Bishoujo Senshi Sailor Moon Crystal (Sailor Moon - anime 2/S.) (2014–2015) 75% 38★

Most újra megnéztem a Crystalt, miután a hagyományos Sailor Moon-t is megtekintettem. Már van összehasonlítási alapom :) Azt kell mondjam, nekem a reboot kicsit jobban tetszett. Komolyabb volt és tömörebb, pont ezért pergősebb. A (szinkron)hangokat lecserélték, kivéve Usagit, de engem ez cseppet sem zavart, mert nagyon tudtam élvezni ebben a formában is. Az opening és az ending szintén megváltozott, a zenével együtt. A Moon Pride, Moon Revenge és a Gekkou nagyon fülbemászó, kedvenc is lett. Ami még tetszett, hogy Usagi – azaz Sailor Moon – sokkal komolyabb lett, nem bohóckodja el a dolgokat, és nem kell mindent a szájába rágni, önmagától is képes felismerni a helyzeteket, és cselekedni. Még improvizál is. Külön piros pont, hogy kimaradt Rei és Usagi veszekedése. A Chibi Usa és Usagi közti féltékenység is csak nagyon minimálisan kerül bemutatásra. Sailor Moon már-már felnőttként képes gondolkodni. A többi harcos jelleme is kiforrottabb, komolyabb. Sailor Venus megjelenése is hatásosabb. A humor és a dráma egyensúlyát nagyon jól megtartották. Az animációval sem volt bajom. Az „átváltozások” voltak talán olyanok, melyek a hagyományos sorozatokban jobban tetszettek. Ettől eltekintve ajánlom mindenkinek. Az újragondolt és újrateremtett világ épp annyira élvezhető, mint az „eredeti”. Én így látom és így érzem :)
Várom a folytatást… ugye jön majd? :)

Nekem ez a mese valahogy kicsi koromban kimaradt, de most kedvet kaptam hozzá. :) Azt kell mondjam, még felnőtt fejjel is nagyon megszerettem. Ez a fantasy mesevilág teljesen el tudja varázsolni az embert kis időre. Az animével csak nem régen kötöttem ismeretséget, és máris begyűjtöttem sok kedvencet :) Sailor Moon is azzá vált :)

Azt hiszem, attól függetlenül, hogy anno ki nézte és ki nem, a Sailor Moont senkinek sem kell bemutatni. Én bőven kislány voltam, amikor Magyarországon vetítették, így nem hazudok, ha azt mondom, gyerekkorom egyik meghatározó élménye volt, hogy délutánonként izgulhattam a Sailor Senshikért, beleszerethettem Tuxedo Kamenbe és álmodozhattam arról, hogy egy nap én leszek Sailor Venus vagy Sailor Mars. Lényeg a lényeg; kölyökként nagyon beszippantott magába a szupercsajokká átváltozós, gonoszlegyőzős világ. Egyetemistaként újra megnéztem a komplett sorozatot, de akkor már nem aratott osztatlan sikert; hiába, én is kinőttem a Sailor-korszakot. És íme, eljött közénk ismételten a gyerekkor, méghozzá a manga újradolgozásaként. Sok embertől sok mindent olvastam, általában negatív dolgokat, de bevallom őszintén, felnőtt fejjel jobban tetszik az új Sailor Moon, mint a régi.

A Crystal lényegesen tömörebb, mint a nagy klasszikus előd; sokkal kevesebb rész, ebből adódóan folyamatosan pörögnek a cselekmények. Ez számomra kifejezetten pozitívum, hiszen a régi sorozatot cirka 30 rész után halálra untam. Persze a gyorsaságnak hátránya is van; a karakterek nem annyira kidolgozottak, minden egyik pillanatról a másikra történik a jellemfejlődésben is.

A rajzolást nehezen szoktam meg; sokáig úgy gondoltam, hogy elveszítette a régi báját. Ez egy ízig-vérig lányos anime, passzol hozzá a csili-vili, élénk, igazi csajos dizájn. Viszont néha szörnyen torz és kifejezetten amatőr a látvány. Sajnálom, hogy erre nem fordítottak nagyobb költségvetést/időt/energiát.

A zenékről annyit, hogy a régi opening nyomába sem érnek, nem éreztem olyan dallamosnak őket, de azért passzoltak a sorozathoz. A seiyuu csapat szerintem átlagos volt.

