Philadelphia – Az érinthetetlen (1993) 86% 234★

A végére a dráma kicsit giccsbe fordult, de mindent összevetve jó filmnek tartom, ami a maga idejében nagyon fontos lehetett. Tom Hanks és Denzel Washington is jól játszottak; utóbbi karakterének jellemfejlődése kifejezetten tetszett. Voltak erős momentumai a történetnek és hosszúnak sem éreztem, nem untatott. A zenéi pedig kiválóak voltak, remek aláfestésül szolgáltak. Örülök, hogy megnéztem.

Ez az egyik legfontosabb film az életemben. És hálát adok érte a Sorsnak, hogy pontosan azokban az időkben láttam, amikor a személyiségemet még magam is csak nagyítóval kerestem. Mondanám korszakalkotónak is – de nem lenne helytálló teljesen; mindazonáltal rám valóban ilyen hatással volt. Mindenki más pedig döntse el. Én mindenesetre tankönyvi példaként értékelem, sem a témája, sem a rendezése nem tudott megöregedni.
A színészi játék pedig kimagasló.
Egy dolgot említenék meg, amely talán elvon az értékéből: a sarkított szituációk/fekete-és fehér szituációk ábrázolása néhol szemöldökfelvonásra késztetett. De betudtam annak, hogy szükséges dramaturgiai eszközök a mondandó alátámasztására.
Örök film, kötelező darab.

Nem érdemtelenül tömték ki díjakkal a filmet. Ma már azt mondanánk Oscarra készült film annyira a profilba illő alkotás lett. Hanks jól hozta az ügyvédet aki a munkájának él, míg az hátat fordít neki betegsége miatt. A Washington által játszott karakter is szép jellemfejlődésen megy át az ügy során. Számomra mégis Springsteen dala miatt marad emlékezetes alkotás. Szóval bátran ajánlom megtekintésre.

Mindenképp el kell ismernem, hogy témájából adódóan igen jelentős film, hiszen egyszerre foglalkozik az AIDS-el és a homoszexualitással. Mégis, azt kell mondjam, hiába jó film a Philadelphia, számomra az utolsó 40-50 perc már kevésbé működött, mi több, ezen belül is az utolsó 15-20 perc már annyira giccses volt, hogy alig vártam a stáblista feltűnését. Ez azért igazán fájó, mert az első bő 1 óra remek, hiába akadnak itt is kicsit giccsesebb vagy épp nagyon hollywoodias momentumok. Mégis, jól működött, mert jól mutatta be a karaktereket és azok gondolkodásmódját, megfelelő mennyiségben tartalmazott drámát és humort, emellett a cselekmény is remek tempóban haladt. Aztán nagyjából Beckett partija körül abszolút megtört számomra a film és innentől kezdve már inkább éreztem sokszor erőtlennek és a giccs is egyre inkább felütött a fejét.
A probléma talán abban is gyökerezhet, hogy egy több, mint 20 éves filmről beszélünk, ami abban az időben üthetett igazán, amikor megjelent, bár valljuk be, vannak más művek is, melyek érzékeny témát boncolgatnak, mégis időtállóak. Annak azért kifejezetten örültem, hogy a film nem próbál teljesen egyoldalú maradni, tehát Miller karaktere sem lelkendezik a homoszexuálisokért. A bolti jelenetért pedig pirospont, mert ott mutatott rá szerintem a film a lényegre és amivel én is egyet tudok érteni. Míg ezek az emberek a négy fal között csinálják és szándékosan nem húzzák a heteroszexuálisok agyát, addig nincs gond, hiszen mindenkinek magánügye, hogy kivel éli szerelmi életét. Viszont mikor melldöngetve vonulnak és olykor még más emberek számára fontos jelképeket is meggyaláznak (láttam már hímvesszővel díszített magyar zászlót), akkor azért már tényleg álljon meg a menet. És a Beckett-féle homoszexuálisokkal tényleg nincs bajom. Tisztességesen dolgozik, nem veri nagy dobra, hogy meleg, tehát hasznos a társadalomra. És az pedig tényleg szánalmas, ha egy ilyen, tényleg ennyire hasznos és rendes embert csak emiatt aláznak meg, mert más.
Hanks nagyot alakít a szerepben, bár nem csoda, a ’90-es évektől kezdve rengeteg zseniális alakítással ajándékozott meg minket, de szerintem Washington még nála is nagyobbat alakított.
Szóval, jó film ez, csak én néhol didaktikusnak és túlzottan giccsesnek éreztem, viszont elég szépen körüljárja így is a témát.

Ejjj, de kényes és vita-veszélyes szálakat tépeget ez a film…! Nagyon akartam szeretni ezt a filmet, de túl lassú volt, túl elnyújtott, túl hosszú, és borzasztóan egyoldalú (a főszereplő mellett akadt ki a kettős mérce), így „csak” gondolatokat tépett fel bennem:

– nem választhatod, hogy ne legyél beteg, ezért diszkriminálni valakit több, mint bődületes ostobaság; nem mondhatod, hogy holnaptól te nem leszel AIDS-es, rákos, vagy náthás, stb.
– összemosni az AIDS-et a homoszexualitással a kedvenc témám, nyilván nagyobb a fertőzés veszélye így, de nem csak és kizárólag így elkapható, tehát lapozzunk
– a jogok… azok a fránya jogok és a kölcsönös tisztelet (ezt tessék már elfogadni a másik oldalon is)
Én igazából csak annyit mondanék, hogy ha minden homoszexuális ilyen lenne, mint Andrew, a legszélsőségesebb nézeteket vallóknak is beletörne a bicskája, hogy mibe kössön bele. Lám, itt is lehetett pert nyerni gyűlöletkeltés (azaz nácizás, stb.) nélkül. Így kell. Megmutatni, hogy a homoszexuális is ember. De ehhez több Andrew-ra van szükség, mert ameddig akár itt, vagy akár máshol a világban nemzeti f*aszszopóznak, semmiféle elfogadás nem lesz.

