És aú. Emlékszem, anno a mangában ez volt az a rész, ahol összeszorult a torkom, és reméltem, hogy mindenki békén hagy, amíg emésztem az olvasottakat, egyben pedig elkapott az érzés, hogy most szeretném megrázni Hajime Isayama kezét, mert okos fickó.
Én ugyebár nagyon nem szeretem a holokauszt filmeket. Megnézek néha napján egyet-kettőt, mondván, hogy illik ismerni a kort, és sokat tudok róla, de egyszerűen nem akarom magamat lelkileg kicsinálni vele, mert nem akarok belegondolni, hogy az emberek milyen szintű kegyetlenségre képesek a saját társaikkal szemben. Az eredmény természetesen annyi, hogy nagyon ritkán nézek ilyen filmeket, és nagyon ritkán beszélgetek a témáról.
Isayama meg gyakorlatilag csapdába csalta az olvasókat-nézőket: felépített egy akciódús, horrorisztikus, epic dolgot, és szépen elrejtette benne ezeket a témákat. Amikor elérünk hozzájuk, egyrészt muszáj róla beszélnünk, mert szeretjük a karaktereket, érdekel, hogyan folytatódik a történet (ilyen szempontból közelebb hozta hozzánk), másrészt pedig merünk róla beszélni, hiszen a történet maga fiktív (ilyen szempontból eltávolította). Ez dramaturgiailag elképesztően okos.
Másrészt – emellett is tetszik, hogy a morális szürkeség nem vész el. Amit a Marley karakterek csinálnak, undorító és megrázó. Arra, hogy széttépetnek egy kislányt a kutyákkal, hogy nyilvánosan megaláznak és megköveznek egy tizenévest, mert kiállt a népéért, hogy megkínoznak és elhurcolnak embereket, nincs, ami mentséget jelent. Teljesen mindegy, mi igaz a propagandából és mi nem, emberekkel így nem lehet bánni. Viszont Grisha, aki önmagát kezdetben abszolút morálisan felsőbbrendűnek hitte, maga ismerte fel, és írta le, hogy kihasználta a saját fiát, nem kezelte gyerekként, hanem teljes mértékben eszközzé vált számára. Úgy általában véve is enyhén szólva fanatikus fickó – még mindig sokkal jobb, mint azok akik oda juttatták ahová, de messze nem makulátlan. És hozzá kell tenni… bár elvileg felismerte a hibáit, Erent is elfelejtette megkérdezni, hogy „kicsi fiam, akarsz 14 méter magas lenni?”
Összességében nagyon erős rész, kicsit más a hangulata, mint a mangának, de még így is sikerült elborzadnom, tehát a célját tökéletesen elérte.
