Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 8. rész | Episode 8 2019. január 11. | Laurie Nunn | Kate Herron |
Epizódnézések
Itt most több dolog nem jött be, de inkább a pozitívumokkal fogom kezdeni.
Az egy nagyon fontos és nagyon jó dolog volt, hogy egy évadnyi görcsölés után kimondták, hogy a francba is, a szex nem egy átkozott verseny. Azt, hogy nem kell belőle ekkora ügyet csinálni, nem kell világkatasztrófaként felfogni, hogy az, hogy „ez egy természetes része az életnek”, nem azt jelenti, hogy ennyit kell reszketni miatta meg, hogy mindenkinek csinálnia KELL, hanem pont azt, hogy nincs benne semmi nagy dolog, hogy nem ez a sorsdöntő. Aki akarja, csinálja, aki nem akarja nem csinálja, ha valakinek kimarad, akkor se dől össze a világ. Pont azért, mert nem nagy ügy. Hanem egy egyszerű, választható cselekedet. Minthogy valaki lefekvés előtt tusol vagy felkelés után, ami érdekes módon senkinek se okoz ekkora szorongást, mint amit e köré kerekítenek az emberek, pedig nincs nagy differencia. Ennyi. Nem kell túlpörögni és nem kell másokhoz méregetnie magát az embernek, mert nem ér el vele semmit, csak azt, hogy okoz egy nagy rakás elkerülhető ideget saját magának.
Jackson részéről aranyos volt, hogy megpróbálta kiharcolni az igazgatónál, hogy benn maradhasson Maeve… de naiv is volt, hogy azt gondolta, ez így, ebben a formában működhet.
Azt már az évad eleje óta érzékeltem, hogy Eric és Adam között feszül… valami. Úgyhogy most örülnöm kellene, hogy lett belőle valami, hogy megtették a lépéseket, hogy az órán is egymásnak dőltek a maguk esetlen módján. De nem tudok örülni. Mert nem a szokásos adok-kapok szekálás ment közöttük, nem arról volt szó, hogy kölcsönösen szívatták egymást, hanem abból, hogy Adam a sorozat eleje óta terrorizálta Ericet az iskolában csak azért, hogy az otthoni elnyomottságát leverhesse egy könnyű célponton. Ez pedig nem ellenségeskedésből, civakodásból fellobbanó vonzalom, hanem egy fenyegetettségen alapuló toxikus katyvasz. És ezt nem tudom se romantikusnak, se kedvesnek, se normális értelemben vett kapcsolatnak felfogni, mert durva lelki bántáson, durva hatalmaskodáson alapul az egész. Adamnek meg hiába szomorú a családi háttere, hiába egy hatalmaskodó s.ggfej az apja, aki félelemben tartja az egész családját, akinek nem mer senki ellentmondani, így az anyja is csak tátott szájjal nézi, ahogy lelkileg és verbálisan árt a fiának, az még nem mentség rá, hogy ő is ugyanezt csinálja tetszőleges célpontokkal. Elvégre már nem kisgyerek, már kellene lennie annyi eszének, hogy felfogja, hogy ugyanazt csinálja ő is valakivel, aki abszolút nem tehet az ő gondjairól, amit ugyanilyen igazságtalanul vele csinálnak otthon. És nem tetszik, hogy ezt a káros viselkedésformát, hogy egy ilyen káros, agresszív valamiből születő kötődést pont ez a sorozat próbálja meg pozitív dologként eladni. Ez nem az a kategória, hogy a sebzett lelkű srácot meglegyinti és megmenti a szerelem szele. Itt van egy bántalmazó fél, aki maga is bántalmazóvá vált, majd rájött, hogy igazából azért terrorizálja az általa bántalmazott felet, mert vonzónak találja, és emiatt baja van megint saját magával és az említett illetővel is. Ez tiszta Frollo és Esmeralda, ami teljesen jogosan nem a romantikus vonzata volt a másik történetnek… :P
Maeve olyan slamasztikába került, amit nem érdemelt meg, ami az iránta táplált inkorrekt előítéletekből született, de a Jacksonnal szembeni viselkedésével megint csak nem értettem egyet. Nyilvánvalóan az anyja hajtása és elvárásai teljesen kizsigerelik, lefárasztják, lelkileg cafatokra tépik és egy élő ideggörccsé változtatják a srácot, ő pedig kiadja az ukázt, hogy nemhogy örülne, hogy valaki teljesen elveszi az irányítást az élete felett, beosztja minden percét, megszabja, hogy mit és hogyan ehet, nem hagy neki egy pillanatnyi lazítást se, a nyakába önt egy adag szorongást, irreális elvárások teljesítésének a követelésével sújtja, mert LEGALÁBB FOGLALKOZIK VELE. A foglalkozás teljesen mérgező és tönkreteszi, gyógyszereket is szed a stressz miatt, amire alapvetően, ilyesféle rásegítések nélkül is rendkívül hajlamos, de egy jó dologként kellene felfognia, hogy „az ő érdekében” okoz neki a szülője egy csomó kárt. Ez a tipikus szemellenzős, eldobott gyerek hülyeség, ami sok valós személytől és fiktív karaktertől is visszaköszön, egyfajta „a semminél minden jobb” mentalitás. De ez nincs így. És ez nem csak érzéketlenség, hanem tényleg, szó szerint hülyeség. Totálisan infantilis az a gondolatmenet, miszerint teszem azt, hogyha valakit ver az anyja vagy az apja, akkor mennyire jó neki, nemhogy örülne, hogy ott van neki, és ADDIG IS FOGLALKOZIK VELE, mert hát van, akit teljesen magára hagynak a szülei, és lelépnek. Ez a felfogásmód egy agyrém, és világosan annak a példája, hogy mi van akkor, ha valaki nem bírja kihúzni a fejét a saját nézőpontjából. A semmilyen szülői ráhatásnál, mégis hogyan lenne jobb egy ártó szülői ráhatás, csak azért mert legalább van valamilyen inger?! Ezt meg pláne azért nem bírom hová tenni, mert Maeve elméletileg nagyon okos lenne…. -.- Mégis azt a követ fújja, aminek a fújásával a társadalom rengeteg áldozatot egyszerűen magára hagy azzal a legyintéssel, hogy mit hisztizik, nem is olyan rossz. Ott vannak mellette, és nem folyik vér, tehát minden oké. Pedig ennél rohadtul több kell ahhoz, hogy minden oké legyen. Mégis ez a tévképzet él a fejekben.
