Farkas Zoltán

Édesanyja színésznő volt, nagybátyja Kovács Gusztáv, a Kovács és Faludi filmalboratórium tulajdonosa. Gyermekkora Sopronhoz kötődik, az középiskolát Budapesten fejezte be. Az érettségi után kerékpáros filmszállító lett, majd 1931-től nagybátyja laboratóriumában dolgozott. Itt mindenfajta filmtechnikai tapasztalatot megszerzett az alatt a néhány hónap alatt, amíg itt dolgozott. 1935-től György István segédrendezője, majd Bánky Viktor mellett vágóasszisztens. Később vágó, majd rendező. Háborús szolgálatra a vágószobába osztották: a heti filmhíradók egyik vágója volt. 1945 után a hatalom kerestette, de ő távol családjától egy évig egy birtokon álnéven fizikai munkásként bujkált, majd a győri Hellas harisnyagyárban munkásként helyezkedett el. Ezt követően egy hentesüzletben dologozott, majd Budapesten a BKV autóbuszvezetője. Egészsége megromlott és szanatóriumba került. 1954-ben Homoki Nagy István szakmai kampányba fogott annak érdekében, hogy visszavegye a filmgyár. Rehabilitálták, de átminősítették vágónak, és a MAFILM II. sz. telepén dolgozott haláláig. Egy alkalommal még rendezhetett, de főleg rövid-, majd a későbbiekben játékfilmek összeállítását végezte.
1936-ban, a Pókháló forgatása idején házasságot kötött Puzsér Ilonával, akitől két gyermeke született: Zoltán és Gabriella.
A harmincas-negyvenes évek kedvelt és rutinos vágója, pl. Zilahy Lajos mindig őt alkalmazta filmjeinél. Kerényi Zoltánnal együtt a korszak legnépszerűbb és legtehetségesebb vágója volt. Szívesen dolgozott együtt Vály Mariska vágóasszisztenssel. Tehetségét mindkét filmgyárban, a Hunniában és a Filmirodában is nagyra értékelték. 1937-ben felkérték az egy évvel korábban Kardos László által szkeccsnek forgatott Sportszerelem teljes filmmé való kiegészítésére, ami ilyen formán az első rendezése lett. 1941 januárjában Daróczy József vágói és rendezői megbízást adott a Végre… című produkcióban. Az egyik legismertebb Karády-film, a Kísértés rendezője volt, amelyet az akkor újjáalakított pasaréti filmgyárban elsőként forgattak le. Az első magyar neorealista filmként emlegetett Hegyek lánya is az ő munkája. Ő volt a világháború alatt forgatott Negyedíziglen című szovjetellenes propagandafilm rendezője is, ezért a háború után egy kivételtől eltekintve már nem rendezhetett többet. Utolsó rendezése az 1956-os forradalom utáni hetekben készült Offenbach-operettfilm, amelyet a filmgyári döntéshozók cinikusnak ítéltek. Ezt követően már csak vágóként foglalkoztatták. Eleinte csak rövid- és oktatófilmeket vágott, majd a hatvanas évek közepétől egyre több nagyjátékfilmes produkcióban vett részt. A játékfilmekkel párhuzamosan vágott rövidfilmeket is, működése utolsó évtizedeiben szinte kizárólag csak vízügyi-témájú rövidfilmeket. Jancsó Miklóssal együtt fejlesztették ki a hosszú snittek technikai hátterét. Gazdag fényképhagyatékát özvegye a Hangosfilm gondjaira bízta.
1936-ban házasságot kötött Puzsér Ilonával. Két gyermekük született; Gabi és Zoltán