Epizód
| Évad | Rész | Cím | Írta | Rendezte | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 7. rész | Episode 7 2019. január 11. | Sophie Goodhart | Kate Herron |
Epizódnézések
„Otis, te nem kenguru vagy, hanem egy s.ggfej!” XD
A mostani rész témája talán az egyik legfontosabb, és sajna a sok karakter-dráma között valahogy elsikkadt. A kérdéskör, hogy mikor kell leállni, hogy az „én úgy imádlak, én szerelmes vagyok, meg akarlak hódítani” buzgalom mikor csap át pofátlan zaklatásba, ahol rá kell döbbennie az epekedő félnek, hogy a nem, az bizony nem. Nincs benne cifrázás, nincs benne rejtett üzenet nincsen „ha” vagy „mégis”, csak a zaklatás, amivel semmibe veszi az akaratát és megkeseríti a napjait valaki olyannak, akiért elvileg odáig van. És fontos lett volna szerintem megjegyezni, hogy ez nem szerelem, hogy ez nem intimitásra való vágy. Ez csak valamilyen önző fellángolás, énközpontú rajongás, amiben a másik fél egy puszta eszköz, hogy kiélje az illető az idealizált elképzeléseit a szerelem gondolatáról, miközben az huszadrangú, hogy az „érzelmei” célpontját ez hogyan érinti. Ezen a téren vannak talán a legnagyobb lemaradások. Érdekes módon az emberek egész sok mindenről táplálnak valamiféle sejtést, hogy hogyan működik, hogy mi lenne elméletileg a helyes, de egy olyan egyszerű dolgot képtelenek felfogni, hogy hol van a határ az eltökéltség és a zaklatás között. Óriási nagy tévképzetek vannak az udvarlásban, és ezt nem akarják még akkor se észrevenni, hogyha súlyos következményei vannak. Mi szokott lenni az eredmény? Jaj, a szegény, cuki srác annyit próbálkozik, de a szívtelen lány nem értékeli… Vagy fordítottan. Senkire se lehet ráerőltetni a vélt vagy valós vonzalmát/szeretetét egy embernek, joga van eldönteni mindenkinek, hogy kér-e belőle. Ha pedig a nem mellett dönt, és a tukmálás folytatódik, akkor az már erőszak. Csak ezt nem látják be, ahogy Liam se akarta még a kis holdról lógós manővere után se. Aki bármennyire szerencsétlen és ártalmatlan benyomást kelt, attól még erőszakoskodott azzal a lánnyal. Ezt ki kellett volna mondani, több irányból foglalkozni vele, nem pedig betudni egy túltolt, cuki rajongásnak, ahol végtére is mindenki a zaklatót sajnálja és mindenki vele érez együtt, mert milyen rossz, ha nem viszonozzák a tetszésünket. Az a rossz, hogyha valakit érzelmi vagy szexuális értelemben inzultálnak, hiába beszél.
Maeve testvére a maga toxikus módján nagyon érdekes… kíváncsi vagyok, mihez kezdenek a szálával.
Az ezermestert sajnáltam, szerencsétlen jó gyorsan be lett skatulyázva és le lett írva. Pedig látszódik rajta, hogy nem olyan, mint amilyennek Otis anyja lefestette.
Jackson elég nagy s.gg volt Maeve-vel, miután beivott, az viszont egy nagy lépés volt, hogy végre szembe mert szállni az anyjával. Már részek óta nyilvánvaló, hogy mennyire káros a részére a viselkedése, hogy egyszerűen agyonnyomja azzal a tempóval és szigorral, amit az „ő érdekében” diktál. Maeve részéről jogos volt, hogy kiakadt rá és Otisra, Otis részéről ebben a segítségkérésben az lett volna a korrekt, ha odamegy Maeve-hez azzal, hogy megkereste Jackson, hogy beszéljen neki dolgokról, amiket szeret, hogy adjon tanácsot, hogyan közeledjen hozzá, mert nagyon érdekli és szeretne vele komolyan összejönni, csak nem tudja, hogyan közelítsen, és nem akarja elrontani. Úgyhogy, bár alapvetően kedvelem a főszereplőt, most nem voltam érte odáig, és ráfért, hogy Ola és Maeve is kiosszák – habár a mesékről folytatott értekezését nagyon érdekesnek találtam, és 100%-ban egyet is értek vele.
