Prince of Stride: Alternative (2016–2016) 85% 18★

Szám szerint ez a harmadik sport anime, amit láttam, és annyira tetszett, hogy egyben meg is néztem az egészet. Az extrém futóversenyek sok izgalmat tartogattak, én végigizgultam az összeset. A karaktereket nem volt nehéz megszeretni. Néha voltak kiakasztó pillanataik, mint például Riku drámázása a bátyja miatt, és Nana is kicsit összezuhant, mikor újra talákozott az apjával, de szerencsére ezeket az apróbb gondokat sikerült legyőznie a csapatszellemnek. Nekem a Saisei csapat is nagyon szimpatikus volt. Bebizonyították a srácok, hogy csak a „pályán” ellenfelek, amúgy megmaradtak nagyon jó barátoknak, sőt még motiválták is egymást. Drukkoltak a másiknak. Így kell ezt. Azok, akik csak azzal foglalkoztak, hogy legyőzzék a másikat, alulmaradtak. Mert az érzelmek is fontos összetartó erő, és a csapatot ez mozgatja. Kevés motiváció az, hogy tiporjuk porba a másikat mindenáron. Akkor mit ér a győzelem? Tomoe és Riku „harca” is tetszett. Mindenki önmagának bizonyított, és erősítette a csapatot. A végén örültem volna, ha a tiszta versenyt látjuk, és nem épp az emlékképeket Rikuról, Takeruról és Nanáról. Így is szép volt azért a zárás, és még sablonosnak sem hatott. A grafika is tetszett, az opening és az ending sem volt rossz, viszont volt egy zene, amit a Galaxy Standard adott elő, azaz a Saisei középiskola futócsapata, a Honan tiszteletére: https://www.youtube.com/watch… – ezt imádtam! Többször is meghallgattam, nagyon jól nyomják a srácok! ;)
A történet végig mozgalmas volt, amit megszakított némi kötelező drámai mélypont, amin át kell esni. Talán emiatt csökkent a csillagok száma. Volt néhány idegesítő karakter is, de ők mind azt bizonyították, pusztán izomból nem lehet nyerni. Aki még jó fej volt, az Heath nővére, Diane, a csapat szponzora. Olyan jókat nevettem azokon a bemutatókon. spoiler A srácok közül a kedvencem Kuga volt, akiről már akkor sejtettem, hogy csatlakozni fog, mikor először megláttam. :)
Egy élmény volt együtt edzeni és versenyezni a Honan csapatával! ;)

Két kihíváshoz is ezt az animét választottam, mert tetszett a plakátja. Azt nem hittem volna, hogy maga a sorozat is a szívemhez fog nőni minden egyes hibájával együtt.
Szeretem a lelkizős, a karakterek fejébe beletekintős animéket. Így sokkal jobban ki lehet őket ismerni és megérteni, miért is hajszolják úgy magukat. Az sem volt hátrány számomra, hogy sportanime. Odavagyok az ilyen típusú sorozatokért és filmekért is.
Sakurai Nana, Yagami Riku és Fujiwara Takeru nagyszerű triót alkottak. S bár rájuk épült a történet, azért a többiekről is meg lehetet tudni pár dolgot, illetve az ellenfelek sem voltak olyan vészesek személyiségileg. Sőt a Saisei és a Honan kapcsolata nekem a Haikyuu!! anime Nekoma és Karasuno barátságára emlékeztet.
Az anime minden egyes epizódja pörgős volt és emiatt minden egyes percét élveztem. Bár sajnáltam, amiért a döntő utolsó pillanatait nem láthattam. A szereplőket pedig nagyon megkedveltem egytől egyig. Igaz, a kedvencem Heath nővére, amin mindig nevetnem kellett. Főleg, mikor beállította a csapattagokat modelleknek :D
Szó, mi szó, kedvencem lett. Minden hibájával együtt.

