a kezdete… Ericet és a választását a fentebbi eszmefuttatásom elemein túl azért se értem, mert Rahim messze értelmesebb és érettebb. Intelligens, tájékozott, tisztán lát és elfogadó. Adam pedig buta és lassú, nem képes megjegyezni összetettebb szavakat se, a pánszexualitásra is azt mondja, hogy pánsíp-izé, a musical műfaj szóbekerülésekor meg visszakérdez, hogy „az olyan, mint a Jégvarázs”?! Egy fejletlenebb kilencéves a csávó vagy tizenhét éves?! Ez nevetséges és nagyon gáz, azt pedig nem tudja bevenni a gyomrom, hogy az ostobaság miért kéne, hogy szórakoztató, mindenek felett vonzó legyen.
Jacksonnak és Vivnek nagyon örülök. ^^ Jó volt látni, hogy újra egységben az erő, nagyon kedvelem őket együtt, remek csapatot alkotnak. Nagyot vigyorogtam rajta, amikor Viv kiállt Jacksonért Dexszel szemben, és közölte vele, hogy mennyire nagy dolog, hogy próbálkozik megtalálni a saját útját, új érdeklődési köröket keres, kísérletezik, hogy miben jó, igyekszik meghaladni önmagát, míg Dex csak egy dologban kiemelkedő, és már az is unalmas, mert másról se tud beszélni. Mr. Hendrix is nagyon jó fej volt, amikor az előadás előtt mondta, hogy nem a legjobb színész a világon, viszont végre valami olyat csinál, amit szeret, és azért, mert foglalkozni akar vele, nem pedig, mert muszáj. Megkérdőjelezhetetlenül jót tett, hogy Viv korábban kitálalt Jackson szüleinek, így jöhetett létre egy egészségesebb légkör a számára.
Maeve is nagyon jól döntött azzal a telefonhívással, hogy a kezébe vette az irányítást, és meghúzta a határt, megakadályozta, hogy ugyanazt tegye az anyja a féltesójával egész életében, mint anno kiskorában vele, és egyúttal véget vetett annak is, hogy őt elővegye, majd kedve szerint a sarokba dobja, mint egy rongybabát. Helyesen tette, amit tett, az anyja pedig csakis magának köszönheti újfent a helyzetet, amibe került. Maeve-nek egyáltalán nem kell rosszul éreznie magát.
Isaacre megint piszkosul dühös vagyok. Nem az üzenetes húzása miatt, bár az sem volt szép. Hanem, mert egy álnok kavarógép. Bízom benne, hogy Maeve a következő évadban kiszabadul a karmai közül, mert felháborító, amit művel vele. Törődik vele a maga módján, de gátlástalanul ki is használja mellé. Maeve maga alatt van, erre behívja magához, hogy Maeve készítsen ételt neki. Lelki válságban van az idézőjeles barátja, erre ugráltatja a saját kényelméért. Utána meg, amikor kiderül, hogy nincs otthon elég alapanyag, még el is hajtja a boltba, mintha az előző szolgálatra manipuláláshoz is nem kellett volna elég vastag bőr. Maeve meg észre sem veszi, hogy ez a kis álszent szemétláda mit tesz vele, hogy állandóan burkoltan erőszakoskodik vele, kialakítva egy függést, hogy aztán ő profitálhasson belőle. Ez nem barátság, hanem könyörtelen lenyúzás.
Mindent egybevetve, hasonló stílusban nekem valamivel jobban bejött az Eufória.