Igen, több Andrew-t a világnak! Nagy szükség van rá. Egyébként a film nagyon jó táptalaj az efféle gondolatok önmagunkkal vagy másokkal való megvitatására, szükség is volt a megalkotására, Tom Hanks valami eszméletlen alakítást nyújtott már megint, de összességében néhol kicsit túl mesterkélt volt.

Szeretem ezt a filmet, nagyon jók a színészek, de azért elég giccses időnként…

A maga idejében bizonyára nagyon nagy úttörő film volt ez (nem tudom), mára szerintem kissé elveszett a hatalmas mondanivalója. Bár nem vagyok tájékozott efféle emberjogi kérdésekben, azt hiszem, azért volt előrelépés e téren az elmúlt húsz évben, talán ezért nem esett le az állam ezen a filmen.
Egyébként egy szívszorító dráma, a színészek remekül alakítanak (ilyen nagy nevek esetében ez nem meglepő), de számomra ennél most nem volt több. Ahhoz képest, hogy mennyit hallottam róla, meg „alapfilm”, azért nem volt annyira nagy durranás. Szerintem maga a per sem egy olyan téma, amiben többet várhattunk, szóval valahogy a katarzis is hiányzott belőle. spoiler Mert alapvetően nekem nem jött át, hogy precedenst akarnának teremteni, nem lettem meggyőzve, hogy a melegek jogaiért folyik a harc, stb. (Ebben a témában sokkal jobb film a Milk.) Sokkal inkább az AIDS-ről, a betegségről szólt számomra a történet. Ráadásul a film utolsó 20 perce átmegy olyan giccses, ömlengő szenvedésbe, ami nekem már nagyon sok volt.
Lehúzni nem akarom, mert a maga nemében jó, csak ne várjunk többet tőle, mint ami. Én többre/másra számítottam, valószínűleg ezért nem vagyok oda érte.

Felemás érzéseket hagyott bennem a film, ugyanis hiába állított egy fontos társadalmi problémát a történet középpontjába, végig azt éreztem, hogy a készítők egyfajta biztonsági játékot játszva csak a felszínt kapargatják, illetve hollywoodi klisékkel dúsítják fel a cselekményt, és nem igazán akarnak belemenni a kényesebb részletekbe. Habár az elbeszélés elsősorban az Andrew felé irányuló homofóbiára és diszkriminációra fókuszált, valamint az AIDS-szel kapcsolatos félreértések, dezinformációk káros hatására, szerintem legalább ennyi időt szánhattak volna akár a betegséggel való együttélés bemutatására, akár arra, hogy ez milyen lelki folyamatokat indít el a betegben. A tárgyalótermekben játszódó történeteknek egyébként sem vagyok túl nagy rajongója, de itt nem is maguk a bírósági jelenetek zavartak, hanem hogy néha felesleges hatásvadászatba hajlott át az egész, amitől szinte teljesen kiveszett a sztoriból a tulajdonképpeni üzenet, mondanivaló. Azért írtam, hogy szinte, mert a színészeknek köszönhetően így is akadtak megható, humoros, s úgy alapvetően hiteles és átélhető pillanatok, ám érdekes módon számomra nem a főszerepet egyébként szokás szerint frenetikusan alakító Tom Hanks emelkedett ki a filmből, hanem Denzel Washington laza, nagydumás, ugyanakkor végtelenül homofób ügyvédje, akinek önmagában minden perce aranyat ért, és ugyan esetében is befigyeltek a klisék, ennek ellenére szívmelengető élmény volt végigkövetni, hogy Andrew megismerése, védése miképp változtatta meg korábbi elítélő hozzáállását. A többihez képest ez viszonylag apró adalék, ettől függetlenül megemlítem, hogy Andrew és Miguel párkapcsolatának ábrázolása sem tetszett, nulla kémia és érzelem volt kettejük között, ami érzésem szerint nem a színészek, inkább az óvatoskodó készítők hibája, akik valamiért nem akartak egy homoszexuálisokról szóló filmben igazán intim és bensőséges pillanatokat bemutatni két homoszexuális férfi között (és most elsősorban nem erotikus jellegű dolgokra gondolok, szimplán arra, hogy érezzem, ez a két ember tényleg szereti egymást és törődik a másikkal).
Elképzelhető, hogy mint oly sokszor, ezúttal is nekem voltak nagyok az elvárásaim, mivel a korábban hallottak alapján egy finomkodástól mentes, akár tabudöntögetőnek is beillő filmre számítottam, helyette azonban egy a téma mélyebb rétegeibe nem beleásó, tehát kockázatot nem vállaló, inkább klisékkel meg nagy drámai közelikkel operáló alkotást kaptam, amiről nem állítom, hogy rossz volt, csak egy kis merészséggel lehetett volna jobb is. Mindenesetre a színészek és a központi témáról megfogalmazott gondolataiért az egyszeri nézést megérte.

Nem mondom, hogy egy szuper film, nekem tetszett. Főként Denzel Washington és Tom Hanks alakítása miatt adok 8 csillagot. A témáját tekintve szerintem nem az Aids vagy a homoszexualitás miatt jelentős, hanem amiatt, hogy az embereket a munkhelyükön (vagy akárhol) mennyi hátrány éri olyan dolgok miatt amiatt nem kellene…

Nagyon tetszett Tom Hanks és Denzel Washington színészi játéka, Antonio Banderast hagyjuk. Remek ötlet, hogy Philadelphiában játszódik, jó hollywood-i húzás. Megkedveltem Andrew karakterét, végigbőgtem a végét.