A mexikói határ közelében, az egyik kaliforniai tengerparti kisvárosban, Imperial Beachben játszódik az HBO mozicsatorna saját gyártású sorozata. A történet középpontjában a szörfös Yost család három generációja áll. Meglehetősen rossz passzban vannak, ám a dolgok megváltoznak, amikor egy… [tovább]
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Emerson
Mazochista énem 10 órán keresztül lubickolhatott, az agysejtjeim tömegével pusztultak, a látószervem kisült – hát egy élmény volt! Aki szereti a nem szokványos, sehová sem vezető történetet összefüggéstelen párbeszédekkel és értelmi fogyatékos karakterekkel, annak melegen és hidegen is ajánlom. Próbálok valami magyarázatot találni, hogy ez mégis mi a franc volt, mert bő 10 évvel ezelőtt (és talán még ma is) az HBO neve azért garancia volt a minőségi szórakoztatásra (gondoljunk csak a Maffiózokra). Továbbá értetlenül állok az imdb-s 7 fölötti átlagértékelés előtt is. Mégis mit néztem én a többiekhez képest?
Ami a szereplőket illeti – elvileg a szörfösökről kellett volna szólnia a sorozatnak és persze néha szaladgáltak neoprén cuccban, meg vizet is mutattak hullámokkal, de annyira nem jött át az életérzés. Ez a füvezzük szét az agyunkat és lóbáljuk a hosszú hajunkat nekem nem jön be. Bajban voltam a castinggal is, hogy lehet valakinek 48 évesen 38 éves a fia, annak meg 16 éves kölke (bár utóbbi a film szerint 13 vagy 14 éves volt, de ez már mindegy is). Sok témához hozzányúltak: csonka család, drogproblémák, pornófilmezés, spiritualitás, szexuális zaklatás, stb, stb, de mindegyikbe csak úgy random belecsaptak, aztán valahogy félre is söpörték, vagy szimplán elidétlenkedték a dolgot. A kisvárosba érkező „rejtélyes” John is inkább egy Földre száműzött abnormális UFO-nak tűnt, mintsem egy misztikummal körülölelt csodabogárnak. Vártam, mikor veszi le a fejét a nyakáról és magyarázza el, hogy ő tulajdonképpen a saját apjának az apja (mert egyébként állandóan ilyesmiről hadovált, de aztán ez a beszélgetés is kifulladt és nem tudtunk meg semmit). Az egyedüli humorforrást a két Hawaii-ról szalajtott ájlávjúmama szintű tetoválásokkal kivarrt öregecske maffiózópáros volt, de a végére már ők is túltolták a baromságokat. Fel lehetett volna fogni paródiaként is, állandóan lestem a rejtett utalásokat, hogy ez az egész csak egy vicc, de vagy a figyelmemet kerülték el a jelek, vagy nekem is egy Avon katalógusból kellett volna rájönnöm az élet értelmére – mint ahogy erre is sor került a filmben (anyám borogass…).
De hogy jót is írjak, a zene legalább tetszett (Muse, Kasabian és társai).