A harcok mintha sötétebbek lennének, bár itt is egyértelmű, hogy a jó mindig győz. Az átváltozós részek nem olyan erőteljesek, mint régen, és viszonylag sok időt elvesznek a cselekményből.

Bár gyerekkorom egyik kedvencéről van szó és bőven tele van hibával az anime, nekem mégis jobban tetszett, mint a régi. Nagyon nagy fanoknak nem biztos, hogy fogyasztható, egyébként meg tökéletesen érthető akkor is, ha soha egy mukkot nem látott a néző az eredeti animéből.

Most már elég éber vagyok ahhoz, hogy értékeljem. Tehát itt van ez a csodálatos mű, amit annyira várt a fél világ, hogy majd összepisilte magát, aztán pofára estünk, mint a részeg biciklis a szalmakazalba. Mert szép a plakát, aztán szevasz, csókolom. Jött az intro, amit az első négy rész után már fejből dúdolunk és az ending, amit szintén, csak a közöttes tartalommal van a baj. Maga az anime elég jól követi mangát, szóval ezzel nincs baj, hiszen pont az volt a baj a másikkal, hogy több volt a filler rész, mint az eredeti cselekmény. Ez tehát rendben van. Nagyon nincs rendben azonban a grafika. Mivel követi a mangát, az arányok pont olyan aránytalanok, és mindenki gólyalábakon szaladgál. A második fájó pont nekem a szemek. Még a régi animénél Ikuko Itoh karaktertervező is inkább az eredetire hasonlító szemeket rajzolt, mint amik ebben vannak. Csak a plakáton hasonlít a szem, az epizódokban nem. Epizódok. Tobzódik az elrajzolásban, szerintem beszabadult egy csapat majom, és ők rajzolták meg a részeket. Vagy általános iskolás diákok, akik életéből kimaradt a rajzóra. Vagy egy csapat újonc animátor, akiket túlságosan is alulfizettek. Vagy azok a magyar szinkronszínészek, akik annak idején a Varázslatos álmokat szinkronizálták, mert még ők vették ennyire komolyan a munkájuk. A grafika fertelmes, persze erre a készítők is rájöttek, és a Blue-Ray-es változat már javított és szebb, de ezzel már nem mentik meg, mivel elsőre kellett volna jónak lennie. Ez olyan dolog, mint amikor hiába megy pótvizsgázni valaki, ha nem kaphat kettesnél jobb jegyet utána.
Az első animét imádtuk (mi, mindannyian, rajongók) a sok henshin (értsd: átváltozás) miatt. Ha itt henshin van, én tekerem elfele. Vannak animációs filmek, sőt egyes animék is, ahol nagyon kiválóan meg tudták oldani a 3D-s technikát a 2D-ssal, például a Kakurenbo, azonban a BSSM Crystal nem ez az anime, és gumi barbibabák átváltozásaikor nem tudom, hova meneküljek vagy sírjak vagy nevessek, mert borzalmas.
Ahogy múlik az idő, már fedezek fel olyan részeket, amikben nincs látványvilágbeli hiba. Mire eljutnak a Death Circusos részekig, akár még jó is lehet.

És vééégül, a szinkron. A szinkron japán módra jó, de Mitsuishi Kotono jó volt első Usaginak, viszont idegesítő másodiknak a folyamatos nyávogásával. Luna nem nyávog ennyit, pedig ő macska.

Végig fogom nézni persze, de sokkal nagyobb csalódás, mint amennyire vártam.

Sokkal másabbra számítottam, ez tény, és az egyik részem csalódott, a másik nem.
Csalódtam, mert Usaginál hisztisebb csajt még nem láttam, bár az értesüléseim alapján az első változatban sokkal hisztisebb. :") Csalódtam, mert az egész harcuk olyan mártirkodás volt, hogy a kedves Margit a 13. századból. :)))))
Nem csalódtam, mert valamilyen szinten lekötött, és ez a romantikus szálnak köszönhető. A második részét is ledarálom nemsokára, szóval annyira nem utálom, csak épp… csalódtam pöppet. :D

Mondjon bárki bármit, a harmadik erára megérett a sorozat, mint anime téren, mint adaptáció tekintetében. Örülök, hogy képes voltam kitartani. Ezért megérte.

Mondhat mindenki, amit akar, nekem tetszik ez az új változat. Maximálisan meg vagyok vele elégedve több okból is, ami miatt a régi verziót már annyira nem csípem.

