A Starlin kozmetikai cég veszteséges. Vezetője magán próbálja ki az új terméket ami megfiatalítja hasznalóját. Minden jól halad de a türelmetlenség miatt nem várt mellékhatása lesz a szernek.
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 2
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
A Roger Corman és a RetroShock hívószó együtt már alapjáraton is lefesthetné ennek a filmnek a lényegét, de mivel Corman filmográfiája vastagon túlmutat a kacathorrorok műfaján, sosem tudhatja a néző, mikor bukkan egy-egy elvont, ősrégi fekete-fehér ijesztgetős mozijában mély megfejtésekre és örökérvényű bölcsességekre. A The Wasp Woman ilyet rendkívül picike dózisban tartalmaz csak, de ez is kevés ahhoz, hogy eladja nekünk a művet.
A sztori egyetlen valamirevaló gondolata az, hogy a női hiúság és az üzleti érdekek által hajtott cégtulajdonos titokban kipróbál egy, az örök ifjúság ígéretével kecsegtető, még kikísérletezés alatt álló csodaszert, majd kénytelen elviselni ennek tragikus következményeit – pont, nettó mérlegre téve ez a film esszenciája és értelme, minden egyéb vetületében pocsék, és kivételesen nem a kora és a műfaja miatt. Ha már itt tartunk: miért nincs külön műfaji elnevezése az ötvenes években készült amerikai „maximum egyórás” horroroknak?
A The Wasp Woman problémája valójában az, hogy még a Corman-horrorok között is kínosan lassú és komótos, ijesztgetésben feltűnően visszafogott, cserébe unalmas és semmitmondó, az előbb fejtegetett mélyebb mondanivalóját nem számítva abszolút semmilyen. A Corman-filmográfiát nézegetve az ember felfigyelhet az egyedien szép és emlékezetes Barboura Morrisra, de rajta kívül itt senki, még Susan Cabot sem fog mélyebb benyomást tenni ránk, pedig ő a Machine-Gun Kelly-ben például kimondottan ügyes volt. A filmezés totális alibi, pontosabban koncepciós kudarc – amikor a film elején a professzor összeszedi a méheket, a duruzsoló hangon kívül semmi sem illusztrálja az állatok jelenlétét. Két-három éve nálunk betelepedett a kéménybe egy méhraj, tapasztalatból mondom, őket meglehetősen nehéz nem észrevenni.
A fényképzésben semmi izgalom, a rendezés panelekből építkezik, a szörny egy nulla.
Kihagyható, még trash és retro, sőt, retrotrash fronton is. Váratlanul vérszegény és üres mozi a The Wasp Woman, Corman életművében egy újabb mélypont az ízléstelenségében maximalista A félelem galaxisa után.
