Epizód
| Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|
| 6. rész | Ez hát a karácsony? So This Is Christmas? 2021. december 22. | Jonathan Igla, Elisa Climent | Rhys Thomas |
Epizódnézések
Amilyen jól indult, olyan csalódást keltő véget ért az epizód. Nagyjából a felétől kezdtem azt érezni, hogy a készítőkön egyfajta kényszeres kapkodás lett úrrá, és minden egyes történetszálat el akartak varrni a rész végére; némelyik esetében azért ha nagyon akarják, tudják folytatni, nekem ettől függetlenül nem tetszett ez a megközelítés (meg a stáblista utáni jelenet minősége sem, de erről kicsit később).
Az előző részben megemlített spoiler neve ismerősen csengett, de addig nem nagyon akartam utánanézni, amíg be nem fejezem a sorozatot, nehogy elspoilerezzek magamnak valamit. Hát, kérem szépen, ő volt spoiler
Az előző résznél azt írtam, spoiler kijárna egy önálló sorozat, ezt most azzal egészíteném ki, hogy társuljon be mellé Kate is, mert egyszerűen imádtam a közös jeleneteiket. spoiler harca, majd beszélgetése nagyon szép pillanat volt, ettől függetlenül mind kettejük történetétől, mind a lány jelenlététől többet vártam, azt gondoltam, nagyobb szerepet fog játszani az elbeszélés menetében.
A maffiás szálnak spoiler és Maya karaktereinek feltűnésén, felvezetésén kívül nem sok értelmét láttam, kissé összecsapott, ezerszer látott sablonokból építkező történet volt, szóval remélem, ha a jövőben visszatérnek ezek a szereplők, méltóbb sztorikat írnak majd köréjük.
Bagolymániás vagyok, úgyhogy muszáj kitérnem a (később kidőlő) karácsonyfán üldögélő madárkára, aki egy számomra hosszas nevetőgörcsöt okozó jelenetben elrepült a Clinték által lekicsinyített autóval, benne a melegítősbanda tagjaival :DDD
A stáblista utáni jelenet: elgondolkoztam rajta, hogy ha karácsony környékén nézem meg a sorozatot, a bejgli- és szaloncukormámor miatt talán másként álltam volna hozzá, de arra jutottam, hogy akkor is csalódottan és felvont szemöldökkel tűnődtem volna, hogy ez most egy rossz vicc, vagy egy rossz álom. A történésekből, a szereplőkből kiindulva rengetegféle izgalmas, agyeldobós jelenetet biggyeszthettek volna ide, erre kiszúrják a szememet egy spoiler? Hát, (utólag is) kellemes karácsonyt, te mocskos állat! :/
Összességében nézve a sorozatot, abból a szempontból örülök a létrejöttének, hogy neki köszönhetően jobban megismerhettem Clint Bartont, azaz Sólyomszemet, és végre rá is irányult némi figyelem, mert számomra (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül) ő a filmekben mindig elveszett a menőbb, harsányabb Bosszúállók között. Az is nagyon tetszett, hogy a sorozat rávilágított arra, egy egyszerű íjász is lehet szuperhős, de egyben körbejárta azt a témát, hogy mit jelent hősnek lenni, mivel jár, mekkora felelősség mindez. A cselekménynek az a része, ami a Roninnal és a maffiával foglalkozott, nem igazán nyűgözött le, a maffiás szálról már fentebb említettem, hogy eléggé klisés és kidolgozatlan volt, a Ronint illetően pedig jó lett volna jobban belelátni a figura múltbeli tetteibe; ezt anno a Végjátékban is hiányoltam, de ott érthető volt, miért nem mentek bele részletesebben, ide azért pár visszatekintő jelenet erejéig elfért volna. A karaktereket illetően Clint és Kate példakép/rajongó, mentor/tanítvány kapcsolatának minden apró vicces, komoly, megható aspektusát imádtam, a kezdetektől úgy éreztem, kettejük dinamikája a sorozat legjobb és legerősebb része. Clint visszafogott egyéniségét remekül ellenpontozta Kate folyamatos zsizsegése, önmagukban nézve a múltjával, a gyászával, a felelősségével birkózó férfi és a rá példaképként tekintő, hősi álmokat dédelgető, lelkesedéssel és energiával teli fiatal lány fantasztikus karakterek voltak, akiket fantasztikus színészek keltettek életre. Remélem, ha nem is e sorozat direkt folytatásában, de valamikor feltűnnek majd még a színen, mert nagyon megszerettem őket. A meglepetésember, spoiler kapcsán szintén csupa jót tudok mondani, vele is jó lenne még találkozni, főleg Clint és Kate társaságában! A mellékszereplők annyira nem tudtak megfogni, ugyanakkor ha esetleg viszontlátom őket más Marvel-tartalomban, kidolgozottabb háttérrel, nagyobb jelenléttel, nem tartom kizártnak, hogy megváltozik majd róluk a véleményem. Attól függetlenül, hogy nem az ünnepek idején, hanem kicsit később néztem a meg a sorozatot, remek karácsonyi hangulatot hozott a januárba, ahogy az akciójelenetei és a főbb szereplői közti kémia is lenyűgözött, cselekmény szintjén viszont lehetett volna kreatívabb és átgondoltabb.
(Most pedig jöhet a türelmetlen várakozás márciusig, ugyanis minél többet nézem újra a Moon Knight előzetesét, annál biztosabb vagyok benne, hogy el fogom dobni az agyamat attól a sorozattól).
Sok lett a Marvel-szál, a cinikus humorú buddy-cop hangulat jobban bejött. Szerencsére a végére visszatért.
