Eszeveszett mesék (2014) 82% 208★

Annyira groteszk! Zseniális társadalombírálat, milyen az emberi természet. Elborzasztó akar lenni a különböző fordulatokkal, de néha egy-egy mondat vagy dialógrész sokkal ütősebb. A kedvencem: „Mi a feltevése, felügyelő úr? A szerelemféltés?”

Én még ilyen filmet nem láttam, érdekes, tanúságos és az agyamat eldobtam. Néha abszurd, de nagyon kéreti magát.

Filmbe ültetett (abszurd) novellák! Szeretem! :) Helyenkén tényleg elég eszeveszett, tarkón vág. Ha valami újat, kicsit meghökkentőt szeretnétek, ajánlom! :)

Ha valaki olyan filmet keres, amin nem alszik el és a szemöldöke nonstop a tarkójánál verdeshet: ez.az.A.film.
Kicsit megijedtem attól a 122'-től, de tényleg pikkpakk elrepült.
A film egymástól különálló kis történetekből áll, mindegyikben HATALMAS abszurditással, és ha a sokkon túljutunk, igazán érdemes belemerülni a történetek lehetséges mondanivalójába.

(Az utolsó tetszett a legjobban. Az tényleg „hab a tortán”.)

Nagyon nem tetszett, sokkal jobbat vártam. MIÉRT nevezik vígjátéknak?
Imádom az abszurd humort, de ez nem az volt.
Ha más elvárásokkal kezdem, talán jobban tetszik-nem tudom.

Jajj, hát ez most nagyon jólesett. A vígjáték címke és a sok pozitív értékelés miatt álltam neki, és nem bántam meg.

Furcsa, abban a viszonylatban, hogy sok kis, különálló történetből áll, amiknek a témája csak ugyanaz: a bosszú, a düh, a kicsinyes problémák hogyan tudják az embereket önpusztításba taszítani. Attól függetlenül mindegyik történetben benne van a helyzetkomikum is, meg valahogy az ember azon nevet, hogy igen, ő is szívesen kitöltené a dühét úgy, ahogy a szereplők – noha a történetek inkább csak jelképesek erről-arról, kifejezetten jól megállják a helyüket magunkban is.

Ahh, a bombás a kedvencem, meg persze az elején a repülős. (Ihletet adott, hogyan álljak bosszút az ellenségeimen. :P)

8.5

Az utolsó tetszett a legjobban.

Egy brutálisan csodálatos és csodálatosan brutális szkeccsfilm az elszakadt cérnáról és a betelt poharakról. A kissé szokatlan iMDB-féle komédia-dráma-thriller műfajbesorolás azt hiszem közelebb áll a valósághoz, mint a vígjáték címke: a hat kisfilm morbid humort, fájdalmasan mindennapiból extrémmé fajuló abszurd szituációkat, egyszerre sötét és szórakoztató dialógusokat vonultat fel mély, néhol már állatias emberi indulatokkal és némi társadalomkritikával átszőve. Aki szereti az ilyesfajta groteszk cuccot, az nem fog csalódni.

Egyes filmekből érződött a szándék, hogy valamiféle morális tanulsággal szeretnének szolgálni. Ám gyakrabban éreztem, hogy a szereplők csupán a körülmények áldozatai, próbálnak alkalmazkodni, felvenni a tempót, reagálni, több-kevesebb sikerrel, inkább az utóbbi, aztán kihullott a kezükből az irányítás. Ezeknél talán az volna a tanulság, hogy felesleges tervezni, akarni, mert nem tudunk mindenre számítani és mindent befolyásolni? Ha így van, akkor egyszerűen öncélúnak és túlzónak éreztem a legtöbb filmet, mert nem akartak többet, mint minél jobban elborzasztani a nézőt.
Nálam ez az „egyszer meg lehet nézni, de semmit nem veszítek, ha kihagyom” kategória.