Szarvasbébi (2024–2024) 80% 63★

Sokkoló! Ha egy szóval kellene értékelnem akkor biztos hogy ez lenne az.
Hosszabban értékelve sokszor a hideg rázót, főleg azért hogy Martha milyen mértékig képes volt elmenni és hogy mennyire bele élte magát abba hogy spoiler. Persze hozzá kell főznöm hogy Donny is hibás volt ebben az egészben, végül ő is be ismerete de akkor már sajna késő volt!
Borzasztó hogy ilyen megtörténik a való életben, és hány ilyen van amiről igazából senki sem tud vagy mer beszélni és nem csak a zaklatásra értem itt. spoiler.
Mindkettő színész előtt le a kalappal, de főleg Jessica Gunning előtt, zseniálisan hozta a szerepét, brutális alakítás volt!
Remélhetőleg mindketten kaptak segítséget és valahogyan rendbe tudták hozni az életüket!
https://deadline.com/wp-content/uploads/2024/04/baby-re…

Az utóbbi idők egyik legjobb sorozata amit láttam.

(Sent from my Ihpone)

Egyszerűen nem tudtam nem odanézni. Csak jött egyik epizód a másik után és hiába viselt meg, hiába éreztem, hogy ezt utólag meg fogom bánni, mert biztosan lesz még rosszabb (oh boy, mennyire igazam lett), csak ültem a tévé előtt, mint egy igazi katasztrófaturista és tényleg nem bírtam nem nézni. Elképesztő, és le a kalappal Richard Gadd előtt, amiért volt ereje nemcsak megírni, de eljátszani is mindent, ami néhány évvel ezelőtt megtörtént vele.

a Szarvasbébi sötét, fullasztó, nyomasztó, beteges, félelmetes. közben az idealista kis éned végig nagyon szurkol, hogy történjen már végre valami felszabadító, fellélegzős, boldogságot sugalló jó dolog is (ami percekre meg is történik), hogy utána ismét megkapd a következő hatalmas pofont. manapság nagyon is aktuális témával operál. külön tetszett, hogy férfi szemszögből karolták fel a dolgot és nem fordítva, hiánypótló. olyan történet, ami elgondolkodtat, és még napokig veled marad. a színészi játék pazar. Richard Gadd-re odafigyelek ezentúl. a konklúzió meg nem újdonság, k*rva toxikus, beteg világban élünk. nagyon oda kell figyelni, hogy kinek-minek-hogyan nyílsz meg és adsz oda magadból részeket, mert ha nem jók a radarjaid és nem kapcsolsz időben – lásd főhősünket – csúnya, sebző véget érhet a történeted. persze sokakra eleve rászabták az áldozat szerepet és nehéz belőle kitörni, ezt is nagyon jól bemutatja a sorozat.

Hátborzongató.
Főleg, ha van (bármelyik témában is) személyes érintettsége a nézőnek.

Amit (többek között) nagyon jól csinál ez a sorozat: ez nem egy egyszerű stalker-áldozat sorozat, hanem kőkeményen megmutatja, hogy az az ember, aki egy ilyen szituba keveredik, miken megy át ezek alatt, mi az, amivel ő maga is adott esetben hozzájárul a szituáció kialakulásához, hol vannak a rések a pajzsán, amiken ezen a mentálisan súlyosan beteg emberek be tudnak hatolni, és hogy a kialakult szituációban is tud hullámzani az, hogy ki van éppen „felül” és „alul”. Hogy mennyire nem fekete-fehér egy ilyen szituáció, amikor megjelenik a hízelgés, az empátia, az önmagad megkérdőjelezése, az önmagadról alkotott képed megingása, és hogy hogy játszik rá ezekre (még ha öntudatlanul is) a másik.
És hogy egyébként mit nyer az ember ezekkel a helyzetekkel, azaz miért érdemes benne maradni, és hogy mennyire nagyon, de nagyon nehéz kikeveredni belőle, amikor már az egész sok lesz. Rád ragad az egész, mint sár a cipőd talpára, és csak nyúlik, nyúlik.

Tényeg fantasztikus sorozat, ennyire hiteles alkotást még sosem láttam a témában.

Wow, na ez marha jó volt! Nagyon sok JÓ pillanata volt a filmnek, amikor a szám elé kaptam a kezem, hogy „Na neeeee, ez durva!” A torkom sokszor összeszorult, a végére szinte mindenre választ kapunk (az iPhone dolgot mondjuk nem teljesen értem, felvágás akart lenni? viccesek voltak az elírások, amikor Martha idegbe jött).
Engem a coming outos jelenet vágott a padlóra, amikor Donny kitálal a szüleinek és Donny apjának reakciója könnyeket csalt a szemembe. Basszus! Érdemes volt megnézni!

Szinkronosan néztem végig amit már sajnálok, mert bár nagyon mozgalmas és fordulatos volt, de a főszereplő szinkronos narrációja piszok érdektelen volt számomra, mintha egy izgalmas szórakoztató sztorit olvasott volna fel az újságból. A sztori súlyosságáról már az előttem szólóak elmondtak minden érdemit, én sem tudnék többet hozzátenni. DE mégis maradt bennem hiányérzet, nem tudom megfogni hol. Ki kell benne emelnem Donny apukáját, akit piszkosul bírtam benne, pont ezzel az elementáris erővel osztottam volna ki én is a pics@t a telefonban mint ahogyan ő tette, hatalmas pacsi neki! Viszont minden szenvedése küzdelme és sz@rs@ga ellenére sem tudtam valahogy igazi sajnálatot érezni a főszereplő iránt, ezt nem tudta a sorozat nekem megadni. Lehet nem is volt célja, és nem is akarok utána nézni hogy hány százalékban követte pontosan a valós történéseket, de ha a vége nem úgy alakul ahogy, már előtte is, azt éreztem hogy nanemááááááááááááááár, kérlek, ne legyél ennyire önmagad ellensége légyszi.

Ez a legjobb sorozat amit életemben láttam. Ettől függetlenül gyenge idegzetűeknek nem ajánlanám. Végtelenül beteg, de nagyon emberi.