Marco Beltrami
A kilencvenes évek vége felé többnyire horroralkotásokhoz szerződtetett olasz származású komponista alig több mint tíz éve van jelen a filmzene világában, ám már most számos pozitív kritikát, elismerést, valamint díjat és jelölést (Emmyt éppúgy, mint ASCAP-ot) tudhat magáénak – joggal. A fiatal tehetség nem élt sokáig szülőhazájában: kisgyermek volt még, mikor a szülei Forneróból Long Islandre emigráltak, ahol Beltrami igen hamar elkezdte kikövezni zenei pályafutását: hatéves korától kezdve zongoraleckéket vett, tinédzseréveiben pedig egy rockbanda tagjaként játszott szintetizátoron. Miután a Brown Egyetemre jelentkezett, a zene némileg háttérbe szorult az életében (a városrendezés kezdte el foglalkoztatni), ám tanulmányai során a szabadideje egy részét továbbra is a hangjegyek tették ki. A nyolcvanas évek közepén megismerkedett a szintetizátorok nyújtotta lehetőségekkel, majd elkezdte foglalkoztatni a gondolat, miként lehetne vegyíteni ezeket a nagyzenekari, illetve kamarazenei művekkel.
Az egyetem elvégzését követően visszatért Olaszországba, ahol Luigi Nono avantgárd zeneszerzőtől vett leckéket Velencében. Miután visszatért az Egyesült Államokba, ösztöndíjasként tanult tovább a Yale School of Musicban, ahol Jacob Druckman vette szárnyai alá – Beltrami számára ezek az évek igen meghatározóak voltak. A fiatal tehetség az iskola elvégzése után a filmzenékkel kezdett el foglalkozni, és bekerült a Los Angeles-i University of Southern California azon osztályába, melyet Jerry Goldsmith tanított. Ettől kezdve már kizárólag a filmzeneszerzésre összpontosított, s ezen évei során írta meg például a Sony által szponzorált USC-s rövidfilm, a „The Bicyclist” című misztikus komédia aláfestését.
A komponista az első nagyobb sikert Wes Craven Sikoly-trilógiájának köszönheti. Craven a „Land's End” című tévésorozat zenéjének megismerése után kereste fel Beltramit, aki egy hétvége alatt elkészítette neki a tizenhárom perces demót a „Sikoly”-hoz, mellyel a rendező és a Miramax tetszését egyaránt elnyerte. Ezen műfajon belül később olyan további filmekhez készített aláfestéseket, mint a „Faculty – Az invázium” ("The Faculty"), a „Dracula 2000”, az „Underworld: Evolúció” ("Underworld: Evolution") vagy az „Ómen” remake-je.
Tehetségének hála azonban, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy bár mostanában is ír ilyen zenéket, sikerült túllépnie ezeken a műfajokon, így manapság akcióthrillerek (például: „A leselkedő – The Watcher”, "A holló 3.: A megváltás – The Crow: Salvation") kísérőjét éppúgy jegyzi, mint akciófilmekét ("A Főnix útja – Flight of the Phoenix", „xXx 2: A következő fokozat – xXx: State of the Union”, "Die Hard 4.: Legdrágább az életed – Live Free or Die Hard"), drámákét ("Mélyvíz – Dybt Vand", "Angyali szemek – Angel Eyes"), vagy számítógépes- illetve képregény-adaptációkét ("A kaptár – Resident Evil", „Pokolfajzat – Hellboy”, "Penge 2. – Blade II").
Kulics László
