Rocky IV. (Rocky IV.) (1985) 75% 133★

Ez a film kellemesen gagyi emlékeket ébresztett fel bennem.
A fő konfliktus a merev, barbár szovjetek és az amerikai bajnok között lesz, aki a dráma miatt bosszút esküszik.
Nagyon vicces ahogy Dragoék csúcstechnikával edzenek, miközben Rocky konkrétan vidéken, a hóban-fagyban melózik.
Nagyon spórolós, van benne egy jelenet, ahol az eddigi három részből vágtak össze „visszaemlékezést”, ez a jelenet hosszú volt és kicsit unalmas.
Sok bénasága ellenére kellemesen szórakoztató, annyira komolytalan, hogy az már jó.

A sorozatban ez az amelyiket valahol utálok. Dolph Lundgren miatt. Drago miatt.

Mint filmet imádok, de nagyon sírós vagyok alatta.

Paradoxon a szérián belül. Egyrészt a legrosszabb, másrészt a legjobb rész. Rövid, videoklipszerű az egész, mindeközben buta, mint a kő, és basszus, működik!
A film különlegessége az is, hogy úgy mutat újat, hogy igazából nem mutat újat. A forgatókönyv ugyanis totál az eddigi séma alapján épül fel: Rocky éldegél, jön egy ellenfél, meghal egy fontos szereplő, Rocky mélypontra kerül, edz egy jót, majd szétveri az ellenfelet, hogy bizonyítson. Na, ezeket a köröket lefutja, csak annyival tupírozza fel a dolgot, hogy a film nyitánya egy videoklip, beszélnek, videoklip, bunyóznak és meghal Apollo, videoklip, beszélnek, videoklipre vágva edzenek, bunyóznak és vége a filmnek.
Sly feszes rendezése, a stílus masszívan viszi a filmet, viszont az a melodráma, amit levágnak, az olykor a jó ízlés határait súrolja. Bár ez még eltörpül a hidegháború cselekménybe való beleszövése mellett. Jesszum Pepi! Fájdalmas, ahogy Drago és csapata által Sly megjeleníti a Szovjetuniót. Gonosz, morcos, szteroidozó vademberek, akik bárkit eltiporva törtetnek előre (Drago fapofával benyögött: „Ha meghal, meghal.” szövege nem ok nélkül lett mém), míg az USA zászlót gatyaként hordó Rocky és társai az ideális társadalom megtestesítője. Az egész annyira arcpirító, hogy olykor fizikai fájdalmat okoz. És Stallone ezt még fokozza. Miután szétverte Dragot, és jól bosszút állt Apollo haláláért, fogja, és lenyom egy olyan szöveget, amit a 10 éves amerikai kisfiúk nyilván nagy örömmel mondtak volna el akkor egy iskolai rendezvényen, de itt, ebben a kontextusban, fáj. Rocky kimondja, hogy ne civakodjunk, mert szeretet és barátság, és a Szovjetunió teljes lakossága kapitalizálódik, és megtapsolják.
Ennek ellenére sem tudok haragudni a filmre, mert a ’80-as évek minden idiótaságát olyan szépen örökíti meg, hogy azt tanítani kellene. Az előző rész színes-szagos máza még jobban felerősödik, és tudod, hogy rossz, amit látsz, de élvezed, mert kikapcsol.
Sly kiszolgálta a közönséget, elvitte a totál irrealitás felé a szériát, de ez az ostoba kicsúcsosodás még bizonyos téren jót is tett neki. Kíváncsian várom az újravágott verziót, amiben elvileg a széria egyik leghülyébb pillanata, a robot, állítólag már nem fog helyet kapni.

Hát… Rocky újabb kihívót kap, aki a változatosság kedvéért ezúttal nem fekete… és kb ennyi a történet, úgyis ki lehet találni, mi történik. Van benne egy-két frappáns beszólás, és az edzős, technika vs. egyszerű edzésprogram snitt elég jó, de ez sem nyerte el túlzottan a tetszésemet.

A Hearts On Fire azóta rajta van az edzős zenelistámon, mióta láttam ezt a részt.
Kedvencem!

Ó hát inkább nem értékelem.

Alapvetően a legkeményebb Rocky-rész, és itt egy kis propaganda is becsúszik, mert Rocky, az amerikai boxoló megküzd Dragóval, aki a szovjetek bajnoka. Ráadásul Drago nagyon veszélyes ellenfél: a film elején halálra veri a ringben Apollót, és nem kétséges, Rocky számára is közvetlen életveszély a fellépés. De mégis vállalja, és sikerül felnőnie a feladathoz. A film sokkal elszálltabb, mint az előzményei, de nem baj, mert cserébe a történet megállja a helyét, és ezúttal az akció is sokkal keményebb.