Ördöglakat (2013) 71% 80★

Ezt a filmet még csak egyszer láttam, de egyelőre nem is merem többször. És nem azért, mert annyira rossz lenne. Épp ellenkezőleg. Annyira megrázott, hogy egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy újra kivegyem a DVD-t a polcról és betegyem a lejátszóba. Az pedig külön borzasztó, hogy igaz történeten alapul a sztori…
Reese Witherspoon alapvetően nem tartozott sosem a kedvenc színésznőim közé, de még csak azok közé sem, akiket kedvelnék. Aztán láttam tőle ezt a filmet és gyökeresen megváltoztatta a róla alkotott képemet – melyet szégyen, nem szégyen, főleg a Dr. Szöszi filmek kapcsán építgettem fel. Ebben a drámai szerepben – ahol egy gyermekét elvesztő édesanyát formál meg – győzött meg arról, hogy tud ő értékeset és jót is csinálni (jól).
Colin Firth szerepe ebben a filmben nem annyira jelentős, mint amilyennek be van állítva, mégis, amit alakít, az számomra végtelenül meggyőző és hiteles. Nekem legalábbis teljesen rendjén van az a színészi teljesítmény, ahogyan elborzasztja a brutális gyermekgyilkosságok ténye, s az az őt megszálló elszántság, ami minden kis snittben ott bujkál a szemeiben, hogy fényt akar deríteni a tettes(ek) kilétére… Úgyhogy részemről maximális respect.
Az Ördöglakat tehát egy szíven ütő, lelket tépő és megríkatós darab, amit nem csak az ütős (és sajnálatos módon igaz) alaptörténet tesz erőssé, hanem a fantasztikus színészi alakítások is.

A napokban olvastam az esetről, így amikor láttam, hogy készült belőle film, azonnal várólistára tettem.
A film lassú lefolyású, körülbelül pont olyan, amilyen az a valóságban is történhetett, nem tolták tele hatásvadász jelenetekkel, óriási cécóval és oda nem való szenzációhajhász valótlanságokkal. Úgy vélem, hogy már csak az áldozatok tisztelete miatt sem. Inkább kemény lélektani film ez, ami valamilyen módon megpróbálja visszaadni a történteket úgy, hogy tulajdonképpen kétségek közt hagyja a nézőt is a vádlottak ártatlanságát vagy bűnösségét illetően, egészen a légvégéig. A színészi játék pont olyan, amilyen ennek egy ilyen filmben lennie kell. Ha bármelyik színész túljátszotta volna a szerepét, azt sértésnek vettem volna.
Ami a leginkább felháborító az egészben az, hogy az emberiség egy részéből sosem fog eltűnni az, hogy valakit az öltözködése, bőrszíne, zenehallgatási szokásai vagy éppen nemi hovatartozása miatt ítéljen meg. A legfélelmetesebb pusztán az, hogy ezek az emberek fontos döntéshozói szerepet töltenek be.

Nagyon megrázó volt ez a film. Minden porcikám tiltakozott a vádolt fiúk bűnössége ellen, közben mélységesen megértettem a szülők, vagyis az anyuka, Pam fájdalmát is. Én biztosan beleőrülnék, ha a gyerekemnek bántódása esne. Viszont valószínűleg én is az igazságot akarnám tudni, nem pedig egy megrendezett valamit. Határozottan jó film volt, annak ellenére, hogy rendesen lenyomott egy időre lelkileg.

Igaz történet alapján készült a film. Borzalmasan kegyetlenül meggyilkolták a 3 gyermeket és az azt követő nyomozásról szól a történet.
Colin Firth egy magánnyomozót alakít, itt szerény szerepe van.
Reese Witherspoon pedig kiválóan alakítja az édesanya szerepét, át tudja adni a fájdalmát, kisfia elvesztésének érzéseit.

Egy jó alaptörténet közepes megvalósítása. Az első harmad után már igencsak untam.
Egyébként felháborító az eset. Az is, amit a kisgyerekekkel műveltek és az is, ahogy boszorkányüldözés folyt a különc fiatalok ellen.

A legmegdöbbentőbb a filmben számomra az alaptörténés brutalitásán kívül az, amilyen eszköztelenül, magyarázat nélkül és szenvtelenül ábrázolja a 90-es évek bűnvádi bizonyító eljárásainak alapvető hiányosságait és a konkrét nyomozás hibáit. Hozzátehetjük még a környezeti hatásokat (nyílt tárgyalás, újságírók, vallási csőlátás, tudatlanság) és máris szinte a középkori boszorkányperek hangulatába csöppentünk. A legfőbb kiszolgáltatottság nem is a mások hibáiból adódik elsősorban, hanem a technikai kezdetlegességekből, az esetlegességekből, fals következtetésekből és a mindent befolyásoló közhangulatból.

Ez egy film. Senkit nem lehet elítélni, ha közben elfelejti… Még a rendezőt sem. Viszont megállapítani megállapíthatjuk. Így egy dokumentum ízű és játékfilm jellegű valami készült. Ízű és jellegű – de egyik sem. Nem a film nyomasztó, hanem csak a tárgyi tudás. A film vacak. Aki teheti, mást nézzen.

Huhh, hát ez egy nagyon durva történet… pláne, hogy igaz. És ahhoz képest a forgatókönyvet, a színészi játékot én kifejezetten lagymatagnak éreztem. Kicsit jobban ki lehetett volna domborítani az ártatlanul elítélt rocker tinédzsereket – róluk alig tudunk meg valamit, pedig gyakorlatilag egy koncepciós per áldozatai lettek – Amerikában, a ’90-es években! Félelmetes… Majdnem spoiler a srácokat, csak mert a helyi rendőrség, a bíró, meg a nevetséges esküdtszék a tényekre és a bizonyítékokra fittyet hányva bűnösnek akarta látni őket!!! Hihetetlen… Nem véletlenül merül fel a salemi boszorkányper esete, mert itt is valami hasonló történt. Gyalázat!

Esküszöm untam. Értem, hogy igaz történet, de vagy a forgatókönyvvel, vagy a színészekkel volt a gond, mert egyáltalán nem váltott ki belőlem érzelmet, holott elég szörnyű az alapsztori.

Erős történet, erős színészi alakításokkal és egy olyan cselekménnyel, ami abszolút megviseli a nézőt.