Ariadné magányosan búslakodik Naxos szigetén. Kedvese, Thészeusz, akinek ő segített elmenekülnie a minotaurosz elől, elhagyta. Megígérte, hogy visszajön érte, de semmi hír felőle. Feladta a reményt, hogy valaha is viszontláthatja hősét. A nimfák, Najade, Dryade és Echo hiába vigasztalják, egyre… [tovább]
Ariadné magányosan búslakodik Naxos szigetén. Kedvese, Thészeusz, akinek ő segített elmenekülnie a minotaurosz elől, elhagyta. Megígérte, hogy visszajön érte, de semmi hír felőle. Feladta a reményt, hogy valaha is viszontláthatja hősét. A nimfák, Najade, Dryade és Echo hiába vigasztalják, egyre csak a halál elérkezését várja. Zerbinetta és társai, akik eddig a háttérből szemlélték az eseményeket, jönnek, hogy jókedvre derítsék, de próbálkozásuk eredménytelen. Végül Zerbinetta egyedül próbál lelket önteni a királylányba: fogja föl az életet úgy, mint ők. Ne egyetlen szerelmét várja egyfolytában, ragadja meg a kínálkozó alkalmat, s vesse magát az elsőként felbukkanó férfi karjaiba. Ariadné hallani sem akar ilyen hitványságról, s felháborodottan vonul vissza barlangjába. Zerbinetta bezzeg nem fukarkodik kegyeivel. Társai közül Harlekin áll legközelebb hozzá, s ezt félreérthetetlenül mindannyiuk tudomására is hozza. A többiek persze nem örülnek sikerének és sértődötten távoznak. Váratlanul a három nimfa keresi föl a királylányt, hogy tudassa: hajó közeledik a szigethez. Ariadné azt reméli, könyörgései meghallgatásra találtak, s Hermész jön el hozzá, hogy magával vigye. Helyette azonban egy másik isten, Bacchus érkezik. Társait a varázslónő, Kirké disznókká változtatta, s most azért jött, hogy kiszabadítsa őket. Ariadné kitörő örömmel fogadja, s mire rájön, hogy nem annak karjába hanyatlott, akit remélt, kölcsönösen felébredő mámoros szerelmük feledteti vele minden addigi fájdalmát. Zerbinetta megelégedéssel szemléli, hogy tanítása nem volt hiábavaló: a korábban istenített férfi helyébe immár egy új – valóságos – isten lépett. [bezár]
