Egy nap (2018) 73% 102★

Ajánlom mindenkinek, aki valaha kifogásként használta a „semmire sincs időm” kifejezést. Én használtam már, de ezután kétszer is meggondolom, hogy fogom-e még.
A történet nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik, mert pont annyi történik benne, amennyit a cím is elárul, mégis sokkal több annál. Van benne társadalomkritika, igazi mély, magyar valóság, rengeteg küzdelem, megalkuvás, áldozathozatal és kő kemény munka. Mindez egy családanya egyetlen napjában, egy átlagos hétköznapban, amire legtöbben csak legyintve azt mondják, nem is dolgozik. Mindegyikükkel megnézetném ezt a filmet, ugyanúgy, ahogy azokkal is, akik azt hiszik, hogy három gyerek semmi, főleg, ha még CSOK is jár érte. Okos és fontos film, ami a rendezőnek és a főszereplőnek egyaránt köszönhető, hiszen végig leköt, annak ellenére, hogy akár a szomszédunkban is történhetne.

Ha pár szóval kéne leírnom a filmet, azt mondanám, hogy fájdalmasan hétköznapi, de nem azt értve ez alatt, hogy átlagos vagy unalmas lenne, mert tűképes az összkép hanem, hogy nehéz nézni Anna megküzdését a mindannyiunk számára ismerős napi terhekkel. Szerintem nem kell gyermekesnek vagy spoiler lennünk ahhoz, hogy megértsük Anna min megy itt keresztül és egyszerűen fáj figyelni a versenyfutását az idővel. A forgatókönyv és a kamera munka remek, a színészek kiválóak, a gyerek színészek is jól helytállnak (a Sárit játszó lány az egyik jelenetben megtöri kicsit a negyedik falat, de amúgy ő is tök jó). Autentikus és tele nüansszal ez a történet, a lezárás pedig remek. A leírás alapján kicsit másra számítottam és nem volt egyszerű nézni ezt a filmet, de végül is tetszett.

Annyira igazi volt, hogy belesajdul a szívem:(

Hát igen, a nő élete. Nagyon kemény volt ezt látni, a mindennapokat, de mégis valami egészen mást.
Érdekes volt, hogy sokszor mennyire természetesnek hatott, a felvétel, hogy pl az autóban kicsit rezgett a kép, vagy hasonló (eleinte zavart, de a végére természetesség vált)
A legvége zseniális. Olyan, aminél jobbat nem is tudok elképzelni.

Szép lassan helyezi a súlyokat a film az ember mellkasára, a szinte elviselhetetlenségig. A nagy nyomasztás közben az a zseniális, hogy a szép, boldog, megható pillanatokat se hagyja ki. Friss házasként és/vagy gyereket várva pedig jó gyakorlat átbeszélni ez alapján, hogy mit hogyan NE.

Egyelőre még nem tudom hova tenni. Egy háromgyerekes nő egy napjáról szól, belesűrítve a hétköznapi mókuskerék, a fojtogató házasság és az anyaság minden tipikus elemét, persze vidám pillanatokat is. Kb. mint egy novella, ami az egész életét összefoglalja. Csak azt nem tudom hova tenni, hogy akkor ez most mi. Nem dokumentumfilm, játékfilm színészekkel. Mindenki nagyon jól hozza a karaktert, az összes apró gesztus, mondat ott van, de valahogy túlságosan olyan, mint a valóság. Annyira realista és letisztult, drámaiatlan, hogy még megdöbbentőbb, mint ha lenne benne valami grandiózus csináltság. Közvetlenül a CSOK és egyéb “családok éve” típusú kampányok mellett helyezném el, hogy mindenki képet kapjon, mielőtt a piros vagy a kék bogyót választja. Azt persze nem tudom, hogy hogyan lehetne másképp élni. Nekem nagyon más az életem, nincs (még) gyerekem, kvázi azt csinálok, amit akarok: edzek, nyelvet tanulok, olvasok, színházba járok, és a háztartásba sem szakadok bele. De már előre próbálom magam trenírozni a jövőre.

Mindig meg tudok lepődni,hogy vannak jó magyar filmek. Ez is közéjük tartozik.
Brutális egyszerűséggel mutatja be Anna helyzetét,ami szívszorító.
A gyereket alakító SZÍNÉSZEK (igen azok,a legjobb értelemben) csak jobban át tudták adni azt az érzést,amit a film közvetít. Remélem még láthatom majd őket további filmekben is!

Nem bírtam végig nézni…

Tetszett ez a film, a gyerekekkel rohanós mindennapok, a kicentizett büdzsé, a telefonon szervezett napok mind ismerősként köszöntek vissza.
Azt nem tudom, hogy mennyire érti és értékeli az, aki nem élt így ebben a helyzetben (és talán ebben a városban). Mindenesetre nekem nagyon érdekes élmény volt.

„Csak” egy Gyermekem van, de teljesen ÁTÉRZEM!