Tenenbaum, a háziátok (2001) 75% 145★

Ez a film elképesztően gagyi….Konkrétan végig szenvedtem az egészet, majdnem elaludtam rajta.
Nem is igazán értettem, mikor mi történt mert nem bírtam követni. A lényeget azért felfogtam…
Adott három béna testvér, elég jellegtelen színészek alakítják őket, viszont legalább nem vihogják végig a filmet. (Ben Stillert alapból nem bírom, valamiért irritál a feje… Hát, ettől a filmtől sem lett szimpatikusabb…). Ugyanezt tudom elmondani az anyjukat alakító színésznőről is. Egyszerűen idegesít, ha valaki ennyire kimért és megjátssza magát.
A többi szereplő még jelentéktelenebb volt.
Vártam volna valami drámait legalább, de max az számított annak, hogy spoiler megborotválkozott. Egyetlen meghökkentő dolog még az volt, hogy ! spoiler…!
A fehér egerek aranyosak voltak, bár csak néha jelentek meg a képernyőn, viszont a film elején lévő utalás a kutyaviadalokra (nem volt kép szerencsére) … stb hasonló dolgok nagyon felbosszantottak. Ilyenkor mindig leértékelem az egészet, dee itt nem volt mit lejjebb húzni igazán…
Brutálisan mesterkélt volt ez a film, az ilyeneket messze elkerülöm, ha tehetem…

Megint csak egy barátnőm által ajánlott film, amiben óriási figurák a szereplők. A hangulata is nagyon kellemes.

Ezt nem tudtam hova tenni, döbbenetemben csillagoztam, lehet kicsit felül.

Még az elején vagyok a Wes Anderson-kalandnak, de nagyon ígéretes, bár ennél azért a Grand Budapest Hotel meg a Moonrise Kingdom is klasszisokkal jobb volt. Már ami az egészet illeti; a rendezésbe nem tudok belekötni.
Ez a film viszont úgy lenyomott, hogy utána az alváson kívül nem voltam képes semmire. Life sucks and then we die.

Hát tény, hogy ez a második nekifutásom a filmnek. Elsőre (úgy 8 éve) nézhetetlennek tartottam. Azóta már több filmet láttam Wes Andersontól, úgyhogy beletanultam a nézésébe, és be kell valljam nem is volt rossz, de azért még a régi emlékek kísértenek, lehet majd egy harmadik nézés egyszer kiöli azokat is. A zenék nagyon jók, a látvány és mindennek az apró kitaláltsága is lenyűgöző (mint általában Wes Andersonnál), és a történet is kedvesen bizarr.

Akár egyetlen filmkockájának színeiről felismerhető rendezői film (pl. azok a meleg barna kabátok). Mindenki annyira bájosan idétlen, ölelnivalóan nyomorult, hogy – no annyira azért nem, hogy családtag akarnánk lenni, sőt szomszédjukban sem laknánk, de – örökké elnéznénk őket.
Sajnos nem tökéletesre komponált Wes Anderson-produkció, pl. Bill M. és pl. a szomszédsrác egyszerűen béna jelenetei a színészeknek is megalázó lehetett, annyira nem voltak jelen, annyira szerencsétlenül voltak megírva, mintha minden felbukkanásukkor lyukasra égett volna a kópia. De mindenki más tündököl, kiváltképp nagy kedvencem, Gene papa.