Number 24 (2020–2020) 72% 13★

Érdekes egy anime ez… Ritka, hogy nem fogok ki legalább egy srácot, hogy „na ott őt, igen, őt. Kérném.” Itt az volt, hogy a fiúk jöjjenek csak össze egy mással. :D Yuu-t és Yasunari-t nagyon shippeltem, ahogy Ibuki-t és Natsusa-t is.
ez nem az az anime, aminek annyira várod a folytatását. Ez az, aminek ha neki ülsz, okoz kellemes pillanatokat, nevetsz rajta, meghatódsz a csapat összetartásán és le akarod ütni az ellenfelet. Az utolsó részeket két hónapig tologattam, mégis ahogy visszazökkentem, örömmel néztem.
Tetszett, hogy mindenki fejlődött lelkileg és fizikailag is. Natsusa volt pozitív csalódás, mivel ő volt itt a szadista, manipulátor szemétláda, aki a végére érző lélekké vált és kedvesebb lett valamint elfogadóbb magával. Gyönyörű jelenet volt, ahol megbocsátott a múltbéli énjének.
Kellemes anime, szerintem sport animének is megállja a helyét, de nem függtem rá annyira.

Hát igazából azért néztem meg, mert sportanime hiányom volt, de rendes meccset kb csak az utolsó részben kaptunk. Ez egy drámai történet lehetett volna ahogy egy sportoló megpróbálja feldolgozni, hogy többé már nem játszhat. Mondom, lehetett volna. Mert helyette egy csapat bishounent kapunk színes hajjal, hatalmas shounen ai fanservice felhanggal. (amivel amúgy nem volt bajom, mert több párost is shippelgettem benne) A főszereplőnk pedig egy manipulatív szadista, aki verbálisan bántalmaz mindenkit. Jó, az anime nem tálalja ilyen komolyan, de ha az ember belegondol, akkor már nem találja annyira viccesnek Natsusa viselkedését. Én pl nem akarnám, hogy bárki ilyen dolgokat mondjon nekem még viccből vagy „segítő” szándékkal sem. Egy őszinte, pimasz, nagyszájú és mentálisan erős karakter, de nagyon önző is. A végére már jobban megkedveltem, és ő is fejlődik, de azért… Ha a sérülés után lett ilyen, akkor lehetne úgy értelmezni, hogy így próbálja feldolgozni a történteket, de mivel már előtte is ilyen volt… Amikor szivatja pl Ikuto-senpai-t, akkor az ember először nevet rajta, de eléggé érzelmi zsarolás feelingje van a dolognak, és akkor már rögtön kevésbé tetszik.
Ikuto-senpait viszont nagyon megkedveltem és a legtöbb karaktert bírtam bár olyan sablonjellemük volt…, sőt a végére még Natsusa is normálisabban viselkedett, és összességében valamennyire le is zárták a történetet.

Nekem ez mindenképpen egy újranézős anime! Egyrészt azért, mert úgy érzem, eléggé felületesen néztem, nem figyeltem mindenre, nem is tudom, ez miért volt így, de bánom, másrészt pedig, látjátok, még így is állatira tetszett!!
Nagyon jó hangulata volt, és imádnivaló a stílusa is, a szemek és a hajak szörnyen cukik voltak! A srácok mind szerethetőek, helyesek, viccesek, kockáshasúak és érdekesek, a történet könnyen folyik, és bár nem feltétlen izgalmas, egészen tetszett! Kicsit más volt így, hogy nemigen voltak belső monológok a meccsek alatt, mint ahogy a Haikyuuban és a Yuri on iceban megszoktam, magából meccsből is kevesebb volt, és azok se kaptak (szerintem) túl nagy és jelentős szerepet, és gyorsan lebonyolódtak (leszámítva az utolsó, nagyobb meccset, ami másfél részt kapott), mondjuk, nem is azzal a szándékkal ültem le megnézni, hogy akár egy csipetnyi érdeklődést is nyerjek a rögbi iránt:D
Nyolc csillag! A tíz csillagot csak egy közeljövőben történő újranézés után kapja meg:D

Kétlem, hogy ez így néz ki a való életben. Ez az anime kimaxolta a bishounen fogalamát. Tetszett, bár annyira nem volt érdekes, mint az eddigi sport animék amiket láttam, bár 12 részbe nem is tudtak volna igazán többet beletuszkolni.

Általában szeretem a sport animéket, de ez valahogy nem talált meg magának.Végignéztem ugyan, de többször untam és félbe akartam hagyni.
Natsusa határozottan nagy utat járt be, ezt aláírom, mégis úgy érzem, az egész, összességében lehetett volna jobb.Nagyon keveset sikerült ebből most kihozni, kár érte.