Mahoutsukai no Yome (Mahoutsukai no Yome - anime 2.) (2017–2018) 84% 45★

Már nagyon érett ez az értékelés. Nagy reményekkel telve ültem le nézni az animét, hiszen ez volt a legeslegelső, amibe belepillantottam korábban. És nem a csalódás az, ami legjobban jellemzi érzéseimet, inkább a hiányérzet. Egy díjnyertes, sokak által dicsért sorozatról van szó, és meg is érdemli ezeket a szavakat, én mégis jobban akartam szeretni. Hatori Chise egy igazán szerethető karakter, akinek nem volt könnyű élete, viszont ahogyan bemutatásra kerül, még egyedinek is mondható. Az izgalmas, erős kezdés meggyőzött arról, hogy minőségi történetet fogok látni, és ez tulajdonképpen így is volt, hiszen az animáció és zene is gyönyörű volt. A kép világ élénk, részletgazdag, akárcsak a mesebeli lények ábrázolása, akik mind-mind értékként járultak hozzá az animációhoz. A történet egy kapcsolat kialakulását és elmélyülését hivatott ábrázolni, de ez nem sikerült úgy, ahogy eltervezték, a cél előtt lefékeztek, és hogy mégis kapjon egy kerek befejezést, mindent belesűrítettek az utolsó részbe, így tehát olyan gyors ütemre kapcsoltak, hogy nem volt idő arra, hogy feldolgozzuk és levezessük magunkban a történteket. Úgy 5-6 rész még mindenképpen hiányzott. Chise jellemfejlődése sokkal látványosabb, szembetűnőbb, mint Eliasé. Én próbáltam együtt érezni ezzel a mágussal, de nem sikerült, nem jutottam el hozzá, egy üvegfal mindvégig köztünk maradt. Elias személyisége nem változott, ugyanaz a rideg lény maradt, mint volt, és a ragaszkodása Chiséhez sem volt őszinte, legalábbis lehet, hogy ő annak gondolta, de engem nem tudott erről meggyőzni. Nem éreztem, hogy annyira szeretné azt a lányt, ahogyan Chise őt. Nála erőteljesebben körvonalazódtak az érzések. A Szépség és a Szörnyeteg allegória végigvonult az animén, de a szörnyeteg itt mindvégig szörnyeteg maradt, és ezt nem csak a külsejére értem. Elismerésre méltó, hogy sosem hazudott Chisének, tehát megmondta, hogy nehezen tudja bezárva tartani a vadállatot, de igyekszik. Viszont egyes húzásai még nálam is kiverték a biztosítékot. Nem is értem, hogy gondolhatta, hogy Chise ezek után még jobban fogja szeretni. Violettel ellentétben Elias nem tudja értelmezni és felfogni a „szeretlek” igazi lényegét és egy kapcsolat mélységét. Ez az ami hiányzott az animéből. Az ő lelki metamorfózisa. Mert ahogy lezárult spoiler nekem úgy tűnt, még önmagát sem ismeri teljesen, nem hogy az emberi érzéseket. A kedvencem az animében Lindel volt, és igazi szívfájdalom, hogy ő olyan kevés szerepet kapott. A sárkányok világa nagyon szerethető, rokonszenves bemutatást kapott, ahogyan lakói is. A familiárisokat is szerettem. Ruth hűségét sokkal jobban lehetett érzékelni. Elias egyedüli szembetűnő tulajdonsága a mérhetetlen önzőség, amiért még inkább taszítóvá vált számomra. Akit még kedveltem, az Anjelica, de szinte mindenki közel került hozzám Joseph és Elias kivételével. Ami miatt kapott még egy csillag levonást, az a jelenetek elbagatellizálása volt. Nagyon nem illett egy fontos beszélgetés után illetve közben egy-egy ilyen képkocka, ugyanis kizökkentette az embert. Ebbe pont nem kellett volna, ugyanis nem olyan stílusú anime. Engem legalábbis nagyon zavart.
Összességében szerettem, de sajnos mégsem érte el azt a szintet, hogy bekerüljön a kedvenceim közé.

Sokan ajánlották már nekem ezt a történetet, jókat olvastam róla, plusz érdekesnek is tűnt, úgyhogy nagy elvárásokkal és örömmel vetettem magam az animébe. Gyorsan ledaráltam az epizódokat. Sajnos nem azért, mert annyira megszerettem volna, hanem inkább azért, mert szabadulni akartam tőle.

