A kamasz Hazel és Gus sok mindenben hasonlítanak egymásra, és még többen különböznek a kortársaiktól. A két tinédzser ugyanis a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkedik meg egymással. A lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett… [tovább]
Csillagainkban a hiba (2014) 703★
Képek 49
Szereposztás
Gyártó
Fox 2000 Pictures
Temple Hill Entertainment
TSG Entertainment
Streaming
Disney+
Kedvencelte 229
Várólistára tette 189
Kiemelt értékelések
Szavakkal nem tudom eléggé kifejezni, számomra mit jelent ez a film. Annak idején sokszor megnyugtatott, sokszor motivált, és valahogy át tudtam/át tudom érezni, noha soha nem voltam ilyen helyzetben. Sokkal jobban megszerettem a belőle készült filmet, mint a könyvet; volt néhány dolog, ami nem tetszett a könyvben, de a filmből kihagyták. Ettől függetlenül szerintem John Green egy remek író, és egy nagyon intelligens embernek tartom.
Én mindenképp eredeti hanggal ajánlanám, mert Hazel szinkronja itt-ott nem fejezi ki azokat az érzelmeket, mint Shailene hangja az eredetiben (pl. a film legelején). (Amúgy Hazel szinkronja a magyarban olyan, mint valami nyávogó kislányé, ami eléggé irritáló tudott lenni.)
A színészválogatás szerintem tökéletes, és véleményem szerint a színészek is el tudták sajátítani a könyvbeli karakterek jellemét. A történet is remekül fel lett építve, összefüggött, kapott egy keretet.
Igazából az egyetlen problémám a magyarban van. A „Hát jó.” beletörődést jelent. Ma is úgy használjuk, hogy ha valamibe végül beleegyezünk, beadjuk a derekunkat, akkor mondjuk, hogy hát jó. De. Az „Okay” pedig, olyan, mint a rendben, egyetértek, szerintem is, stb. Ezért szerintem nagyon hülyén hangzott, mikor a film legvégén spoiler „Hát jó”-val. Valamint nem egy helyen más a magyar szinkron hangsúlya, mint a színészeké. (Pl. Hazel ironikus megszólalása a kórházban a dokival inkább örömtelivé sikerült.)
Másodszorra is imádtam. Gyönyörű történet a tinédzserek küzdéséről a rák ellen. Hihetetlen az erő, ami bennük van és az a könnyedség, a vidámság, ami belőlük áramlik.
A karakterek jól lettek megformálva és a hozzájuk választott színészek is jók voltak.
Azok a metaforák, a sok rejtett kép is tetszett.
És sikerült nem elrontani a könyv élményét. Ez egy hatalmas pozitívum, hiszen manapság egyre rosszabbak a könyvekből készült filmek.
A könyv sem nagy kedvencem, mert John Greent nem nagyon tudja bevenni a gyomrom, de a film engem kikészített. Egyrészt Shailene Woodley nálam körülbelül semmilyen szerepben nem működik, másrészt annyira giccses, hatásvadász az egész, hogy néha úgy éreztem, felfordul tőle a gyomrom. Nem tudom, én alapból nem szeretem a betegség+szerelem kombinációjú tinifilmeket, de ez most még az életkedvem is elvette. Értem, hogy miért szeretik sokan, de szerintem bőven túlértékelt.
Már nem először láttam ezt a filmet, de még mindig tetszik, habár a könyvet még mindig nem olvastam. Nem ez az első ilyen film, és nem is az utolsó, ezeregy ilyet készítettek már, csak más köntösbe bújtatva. A szereplők jók voltak, és a sztori is, bár eléggé szomorú, és tele van klisével, és nyáltengerrel. Most, hogy egy jó hosszú kihagyás után újranéztem, már nem kötött le annyira, mint először. Jó film, érdekes és a mondanivalója se rossz, de nagyon eltudja venni az ember életkedvét. spoiler Némelyik helyszínválasztás tetszett is, de a film annyira lehangoló tud lenni, de azért jó, a párocska aranyos, csak túl nyálas. XD Egyébként többet is kihozattak volna még belőle, hogy ne legyen ilyen lehangoló…
A NAGYBETŰS ÚJRANÉZŐS FILM. Imádom. Fantasztikus. Egy olyan könyvadaptáció, ami tényleg átadja a hangulatát a könyvnek. A színészek is fantasztikusak voltak, Ansel Elgort, anyám, de helyes vagy!, a színek, beállítások, imádom. A sztorit meg szerintem nem kell említenem. Könyvben is imádtam és filmben is. Kedvenc. Jót bőgtem rajta. :)
Ízléstelen, nyálas giccstenger. Viszont tömegekkel hitette el, hogy jóval több ennél. Ezért a bűnéért mínusz még egy csillag.
Még mindig azon gondolkodom miért néztem meg ezt a filmet. Nem volt rossz de nagyon nem az én ízlésem. Utálom az olyan filmeket amik valamilyen betegségről szólnak. Ez a film elvette az èletkedvem.
Azért voltak benne jó jelenetek. Willem Dafoe karakterèn jót nevettem.
Akárhányszor nézem, olvasok belőle idézetet, látok belőle képet, vagy csak szimplán rágondolok, azonnal elfog az a bizonyos keserédes érzés. El nem tudom mondani, hogy mennyire sírtam már a könyvön, hát még a filmen.
Shailene Woodley és Ansel Elgort. Tökéletes páros.:) John Green. Nagyszerű író, tökéletes könyv és film. Minden 'oké' .:)
Rengetegszer láttam, de sosem tetszett. Túlértékelt kliséhalmaz.
De most k*rvára jól esett. Muszáj volt kisírnom magam Jonghyun miatt.
Ez a film szomorú, de nem bőgős, most viszont levegőt is alig kapok.
Jól esett minden érzelmet kiadnom magamból – két napon belül már harmadszorra.
Annyira gyönyörű ez a történet. ❤
Sokszor megnéztem már, és meg is fogom. Reménnyel tölt el Hazel és Gus törzénete. A végét, mint mindíg, most is végigsírtam. :')
Népszerű idézetek
Augustus: Hazel Grace, nem árt, amíg nem szívjuk. Nem gyújtok rá [a cigire]. Ez egy metafora. A fogaid közé rakod a halált hozó cuccot, de nem adsz rá esélyt, hogy megöljön. Metafora.
„Mr. Van Houten!
I'm a good person, but a shity writer. You're a shity person, but a good writer…"
Hazel Grace Lancaster: A szakirodalom is írja, meg a neten is fent van, hogy a depresszió a rák velejárója. A depresszió nem a rák velejárója. Hanem a haldoklásé.