Most jó (2013) 76% 177★

Jól válogatták össze a szereplőket, egyet-kettőt sikerült szimpatikusabbá tenniük, mint amilyenek a könyvben voltak. Tessa sem volt akkora bunkó, mint a regényben, ahol folyton azzal próbált manipulálni mindenkit, hogy ő meg fog halni, tehát mindent megtehet (jó, a filmben is volt ilyen, de kb csak egyszer, vagy kétszer). Adam… a könyvben többször is el lett mondva, hogy nem jó pasi, valahol már egyenesen rondának nevezték. Szerintem jó ez így, hogy egy teljesen átlagos srácot raktak be a szerepére. Persze ízlések és pofonok, szerintem nem különösebben helyes, de valahogy mégis van benne valami… Az apukának hatalmas elismerés jár, amiért kibírta maga körül ezt a rémálmot: a haldokló lánya, aki életében először szerelmes, a nemtörődöm anyuka, és a kistesó, aki a következő nyaralást tervezgeti, pedig tudja, hogy a nővére addigra már nem fog élni. Kemény dió lehet mindez egy szülőnek, számomra a film legsúlyosabb jelenete az volt, amikor már nem bírta tovább, és elsírta magát.

Amúgy nem voltam nagy rajongója a regénynek, viszont a vége, konkrétan a búcsúzás engem eléggé megviselt lelkileg. A filmben meg letudják az egészet két perc alatt, mintha úgy lettek volna vele, hogy „na jó, most már legyen vége, mennék haza az asszonyhoz”. Közel sem hozott ki belőlem olyan mély érzéseket, mint olvasás közben.

Ez a film nagyon tetszett. Habár a könyvet még nem olvastam. A szereplők is jók voltak. Tessa aranyos lány volt. Csodálom, hogy volt bátorsága kipróbálni néhány dolgot a bakancslistájáról. Adam cuki srác, és Tessa öccse is, olyan cuki volt. Az apját is bírtam, de az anyja kiverte nálam a biztosítékot, spoiler De legalább az apja normális volt. Kicsit olyan volt nekem ez a film, mint a Csillagainkban a hiba film. De a vége… 2 perc alatt lezavarták az egészet. Dakota Fanning és Jeremy Irvine jó páros voltak. :-)

Ez a film jó. Megérint, ott legbelül. És innentől kezdve tökmindegy, hogy jó könyvadaptáció vagy sem.
Love story 30 évvel később.
Mer beszélni dolgokról, és olyan új aspektusokból vizsgálja meg a helyzetet, ami nagyon nem egyszerű.
Menni sem könnyű, de maradni a nehezebb. „Vigyél magaddal…”
https://www.youtube.com/watch…

Nem volt rossz, sőt! – sokkal élvezetesebb volt, mint a regény, de néhány kulcsfontosságú dolog azért kimaradt belőle. Hanyag munka… de a jó casting és a finom apróságok miatt jó lett a végeredmény.

Az APA zseniális volt a filmben is, nagyon jó volt a kiválasztott színész! Egyszerűen odáig voltam érte filmen is.
Imádtam a srácot is. Döbbenet, hogy sikerült egy olyan színészt találni, aki alapvetően átlagos kinézető, de ha mosolyog, akkor igazán megnyerővé, jóképűvé válik! (Mint a könyvben!)

A női színészek is jók lettek. Szerintem kifejezetten jókat válogattak be az egyes szerepekre, mert kedvelhetőbbé tették az amúgy ellenszenves emberkéket.

Lehet, velem van a probléma, nem tudom – pedig alapból bőgős típus vagyok –, de ezen a filmen én egy könnycseppet sem ejtettem. Talán mert már a százezredik feldolgozását látom egy rákos szerelmi sztorinak, amiben mindig ez van, hogy az utolsó előtti pillanatokban jelenik meg a Nagy Ő, aki persze baromira szerelmes lesz, és élete utolsó pillanatáig a beteggel marad. Szép, szép, csak számomra ez hihetetlen, a való élet nem ilyen szép és megható, és néha gyárthatnának olyan filmet is, ami kicsit jobban tükrözi a rideg valóságot – ha már úgy is szomorú végkimenetelű sztorit dolgoznak fel.
Ami még nem tetszett a főszereplő karakterén kívül, azok a szülők, főként az apa. Mintha szerelmes lenne a lányába, nem számít, hogy van egy fia, akinek még szüksége lehet rá, ott bőg, hogy vigye magával a lánya… Az anyja is gáz volt, de ilyen legalább a való életben is előfordul sajnos. Egynek elment.