Amikor elkezdtem azt hittem, hogy egy sima verseny/váltó futós anime lesz, de annál kicsit extrémebb volt. Ezek a srácok mindenütt futottak: az iskola épületében, a városban, a vidámparkban, mindezt akadályok közt, átugorva azokat, egy egészen izgalmas sportot elém tárva. Ennek ellenére lehetett volna kicsit izgalmasabb is, ha kicsit jobban kibontják, vagyis jobban bemutatják a karaktereket mikor versenyeznek. Nem mondom, hogy kevés volt, vagy, hogy a lelkizés több volt benne, vagy az üresjárat, igazság szerint arányos volt, de úgy érzem, hogy elbírt volna több részt is az anime. Lehet amiatt érzem így, mert már megszoktam más sport animéknél, hogy 5 másodperc is fél óra, és egy egy meccset/versenyt, több részen keresztül húznak. Látványos volt, nem vitás, de… és igen, itt az a fránya „de”… lehetett volna látványosabb is. Viszont kapunk sok szereplőt, akik közül nem lehet nem találni kedvencet. Nekem pl Kyousuke első pillantársa kedvenc lett. Gyengéim a hosszú ezüst (kissé rózsaszínes beütésű) hajú pasik :"D Amúgy néha annyira túlzásba viszik a bromance-t, hogy már-már a shounen ai határát kapargatják, no de nem olyan szinten mint, ahogy azt a Free!!-ben művelik. Itt nem éreztem azt, hogy mindenki Fujiwara-ba vagy Yagami-ba lenne szerelmes, leginkább csak Fujiwara lábfétise okozta ezt a shounen ai feelinget. Meg Kohinata és Ban ölelkezései. x") Voltak érdekes szereplők, akikből keveset kaptam, pedig örültem volna, ha több szerepet kapnak, de erre a kevés játékidő meg Fujiwara és Yagami drámázása mellett nem volt idő. Viszont ezt szépen felvezették, és le is zárták.
Maga az anime amúgy színes, habár néha fakó néha túl színes. Most így belegondolva emiatt is éreztem kicsit a shounen ai beütést. A srácok változatos hajszínei miatt, ami már-már néha színes cukorkákra emlékeztetett. Vagy a vattacukor színeire. Emellett néhányuk tényleg elég lányosra volt rajzolva. A grafika amúgy nem rossz, de nem is a legjobb. Néhol elég szögletesek a vonalak, de nem volt nagyon zavaró. A seiyuuk is odatették magukat, mint mindig. Az opening és az ending is jó, pörgősek, de annyira nem ragadtak meg. Viszont volt egy zene, ami többször is elhangzott a versenyek alkalmával, és egészen megtetszett. Jobban, mint az op, end. spoiler Mondhatni szerelem első hallásra. Biztos meghallgatom még párszor. :) Összességében az anime egy kellemes kis kikapcsolódás, sok bishivel az élen :D Már miattuk megérte megnézni x) Szóval aki egy kis kikapcsolódásra és bishikre, no meg egy kis sportra és drámára vágyik, nézze meg nyugodtan. :D

Elég gyorsan beindult a történet ami jó, csak néha nem tudtam melyik szereplő épp kicsoda és mit is csinál, az elején. Az opening-je nagyon tetszett, a karakterek is jók voltak (főleg Heath nővére). Ez a sport nagyon meglepett mert egyrészt fura, hogy ennyi minden van benne, és másrészt, hogy én aki abszolút utálom már a futás gondolatát is, nekem mégis tetszett hogy így, és ilyen pályákon versenyeztek. Ezt az 12 részt kicsit kevésnek éreztem, holott a Yuri!!! on Ice (2016–2016) -ra, vagy a Cheer Danshi!! (2016–2016) -ra elég volt ennyi rész is.

A futás körülbelül annyira érdekel, mint az úszás… tehát semennyire. Ennek ellenére, elég egy jó amv és kedvet kap az ember az animhez. Nos nem bántam meg, kifejezetten kellemes, még ha néha voltak nagy kérdőjelek is. De legalább mindent megmagyaráztak később.
Izgalmas, pörgős, bár sejthető a vége. Ennek ellenére végigszurkoltam a futamokat.
És le a kalappal az ellenfél előtt, akik képesek voltak fair mód játszani, sőt a felkészülés alatt és amúgy is olyan emberségesen viszonyulni a riválishoz. Pedig amikor először találkoztak azt hittem, hogy nagyon gyökerek és beképzeltek :D

Nagyon szeretem a sport animéket, és nagyon szeretek futni is, így, amikor megtudtam, hogy van egy futós anime , nagyon megörültem, egyből el is kezdtem nézni. A kezdés jó volt, és tartotta is a színvonalat, egyedül a befejezéssel nem vagyok megelégedve, mert a verseny végét igazából nem is lehet látni, csak a végeredményt, és ez valahogy nekem fura. spoiler
A szereplőket amúgy egytől-egyig megszerettem, de a legnagyobb kedvenc Fujiwara :D Imádom, mikor a megismerkedésnél mindenki lábát lecsekkolja :D