Palmer (2021) 85% 24★

Ennek a filmnek az egyszerűségében rejlik az ereje.
Egyszerű emberek, egyszerű sorsok, egyszerű mondanivaló, mégis annyi minden van belezsúfolva, hogy szól mindenről. De főleg életekről.
Timberlake zseniális alakítása, Juno Templet meg fel sem lehet ismerni; mindketten érdemi, emlékezetes, szemet gyönyörködtető munkát végeztek.
Rendhagyó film a szeretetről, nyomorról, bánatról és újrakezdésről, meglepetések és nyáltenger nélkül.
Imádtam, repült a kedvencek közé – túl sokat mond ahhoz, hogy elmenjünk mellette. Sőt, vigyük magunkkal és terjesszük. Tanmesének is beillik. ♥

A Palmer egy igényes, erőteljes társadalomkritikával és üzenetettel átitatott dráma. Timberlake visszatért, az alakítása nem sok kívánni valót hagy maga után. A cselekmény bár lassan indul be, a végére körömrágós feszültségig pörög fel, elképesztően hatásos jelenetekkel tálalva. Sokféleképpen ízekre szedhető, elemzehető és sokféleképpen értelmezhető, de a lényeg, hogy gondolkodásra kézteti nézőjét. A zenék kiemelkedőek, a rendezés magas színvolnalú, a fényképezés kifogástalan. Negatívumként annyit tudnék említeni, hogy a film első fele lehetett volna tempósabbra, érdekfeszítőbbre vágva, illetve a dialógusok minőségén is dolgozhattak volna még egy keveset. Ettől függetlenül a drámák rajongóinak kötelező néznivaló.

Nekem ez a film most nagyon-nagyon nagy kedvenc lett. A csillagozás hirtelen felindulás, lehet, hogy pár nappal később már csak 8-at vagy 9-et kapna, de most annyira a hatása alatt vagyok, hogy nem tudom nem maximálisan pontozni. Igazából a történet nem sok eredetiséget tartalmaz – ha csak nem azt, hogy egy olyan kisfiút helyez a középpontba, aki a nemi identiásával még nincs teljesen tisztában. Meglehet, pont emiatt vált annyira meghatóvá az egész, mert nem csak a Justin Timberlake által megkapóan hitelesen alakított Eddie Palmer karakterfejlődését, valamint a közte és a fiú között kialakuló apa-fiú ábrázolást kapjuk meg, hanem felhívja a figyelmet arra is, hogy miért is fontos az elfogadásra való nevelés már gyermekkorban. Ráadásul nem csak Timberlake okozott kellemes csalódást, hanem gyakorlatilag az összes színész, akik képesek voltak ezt, a valóban inkább középszerű, egyértelműen az érzékeinkre ható történetetet valódi élettel, realitással megtölteni. Mert igen, tisztában vagyok a hibáival és a hiányosságaival, de a maga műfajában, állítom, hogy ez egy igen jól sikerült alkotás. Kicsit sajnálom is, hogy esélye sincs moziban bemutatkoznia.

Semmilyen újdonság nincs a filmben, a történetet már nem egyszer láthattuk, de sok minden kiemeli a mezőny közül. Legfőképpen Justin Timberlake alakítása, nem kedvelem magát az embert, se a zenéjét, színészi munkásságával nem nagyon találkoztam, de nagyon meglepett, amit itt hozott. Nagyon erős alakítás volt, tetszett, hogy minden mozdulata, arckifejezése más volt, mint amilyen ő a való életben és könnyen ki tudta szavak nélkül is fejezni a karakterét.
Ryder Allen is tökéletes munkát végzett, ami egy gyerekszínésznél meglepő. A karaktere pedig nagyon aranyos volt, imádtam.
A karakterek jók voltak, még ha kissé sematikusak is. Azért a tanárnő munkáját még kiemelném, jó lenne több ilyen tanár a valóságban is, sok aprósággal segítette a gyerekek életét.
Pontosan azt hozza, amit leírás vagy trailer alapján vár az ember, egy kedves történet egy börtönviselt férfi és egy kisgyerek barátságáról, de az alakítások, a zene, és a látvány feldobja a dolgot. Nem tudom, hogy a 8 csillag nem sok-e, de ezt most a többi hasonló filmhez képest értékelem.
Update: Újranéztem, jöhet rá a 9 csillag is, ritkán nézek újra fél éven belül egy filmet. :D

Igazán megható történet volt, fontos dolgokról szólt. Justin Timberlake egész tűrhetően játszott. Mindenképpen érdemes megnézni, szerintem.

Nem volt a filmben semmi olyasmi, amit ne láttunk volna már ebben a témában százszor más filmekben. Konkrétan egy mondatban össze lehet foglalni az egészet. Ami miatt mégis megérdemli a 10 csillagot, azok a színészek. Sam, a kisfiú nagyon aranyos volt, egy igazi szeretetbomba. A hercegnős uzsis táskájával, a csillagos pulcsijával, és a nagy szemeivel, hát imádtam. Justin Timberlake pedig elvitte a filmet a hátán, minden arcrezdüléséből és nézéséből olvasni lehetett, nem is kellett megszólalnia. Nem voltam különösebben nagy rajongója eddig, de oda fogok figyelni mostantól a filmjeire, már ha lesznek. Remélem lesznek.