Szégyentelenek (2011–2021) 89% 183★

Ledaráltam nyolc évadot, most pedig üresnek és tehetetlennek érzem magam. Nem tudom, mit írhatnék, ami kifejezné azt, amit érzek a sorozat iránt. Beékelte magát a gondolataimba, önkéntelenül is összehasonlítok dolgokat a sorozatszereplőivel, inspirált. Azért szeretem és hiányolom már most, mert a sok sz.rság, ami történt a Gallagherekkel, V-vel és Kevvel annyira valóságos, annyira mindennapi, annyira egyszerű, mégis nagyszerű. Nincsenek nagyratörő mondatok, meg tütütü tű bumm, lehetetlenségnek tűnő események. Csupa olyan jelenetekkel van tele, amelyek a valóéletben is ér(het)ik az embert. Emiatt szeretem én annyira. Ugyan a szexjelenetek néha túlságosan látványosak, számomra inkább hatásvadászok, de nem tudok emiatt lekicsinylően nézni a szériára, mert ha elkezdenék mélyebben áradozni róla, talán sosem hagynám abba. A karakterek kidolgozottak, élethűek, az ember könnyen a helyzetükbe tudja képzelni magát, a történeteik valóságosak, érdekesek, a készítők merítenek a napi tényekből, legyen az gazdasági vagy politikai. Kedvencem abszolút Fiona, talán fő okom rá, hogy sokban nagyon hasonlítunk.
Jaj, hol vagy már november?

Számomra a legjobb sorozat a világon. ❤❤❤
https://66.media.tumblr.com/fd9b71bd18880fb9725016871bf…
https://i.pinimg.com/originals/d8/d3/a1/d8d3a14f4de2ae6…
https://64.media.tumblr.com/89db8c2aef759aa858c075053dd…

Nagyon jó sorozat, bírom a szereplőket, egyáltalán nem unalmas, hihetetlen, hogy egy-egy részben mennyi minden történik és az alaptörténet is remek. Nagyon vezeti az érzelmeket. Lehet sajnálkozni, utálkozni, együttérezni, átélni… szeretni.
(1. évad után)
Remélem a többi sem fog csalódást okozni.

Ez az a sorozat, amit teljes szívemből szeretek. A szereplőkkel kelek és fekszek, gondolkozom a sorsukon, a jövőjükön.
Fionát nem kedvelem, de tisztelem, hogy fel tud nevelni 5 gyereket, miközben az apjuk alkoholista az anyjuk meg szimplán elhagyta őket.
A sorozat elején Ian és Lip volt a két kedvencem, majd Lip szépen lassan unszimpatikussá vált és maradt az öccse. Iant az első pillanattól fogva szeretem és az egész sorozatból ő fogott meg legjobban, drukkolok neki, hogy szép élete legyen és végre megtalálja álmai foglalkozását és szerelmét. :)) spoiler
Frank egy tökéletes családapa, mi mást is mondhatnék róla? *ironizál* Monicát próbálom sajnálni, mert tudom, hogy beteg, de nem megy spoiler.
Debbiet nem sikerült megszeretnem 6 évadon át, pedig én tényleg próbálkoztam. Mondogattam magamnak, hogy csak egy kislány, egy kislány, aki csak egy normális családot szeretne és ezen kívül nem tudja mit akar. Sajnos nem tudtam ezt bemagyarázni magamnak, mert a 6. évadban már nagyon nem kislány, hanem velem egyidős. És nem tudom elképzelni, hogy egy velem egyidős lány azt az életformát akarná, amit Debs választott magának. Ő az egyetlen, akit egyáltalán nem sikerült megszeretnem az elmúlt évadokban. spoiler
Carlt nem sikerült megkedvelnem, bár a 6. évadban vannak jó megmozdulásai. Örültem, amikor végre észhez tért.
Stevet kimondottan utáltam sokszor. spoiler Értem én, hogy ő csak Fionat választotta, nem a családját, de első pillanattól fogva nyilvánvaló, hogy a lánnyal együtt jön a család is. Meg is értettem a srácot, meg nem is.

Összességében imádom az egész sorozatot, nagyon de nagyon örülök, hogy rátaláltam. Sokak szerint a sorozat színvonala csökken, de szerintem pont fordítva van. A 3. évadtól igazán beindulnak a dolgok és bár a 4. évad kicsit sötétebb, mint az előzők, ez a legjobb az 5.-kel együtt. Ez a kettő maga a tömör gyönyör.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, én biztos, hogy újranézem még jóóó sokszor.

