Mirai – Lány a jövőből (2018) 73% 102★

Teljesen másra számítottam. Igazából ki a célközönség? Amiket eddig láttam Hosoda Mamorutól, azok az alkotások nagyon tetszettek, de ez unalmas volt és elnyújtott. Szerintem Kun reális kisgyerek; egyrészt abban a korban van, amikor tényleg mindenért hisztiznek a gyerekek, másrészt született egy kistesvére, ami önmagában nem lett volna trauma, viszont anyukának köszönhetően azzá vált. Az anya nagyon nem stimmelt, gyakorlatilag mintapéldája volt annak, hogy nem mindenkinek való a többgyerekes életforma. A férjével is teljes mértékben inkorrekt volt. A mágikus elemek egy része aranyos volt, de mindent összevetve nem érzem azt, hogy tartalmas, sokatmondó film lett volna. Nekem nem kifejezetten tetszett.

A végét leszámítva (gondolom emiatt jelölték Oscarra), számomra nagyon vontatott volt a film. A konfliktus valós, de azért itt az egész családdal voltak problémák. Mindenki állandóan üvöltött, azt hittem falnak rohanok :)

Az alaphelyzet eléggé életszerű, bár Kun eléggé idegesitő volt (gondolom a magyar szinkron miatt). A család problémás, főleg a papa, aki elképesztően életképtelen, legalábbis amikor anya ráripakodik akkor esett le. Nem igazán hittem el róluk, hogy boldog család, minden igyekezetük ellenére sem.

Maga a történet eléggé szürreális, és ezekből próbálnak mindenféle helyzetet kihozni, de a jelenetek vagy túl debilek, vagy érdektelenek.
És borzasztóan unalmas. Tipikusan az a film, amikor lövésük nincs, hogy mire akarnak kilyukadni, csak rengeteg elemet összedobálnak, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.
Nekem nem.
Most mondanám, hogy újranézném eredeti hanggal, de csaknem két órát értelmesebb dolgokkal is el tudok tölteni. Ezzel a címmel valami jó filmre számítottam.

„Eddig nem volt szerencsém Mamoru Hosoda filmjeihez, de ha minden alkotása van olyan jó, mint a Mirai, máris új kedvenccé avattam a japán rajzfilmeset. A történet külsőre hasonlít Hayao Miyazaki filmjeire, viszont teljesen másra helyezi a hangsúlyt. Míg Miyazaki legtöbb meséjében a cselekményen van a hangsúly, a mondanivaló pedig azzal párhuzamosan bontakozik ki, addig a Mirainál a mondanivaló kerül előtérbe, és a történetet is az irányítja. Az anime középpontjában Kun áll, akinek lesz egy kistestvére, Mirai. A film egyrészt realista vonalról járja körül a problémát, a kisfiú és a szülők oldaláról (bár Kun szemszöge a dominánsabb). Másrészt pedig pszichológiai utazásra hív minket a főhős fantáziáján vagy mágián (nem tisztázott az animében) keresztül.

…

A Mirai – Lány a jövőből egy végtelenül aranyos animációs film, amiben könnyen magunkra ismerhetünk. Felnőttek és gyerekek egyaránt élvezhetik, de meg merem kockáztatni, hogy egy felnőtt nézőnek mondhat valamennyivel többet a történet. Kidolgozásában hozza a jól ismert japán részletgazdag rajzokat és animációt, a kicsit didaktikus ismétlődés ront valamennyit a rajzfilm élményén.”

Bővebben: https://anti-gane.blogspot.com/2019/01/mirai-lany-a-jov…

Azért kezdtem el ezt a filmet nézni, mert fájt a fejem, és elakartam terelni a figyelmemet róla. Na hát ez egy baromi rossz ötlet volt. A történet végkifejlete szép csak nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon elnyújtott. Ami viszont rendkívül tetszett az a rajzolása, színvilága, hangulata. De nem újranézős, és nem lett kedvenc sem.

Ez a rajzfilm leginkább arról szól, hogy hogyan fogadja el a négyéves Kun a kishúgát. De ahogy erről mesél, az egészen fantasztikus – és közben nagyon-nagyon emberi. Merem ajánlani minden szülőnek, illetve minden olyan gyereknek, akinek van testvére (legyen bár idősebb vagy fiatalabb nála). Bővebben: http://ekultura.hu/2018/12/25/mirai-lany-a-jovobol

Nagyon érdekes anime volt ez. A kisfiút imádtam, nagyon szeretem ezekben a japán alkotásokban a valóságos életmegjelenítéseket, itt is kaptunk belőle bőven, és bár nekem néhol sok volt a fantázia-elem, nem zavart annyira, emellett is érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam a végére.

Nem értem, hogy Kun miért nem gyerekhangot kapott, míg a többi gyerek igen. Idegesítő volt, túl nagy a szája, túl sokat búgött, és szerintem könyvadaptáció. A vonatos rész meg annyira szürreális volt, hogy majdnem félbehagytam. Jobbat vártam, sajnálom.
A címékhez meg annyit, hogy pont nem kamasz a főszereplő, hanem kisgyerek, de mindegy.
És szerintem ellőni a kutya-gyerek dolgot már unalmas volt. (Nekem nem jütt be az a design már a farkasosban sem.)

Namost ezt beajánlom a teshowmnak is, mert pont 4 év van köztünk is…

A fülszöveg és a plakát is félrevezető. Nem rossz film, csak unalmas, ha az embernek vannak elképzelései, márpedig egy ilyen cím és egy ilyen plakát után vannak. Szerepelnek benne szép pillanatok, hitelesen ábrázolt családi érzelmek, de ez most egy olyan eset, ahol azt érzem, hogy ez sokkal jobb lehet könyvben, és emiatt szeretném is elolvasni. Az anime elég volt egyszer.