Több sebből vérző történet, ami csak az utolsó pár percben emlékeztetett arra, hogy itt valaki halálos beteg. Addig csak egy dús (!) hajú 17 éves, állandóan futkorászó leányzó műszenvedése volt, hogy még senki sem vágta hanyatt, meg sosem drogozott és lopott. Most tényleg ezek a legfontosabb dolgok, amit ha nem csinálsz meg, akkor egy senki vagy? (most az első pontot mellőzzük…). A karakterekben semmi életszerűt nem találtam (kivéve az apát):
1. A beteg lány: abnormálisan viselkedett (helyzettől függően és független is), az meg hogy sprintben lenyomjon egy jó fizikumú felnőt férfit… aha, oké, persze. És még csak nem is lihegett. De azért az orvos jól megmondta, hogy kicsi lány, az immunrendszered romokban, sőt nem is romokban van, hanem egyenesen nincs is. Menj, futkároz egy kicsit a plázában, az jót fog tenni.
2. Beteg lány barátnője: Na most nem emlékszem tisztán, de valószínű egyidős lehetett főhősünkkel. Hm, egy szóval tudnám jellemezni: szajha. Aggódó apuci helyében az lett volna az első, hogy az ilyen ellen távoltartási végzés szerezzek. Ezzel az üzenettel meg, hogy spoiler
3. Beteg lány anyja: ezt a karaktert nem tudtam hová tenni. Ilyen ugyanis nincs. Nem hiszem el, hogy valaki kitol magából két gyereket, aztán hol anyaként viselkedik hol nem. De inkább nem. Ez nem olyan, hogy milyen lábbal kel fel és attól függ… ennyire nem lehet billegni a két véglet között.
4. Beteg lány testvére: 9 éves volt, vagy mennyi, de úgy viselkedett, mint egy 3 éves. Konkrétan szart az egész helyzetre. Azért ha valaki mellet haldoklik egy családtag, akkor bocs, de nem elfogadható, hogy a következő nyaralást tervezi. Ennyi idősen, azért már felfoghatná az a gyerek, hogy mi folyik körülötte…
5. Beteg lány apja: Néha egész épelméjűnek tűnt, bár furcsállottam, hogy sosem jár dolgozni, de mégis egy nettó 400 nm-es lakásban kolbászol egész nap (aztán oké, kaptunk rá magyarázatot: könyvelő. Hja… minimum a Cosa Nostráé.)
6. Beteg lány barátja: elérkeztünk a „kedvencemhez”, Mr. tejfölösszájú címlapfiúcskához, aki csak leszegett fejjel járt-kelt a világban és egyből elpirult, ha valaki hozzászólt és állandóan, de állandóan vigyorgott. Igen, teljesen valóságosnak hatott… de ha azt vesszük, tökéletesen illett a műbeteghez.
Na, de hogy ne csak pocskondiázzam a filmet, a vége (~ 5 perc) azért tisztességesen össze lett rakva. Konkrétan, mintha egy másik film lett volna, akkorát változott a színvonal. Kár érte, mert így még egy jót se tudtam bőgni, mert már nem volt miért.

Nem tudom jó volt e vagy sem. Voltak benne szerintem logikátlanságok, de voltak benne nagyon szép pillanatok is.

Szétbőgtem az agyamat…"tetszett" lehet ilyent mondani egy ilyen témájú filmre?! Imádtam a szereposztást.

Nekem ez annyival jobban tetszett, mint a Csillagainkban a hiba.
Nagyon szép film, könyvadaptációként is megállja a helyét. A szereplők sokkal hihetőbbek és Tessa is szimpatikusabb, mint Hazel.
A szerelmi szál minden tragikumával együtt aranyos, és az egész történet jobban megragadja a Carpe diem dolgot.
A százas zsepi még nekem is kellett, pedig nem vagyok egy filmen sírós típus

Gyönyörű film, mely feldolgozza egy rákbeteg tini utolsó hónapjait. Ahogy rátalál a szerelem, a betegség stádiumaiban a szenvedést, a vizsgálatokat, a család hogyan fogadja az elfogadhatatlant…zsepi odakészítés ajánlott!