Már csak 72 nap a maival együtt, és itt van a 7. évad! Várunk sok szeretettel, október 2.! írva: 2016. 07. 23

Hat évad után még mindig nem tudom eldönteni, ki az, akit igazán szeretek ebben a sorozatban, mert a szereplők már-már kényszeresen cseszik el az életüket. Azt tudom, kit utálok, Frank egyszerűen egy undorító példánya az emberiségnek, és William H. Macy kitűnően alakítja ezt az alakot, akihez hasonlót szerintem mind ismerünk a környezetünkben. Aztán ott vannak a gyerekek, akik már-már felnőttek közben. Fionát legtöbbször utálom, Lipnek szurkolok, Ian az egyik kedvencem, Debbie-ben csalódtam, Carlt kíváncsian várom. Veronica és Kevin szála eléggé változó, egyszer érdekel, egyszer nem, de az biztos, hogy ez nagyon addiktív sorozat. Meg dühítő és vicces, tragikus és nevetséges, szóval mindenféle érzelmet sikerül megmozdítania az emberben.

Na, végeztem. Izgatottan várom a nyolcadik évadot.
Nem voltak elvárásaim a sorozattal, de nagyon nagy kedvenc lett. Végig érdekes, a szereplőket hol nagyon lehet szeretni, máskor meg utálni. Attól függetlenül, hogy Frank például nálam abszolút nem volt kedvenc, talán az egyik legjobban kitalált karakter. A személyes kedvencek Lip és Fiona, és a Kev-V pillanatok voltak a bestek. Tetszett, hogy mindenki átlagos, és hétköznapi, ugyanúgy megtörténhet a jó, mint a pofára esés.
Szóval igen, nyolcadik évad gyere!
.
.
.
Szóval update, elstartolt a nyolcadik évad.
Rájöttem, hogy amit a leginkább szerethető ebben a sorozatban, az az eredetisége, és a Shameless feeling amit képes már a bevezetőnél megteremteni, mert egyedi az is. Ezenkívül amire rájöttem, hogy amiatt nagyszerű ez a sorozat, mert ezt nyolc évad alatt tudja hozni. Nem vesztett önmagából, de mégis mindig megújul, jön az újabb gond és az újabb megoldás, és hiába van csavarva jobbra balra, mégis teljesen követhető és soha sem unalmas. Kedvencnek jelölve.

Pedig az eleje annyira jó volt. 9. évad közepén abbahagytuk, nem szól már semmiről.

Az élet a legszórakoztatóbb oldaláról bemutatva. Teli izgalommal és kalanddal. Igazi mestermű. spoiler

Amit nem unok meg 5 évad alatt, az csak 10 csillagos lehet. Hatalmas kedvenc. Vicces, drámai, benne van az egész élet. Imádom, ahogy Gallagherék mindent megoldanak, hogy mindig összetartanak, lazák, szégyentelenek, élők. Fenntartásaim vannak az amerikai sorozatokkal, de ez…..<3

Valamikor akkor hagytam félbe, amikor megszűnt a szinkron, majd az, aki a feliratot csinálta, megunta és abbahagyta.
Tavaly november végén/december elején elkezdtem elölről. Pár perce értem a végére. Nagyon-nagyon kevés ilyen kielégítő lezárást láttam eddig, talán az Agymenőknek és a Sírhant Műveknek volt számomra eddig csak ennyire passzoló vége. Persze voltak dolgok, amik nem tetszettek. De szép kerek lett az egész, és basszus, soha nem hittem volna, hogy Mickey Milkovich mutatja majd a legnagyobb jellemfejlődést az egész sztoriban.
Na meg Carl. Debbiett a végére én elvesztettem, Ian pedig végig a szívem csücske maradt. Lipet hosszan magamhoz ölelném, aztán adnék neki egy nagy pofont. Fiona… istenem, hogy válthat ki egyetlen személy ekkora szeretet és undort egyszerre. De a végén nem tudtam nem megérteni a döntését, bármennyire is nem tetszett.
És Frank. Nála gusztustalanabb, manipulatívabb rohadékot el sem tudok képzelni. És az utolsó részt nézve csak még dühösebb voltam, mert megdobogtatta a szívem, pedig nem szolgált rá soha. Egyetlen percig sem.
(Liam azért maradt ki, mert gyakorlatilag végig teljesen semleges volt számomra.)