Aki azt mondta, hogy nézzem meg, mert szép, annak teljesen igaza volt. Nagyon tetszett a látvány, leszámítva Chise ábrázolását, mert nekem ő pont nem jött be. A zenék is rendben voltak, főleg az első opening nyert meg magának.

A kezdés ígéretes volt és izgalmas, az anime első felénél néha csak ámultam és bámultam, elég erős perceket élt meg a történet. Aztán folyamatosan leült az egész, mire az utolsó epizódhoz értem pokolian untam és már kíváncsi sem voltam a szereplőkre. Valahogy a remek kezdés után egyáltalán nem tudta fenntartani az érdeklődésem.

Egy-két epizódot leszámítva az elején, totálisan semmilyen hatással nem volt rám. Kicsit úgy éreztem, mintha teljesen mást néznék, nem pedig azt, amiről hallottam és olvastam.

Mindent összevetve értem és megértem, miért szeretik nagyon sokan, de nekem unalmas és nyűglődős volt és csak azért fejeztem be, mert passzol egy kihíváshoz. Viszont, aki érdeklődött/érdeklődik a iránta, nézze meg bátran. Nem szeretném elvenni senki kedvét, mert nyilván nem véletlenül imádja rengeteg ember. Ez nem egy rossz anime, csak szimplán nem az én történetem.

Ideje volt már, hogy befejezzem. Amilyen szuper volt az ova, és amilyen szépen felvezette az egészet, olyan rossz lett a végére a sorozat. Nagyon ígéretesen indult, az első néhány rész zseniális volt (a kedvencem a sárkányok földjén játszódó epizód), de aztán részről részre zuhantunk a mélybe. Már csak becsületből fejeztem be. Túl hosszú lett a 24 rész, nem nagyon tudták mivel megtölteni, és amivel sikerült, az minden, csak nem ütős. Kár érte.

Újranézés volt, de nekem ez most annyira jól esett *-* Sok mindenre emlékeztem belőle, de sok minden hatott rám újdonságként amolyan jé, tényleg ez is volt benne módon.
Chise jellemfejlődése szuperül van ábrázolva, de ebben nagy szerepe volt a körülötte lévő többi szereplőnek: Eliasnak, Silky-nek, Roth-nak, Angelica-nak, a tündéreknek, és mindenki másnak is, akikkel kapcsolatba került. Mindegyik szereplőben van valami kedves, valami egyedi, valami szerethető. Ez az anime pedig másodjára is beszippantott és teljesen elvarázsolt, simán néztem volna még, annak ellenére is, hogy 24 részes. Szeretem az ilyen különleges hangulatú, természetfeletti animéket.

Azt kell mondjam, hogy az egyik legszebb képi világú anime azok közül, amiket eddig láttam. Számomra izgalmas és érdekes volt az elejétől a végéig, majdnem teljesen erre is számítottam, nagyon tetszett. Ami miatt „csak” kilenc csillagot adtam, az az, hogy majdnem megőrjített a végére (bár addigra már nem csinálta túl sokszor) Chise az állandó visszakérdezéseivel. Ettől eltekintve viszont remek volt, de bármennyire is kíváncsi lennék a párosunk életének alakulására és további kalandjaira, azt gondolom, hogy ez így nekem egy kerek egész, ha egy esetleges folytatás nem tudná ezt felül múlni, inkább maradjanak meg a huszonnégy résznél.

Hát ezt is kivégeztem. Kicsit csalódott vagyok, mert amennyire erős volt az OVA és amennyire nagy reményeket fűztem a sorozathoz, amennyire be voltam zsongva tőle… Sajnos a sorozat végére nagyon ellaposodott az egész. Amit halálosan komolyan állítottak be, azt folyton felülírták valami hülyeséggel, ami alapján nekem úgy tűnt, hogy az adott dolog mégsem olyan súlyos.
Kár érte, mert nagyon érdekesnek indult. Ennek ellenére tetszett. spoiler

#Még csak az első hét részt láttam, de már imádom.#

Emlékeztet A Szépség és a Szörnyetegre, eltekintve attól, hogy Elias nem változhat vissza emberré, mert eleve nem az. spoiler Chise kissé esetlen, de szerethető. A harmadik epizód gyönyörű és megható, az embernek kedve támad fává alakulni.

A huszadik rész után az imádatom megcsappant, ez egy még mindig gyönyörű, de ellaposodó anime.