Egy ház, három család (2022) 69% 78★

Megpróbálok külön-külön írni a részekről, mert össze nem hasonlíthatóak egymással, + azért ide írom, mert itt legalább egyben látni majd.

1. rész
Érdekes történet a szegénységről, hogy mennyire befolyásolja az anyagi élet az embereket. Nekem letaglózó volt az, hogy a gyerekek ebben az esetben mennyire reálisan látják az egészet. Ők még nem tudják felmérni a ház súlyát esetleg, hogy az mennyibe került, csak az, hogy a kedvenc (pl.) babaházuk ott legyen velük.
Ugyanitt nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy milyen zseniálisan nyomasztó hangulatot teremtettek. Tényleg azt éreztem, hogy engem is összenyom a fal. Szépen rávilágított ez a rész arra, hogy mennyivel fontosabb és (szerintem) jobban is értékelik az emberek azt, amit saját maguknak megkeresnek. Tudni kell, hogy meddig ér az a bizonyos takaró, mert nagyon el tud szaladni a ló az emberekkel, főleg, ha valamit ingyen adnak..

2. rész
Nekem erről a részről első blikkre abszolút az 'Élősködők' film jutott eszembe. Mivel ebben a részben egy egér és több patkány élete van bemutatva, azt hiszem hűek maradtak az állatokról alkotott véleményekhez. Mennyire szorgos volt ez a kisegér és mennyire küzdött az álmaiért és milyen könnyen kihasználták.
Naív is volt természetesen, szó se róla, de tényleg nagyon egyszerűen ki lehet használni azt, amikor az ember valamibe szívét-lelkét adja. Nekem erről szólt ez a rész.

3. rész
Érdekes volt ez a rész több szempontból is és több 'tanulságot'(?) is véltem felfedezni. Egyrészt, hogy mennyire erős is a magány. Amikor épp csak egy házad van és semmi más, milyen erővel tudsz kapaszkodni ahhoz az egy istenverte tárgyhoz. Mert nincs másod. Ekkor mutatkozik be az 'ember', akinek az önző emberek id többet érnek, mint a magány. Társasági lények vagyunk.
A másik pedig az, hogy tényleg mennyire más személyiségek, hány féle élethelyzet. Mennyivel másabb egy 'hippi' élete, mint egy teljesen realista jellemű embernek. Emellett annyira egyértelmű, hogy minden érzelem a legvégére marad.. Vagy épp ki sem derül. (Ezt majd mindenki megtudja a 3. részből, akkor tudni fogja, hogy miről beszélek.)

Miért hittem hogy a 3 történet összefügg valahogy? Jobb lett volna. Nem úgy kellett volna?
Az első határozottan jó volt. A 10-ből 9-et simán megadok neki, akár 10-et is. De a másik kettő már kevésbé… nézhető. Bevallom elég idegesítő volt. Főleg mikor a patkányos résznél elvesztettem a érdeklődésem.
Nehéz így értékelni…
1. rész 9-10 pont
2. rész 6 pont
3. rész 5 pont

Legyen átlag 7. Csak mert a stop motion animáció (nem értek hozzá, gondolom az volt) nagyon tetszett.

Ajánlom megnézésre azoknak, akik szeretik Kafka bizarr kis novelláit (trailer alapján horrornak gondoltam, de nem az!!! Inkább groteszk kis tanmesék, más-más morbid tükröt tartva a társadalomnak, egyazon témában). A közös szimbólumvilágon túl (ugyanaz a ház) szerintem SEMMIBEN SEM FÜGG ÖSSZE a három rész története. Külön, önmagukban álló mesék ezek és szerintem fatálisan rossz ötlet volt így összevágni a trailert (mintha egy nagy történet lenne!), nálam rontott is az élményen: végig arra koncentráltam, hogy hol fog a három sztori egybe érni valami misztikus dimenzióhurokkal. Ha más is ezt várná trailer alapján, szívesen segítek előre: SEHOL.
Talán így jobb első élmény lehet másnak?
Összességében számomra maradandó alkotás és mondanivalójában elgondolkodtató – le fogom még venni a polcról. Mike Flanagan tudott nálam ilyen hatást elérni a sorozataival (pl. Hounting of Hill House; Midnight Mass..): minden emberi csontban ott lakozó témát jár körbe szerintem ez a kis alkotás is, szép képi világgal, lassan de biztosan emészthető szimbolikán keresztül adagolva egy nehéz, ősi témát (hogy miről? Na azt majd az értékelés alján.. a sorozat is ezt csinálta, hogy… simogatnám meg a kis füle hegyét neki….)

A színek, a hangulat és a látványvilág úgy egészében szerintem különlegesre sikeredett (volt itt Coraline és Fantasztikus róka Úr utánérzés is). A zene nekem alapvetően nem volt kiemelkedő, belesimult a filmbe – kicsit sajnáltam.
Egyetlen dal fogott meg nagyon: ami a stáblista alatt ment az egész végén először! Azt én LEGELSŐ zenének játszottam volna be, a ház bemutatására.. tulajdonképpen a dalszövege keretet ad a történeteknek, morzekód a mondanivalóhoz (próbálkoztak kis szövegekkel előfeszítésként minden rész elején.. de nekem az édes kevés volt). Így, hogy a végére hagyták ezt a dalt, ilyen utólagos „AHA!” élménnyel valamennyire megszépült számomra az egész, de jobban élveztem volna, ha nem utólag áll össze egy olyan dal miatt, amit lustaságból nem kapcsoltam le és csak fél füllel figyeltem a szövegére..

Végezetül, ami szerintem közösen kikerekedik az egészből mondanivalóként, egy régi intő mondás, már nem is tudom kitől.. az én szavaimmal fogalmazva, ahogy emlékszem rá valami ilyesmi: ne válj az álmok/vágyak szolgájává. Azok szolgáljanak Téged.
Tehát a három „össze nem függő rész” a függőség témájában függ össze szerintem. o/
Szívesen. \o/

Ajánlom a weird fiction kedvelőinek.

A 3 rész külön-külön történet, nincs közös. Legalábbis én nem találtam. Eszternemeszti szépen leír mindent a részekről. Így én csak annyit tennék hozzá, hogy a báb/nemez alkotások nagyon ütősek, kemény munka lehet megalkotni egy ilyet.
Szerintem mindenki szánjon rá másfél órát, aki kicsit is szereti az elvont, érdekes filmeket. Kap némi családi értelmezést, szeretet és hanyagság sztereotípiát és további skizofrén és önmegvalósítás lehetőséget. Én élveztem ezeket, de mindenképp ajánlok egy üveg bort, vagy legalább egy jó adag szörpöt hozzá!

Groteszk kis tanmesék a megszállottság és függőség keretére szőve. Nagyon tetszett a képi világ, ilyeneket még szívesen néznék.