Pár éve már elkezdtem, akkor megfogott, de félbehagytam – a könyvvel is hasonlóan voltam. Most viszont megint szembejött, szóval egy barátnőmmel elkezdtük ledarálni.
És őszintén szólva, sokkal, sokkal jobbra emlékeztem. Nem tagadom, hogy az oroszos/hollandos hangulat kellemes és egyedi, de egyben annyira igénytelen a worldbuilding. Ravka semmi több nem akar lenni, mint egy fantasy Oroszország, az írónő szinte semmit nem tett hozzá. A random orosz szavak is annyira csak hangulatfestők, semmi valódi szerepük (az egyik halálom a random elejtett szavak – igen, nyilvánvalóan ha valaminek nincs magyar megfelelője, logikus megtartani eredeti formában. De semmi szükség arra, hogy moi tsar-t mondjanak, „cárom” helyett). Ráadásul tekintve, hogy a könyvben a cárt III. Alexandernek hívják, és van egy Nikolai nevű fia, nem tudok szabadulni attól sem, hogy az egész történet egyszerűen a cári család bukásának YA újragondolása (III. Sándor, majd utána Miklós az utolsó orosz cárok voltak). Még a Darkling is kicsit Raszputyin újragondolásnak tűnik.
Szintén hiányolom, hogy a Grishák erejét rendesen tisztázzuk. Jelen pillanatban úgy festik le őket, mint akik nagyon erősek, de valódi harcban viszonylag kevesen igazán hatékonyak. Egyáltalán nincs harmóniában, hogy írják le őket, és miket látunk tőlük, a hatalmuk úgy változik, mint a szélirány – ha le kell győzni őket, akkor éppen gyengék, és nem tudják felvenni a harcot az üldözőikkel, ha menő jelenet kell, erősek. A főhősnő ereje messze túl specifikus a Darklingéhoz képest (gyakorlatilag csak a sötétséget tudja ellensúlyozni, és volcrákat pusztítani – miközben a Darkling elképesztően változatosan használja a saját erejét).
Kaz-ék csapata is jobban megfogott elsőre, most inkább bosszantottak. Kaz végtelenül toxikus, és senki nem call-outolja érte rendesen. Elvileg okos, és tényleg vannak nagyon menő pillanatai és megszólalásai (továbbra is kedvelem alapvetően a cinikus, manipulatív figurákat), de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy igazából végig mázlija van, és úgy kezelik, mintha mindent kézben tartana. Önző, forrófejű, mindenki életét veszélybe sodorja a bekattanásaiért, pocsék vezető, és még rosszabb barát. Jespert nagyon kedveltem a csapatából, de Inej-el pl. nem tudom, hogy hogy lesznek igazán elképzelhetőek romantikus párosként.