A kíváló tehetségű, eredeti hangú török-német filmrendező Fatih Akin „Át a hídon – Isztambul hangjai” c. filmje zenei útkeresés, Törökországon, Isztambulon át, ahol egyértelműen a zenén van a hangsúly. Oly nagy sikerre számíthat ez a zenei kultúrtörténeti film, mint pár éve Wim Wenders „Buena… [tovább]
A kíváló tehetségű, eredeti hangú török-német filmrendező Fatih Akin „Át a hídon – Isztambul hangjai” c. filmje zenei útkeresés, Törökországon, Isztambulon át, ahol egyértelműen a zenén van a hangsúly. Oly nagy sikerre számíthat ez a zenei kultúrtörténeti film, mint pár éve Wim Wenders „Buena Vista Social Club” c. filmje a kubai zenészekről. Az „Át a hídon” tizenöt török zenekart mutat be és portréjukon keresztül Isztambult állandóan forrásban lévő olvasztótégelyként ábrázolja. A zenei stílusok sokszínűsége lenyűgöző: hihop és tradicionális népzene, török grunge és mainstream pop, cigány tánczene és elektronikus-etno-cross-over. A város zenéje olyan, mint egy különböző zenei univerzumokból összeálló mozaik, amin keresztül az eltérő életstílusok, generációk és különböző kultúrák is kifejezésre jutnak.
Fatih Akin született török szerint Törökország tulajdonképpeni fővárosa Isztambul, mely főváros nagyon jól tükrözi az egész ország társadalmi helyzetét. A filmben annak a kérdésnek is utána akart járni, hogy Törökország vajon eléggé európai-e az Európai Unió szempontjából. És azt gondolta, hogy a zene érdekes utat jelent a kérdés megválaszolására. Fati Akin már forgatás közben megértette, hogy Törökország helyzete túlságosan összetett. Ezt már a zene is mutatja: megtalálható a hiphop és a roma zenekar, rockbandák játszanak négynegyedben és népzenészek kilencnyolcadban. Világossá vált számára, hogy a Nyugat nem Görögországban ér véget. És a Kelet nem Isztambultól Kínáig terjed. Ezek csak képzelt határok. Filmje mindenkihez szól és megérint, aki tudni szeretné, hogy miképp is fest Törökország valójában – a fejkendőkről szóló vitákon túl. [bezár]
