Bevallom, hogy kezdem picit unni.
Ahhoz képest, hogy ez elvileg egy horror sztori lenne, sokkal több idő megy el Vic szenvedésére a szüleivel, mint a fő cselekmény alakulására. Most komolyan… miért nem képes belátni, hogy az apja nem apának való? Én is már rég elfogadtam, hogy apám igazából szarik rám és jó, ha fél évente egyszer látom. A fiktív karakterek miért nyűglődnek az ilyenek miatt ennyit? Nőjetek föl, bakker! Amúgy a szerelmi szál is tiszta YA háromszög a szerencsétlen szerelmes sráccal, meg a nagymenő, 'mindenben' tökéletesnek tűnő szépfiúval a másik oldalon…
Manx pedig kb. egy olcsó Magneto szinten van, hisz mi ez a: 'A kreatív emberek felsőbbrendűbbek a sok megkülönböztethetetlen átlagnál' szöveg? Meh… ennél eredetibbre nem tellett?
Plusz ez is olyan, mint Drakula, párt keres magának, hogy legyen mellette ki vigyáz a sok korcs kölyökre. Fantasztikus. Befejezem az évadot, de nem hiszem, hogy tetszeni fog a maradék…
