A láthatatlan ember (Universal Classic Monsters) (A láthatatlan ember 1.) (1933) 79% 44★

Jó kis film volt. A könyvet jó pár éve olvastam és terveztem a film megnézését is, de csak most sikerült. Jól elkészített mozi, amit a korabeli speciális effektek hatásossá tesznek még most is. A színészi játék néhol túlzó (a fogadósné rikácsolásával kilehetne üldözni a világból), de nem vészes. Aki szereti a sci-fit vagy a korszak filmjeit, az feltétlenül nézze meg.

1. A könyvet még nem olvastam, de a figura különböző megjelenési formáival már többször találkoztam. Ezek közül is a Kevin Bacon féle Árnyék nélkül (2000), illetve a Chevy Chase féle Semmit a szemnek (1992) maradt meg legélénkebben az emlékezetemben.
2. Két év telt el a Drakula (1931) és a Frankenstein (1931) óta és úgy veszem észre, a Universal egyre inkább megtalálja azt az arányt, amivel a drasztikus képek kimerevítése nem megy a történet folyamatosságának rovására. Valahogy egyre kevésbé érzem töredezettnek a cselekményt, egyre kevésbé érzem úgy, kihagytak néhány jelenetet vagy párbeszédet. Illetve a párbeszédek is sokkal gördülékenyebbek.
3. Ami mindenképpen hatalmas érdeme a filmnek, az az, ahogy 1933-ban a kor lehetőségeivel megoldották a láthatatlanságot és a mozgó tárgyakat. Bevallom nem gondoltam, hogy ennyire működőképesen tudják megcsinálni, pedig most néztem megoldásokat az 1900-as évek elejéről és az 50-es évek közepéről is. Tényleg szép kivitelezés.
4. A szerelmi szál egészen korrekt spoiler sem közben sem a végén nem nyűglődtek órákig, a beszélgetések sokkal inkább morális kérdésekről szóltak.

A film nem véletlenül klasszikus és köröket ver az azóta elkészült ilyen-olyan adaptációkra. Külön meglepő, hogy 1933-ban milyen látványos filmet tudtak összehozni. (Gyakran még manapság is rosszabb trükköket látunk filmekben.) Nem hibátlan film, a forgatókönyv néha komikus (és nem ott ahol komikusnak is szánták), de nagyon élvezetes és szórakoztató mű.

Meglepően jó volt! Őszintén szólva nem hittem, hogy egy ’33-as filmben ilyen ügyesen lesz megoldva a láthatatlan ember tevékenykedése (értsd: tárgyak repkednek a levegőben, ruhák mozognak test nélkül), szóval meglepően modern volt. Wells humora is átjött egy kicsit, de azt meg kell hagyni: ezt horrorfilmnek szánták, a könyv humorosabb volt szerintem. Egyetlenegy kifogásom van, és ezért adok csak 80%-ot a filmnek: Claude Rains amennyire ügyesen színészkedik a hangjával (tök jó volt hallgatni, nagyon jól hozta az őrült tudóst), az már annyira nem tetszett, amit a testével csinált. Túl sokat kalimpált nekem ez a láthatatlan ember.
De ettől eltekintve: Kihagyhatatlan klasszikus!

Méltó feldolgozása a könyvnek, pontosan azt kaptam, amit vártam. Szinte hihetetlen, hogy 1933-ban az akkori technikai lehetőségek mellett ilyen megoldásokat láthattunk a filmben, míg sok mai film esetén a nagy CGI trükkök szinte nevetségesen amatőrnek tűnnek. A film egyszerre adja vissza a kor hangulatát, a könyv hangulatát és az akkori filmek hangulatát és mond el egy olyan történetet, ami a mai napig birizgáljak a filmkészítő fantáziáját. Érdekes, de eddig nem is tudatosodott bennem, hogy minden feldolgozás, nevezzük őket annak, megtartotta a láthatatlan ember karakterét olyan ellenszenvesnek, mint amilyennek azt H.G Wells megálmodta. Azt hiszem még eddig egy feldolgozást sem láttam, ahol a láthatatlan ember alapvetően pozitív karakter lenne.

Nem tehetek róla, de a Queen-szám miatt minden alkalommal, amikor elhangzott, hogy The invisible man, ez jutott eszembe:
I'm the invisible man
I'm the invisible man
Incredible how you can
See right through me
Egyébként tetszett; hiába régi, egész jól megcsinálták. Ezek után csak azon csodálkozom, hogy vannak, akik elhiszik a homemade Úristen, lebeg a tányér, becsapódott az ajtó, itt egy szellem! videókról, hogy tényleg igazak. Úgy értem, egy 1933-as filmben elég hihetően sikerült megcsinálni a tárgyak lebegtetését, az ajtó mozgatását, és a többit. Akkor napjainkban miért ne tudná ezt bárki, ugyanígy, ha nem még jobban, meghamisítani?