Először is a grafika gyönyörű, szemet kápráztatóan varázslatos. Másodszor örülök, hogy kihagyták a napi szörnyes filler részeket, és helyette a történet a manga irányában történik. Igazság szerint a fillerek jó részét már annak idején is untam.

Harmadszor a karaktereket nem degradálták le egy rakás infantilis óvodás szintjére. Értem ez alatt főleg Usagi, Rei és Minako karakterét. Utóbbi ráadásul mint vezér, a mangában is a legkomolyabb karakter. Rei pedig papnőként szerintem előbb fojtaná vízbe magát, mintsem nyelvnyújtó versenyt játsszon Usagival. Plusz utálja a pasikat. Usagi jelleme is felnőttem a Crystalban, nem egy nyávogó ötéves, hanem egy felelősségteljes harcos, aki teszi amit kell. Plusz Mamoru végre ugyanúgy 17 éves gimnazista, mint a mangában, nem egy 21 éves egyetemista, mint a régi animében. Szerintem korban így jobban is illik a 14 éves Usagihoz.

A Shitennou is visszakapta a normális múltját a lányokkal, hála égnek, bár semmi bajom nem volt a ZoiciteXKunzite párossal. De mégsem volt az igazi.

Ami a hangokat illeti, Kotona még mindig fantasztikusan adja Usagit, pedig a hölgy már jól elmúlt 40 éves is, mégsem érezni a hangján. A többi seiyuu is kiváló munkát végez. És jövőre jön a folytatás, már alig várom! *.*

Egyetlen bajom a CGI-os átváltozásokkal van. Azok baromi rondák lettek, ráadásul totál feleslegesek is.

Nekem jobban tetszett,mint az eredeti sorozat.A grafika és a színek pedig jobban bejöttek,mint a 2.(vagy 3.?) évadban.Nem tehetek róla,az az évad nekem amúgy sem a szívem csücske,de azokkal a csillogó szemekkel még kevésbé tetszett.Ebbe élénkebbek a színek,meg az opening is jobb szerintem.

Nehéz lenne úgy értékelni ezt a feldolgozást, hogy ne akarnám folyton az eredetihez hasonlítani, ezért meg sem próbálkozom kihagyni ezt. Külön-külön a két sorozat szerintem abszolút megállja a helyét, sőt. De mivel volt egy Sailor Moon a ’90-es években és most van a Sailor Moon Crystal, így nehéz dolga van az embernek, ha választani kell.
A régi Sailor Moon mindig is kedves lesz a szívemnek, első anime, első nagy romantikus pár, első yaoi és első yuri, szóval sok téren az első volt nekem az animék világában, ezért mindig is az egyik legjobb lesz a számomra. De tény, hogy így vissza gondolva, sok olyan momentum volt benne, ami ma már nem tetszik, sok volt az elnyújtott rész, fölösleges szenvedés, ami szerencsére a Crystal változatban mind javításra került. Itt az évad jóval rövidebb, az események tömörebbek, manga hűbb az egész folyamat, a karakterek mégis kidolgozottabbak. Gondolok arra, hogy a Sailor harcosok személyisége jobban elkülönül egymástól, viszont negatívum hogy Usagi sokat veszített humorából és sokkal „hercegnősebb” lett ami nekem nem tetszett. Az új opening sem volt nekem ínyemre, ahogy az átváltozásoknál szóló zene sem – bár Sailor Mars és Sailor Jupiter átváltozása nagyon menőre sikerült a tűzzel és a villámokkal.
Szóval, ha összehasonlítom a kettőt – régit és újat – számomra a régi kicsit még mindig jobb, de nem tudom elintézni az újat azzal, hogy micsoda gyalázat, mert nem az. Élveztem, és lehet ha ezt láttam volna anno először, akkor most a szívem miatt azt választanám, de hát nem így lett. Mindenesetre folytatni fogom és a várom majd az új részeket, mert kíváncsi leszek, hogy csinálják meg a többi szereplőt, és amúgy is örülök, ha ebben a világban tölthetek egy kis időt. :)

Sokan joggal lehúzták a sorozatot, mert hát vannak hibái bőven, de ha azt nézzük a réginek is mennyi de mennyi volt. Így huszonéves fejjel valahogy a nosztalgia élménye ezeket feledtette velem, s minden második héten mint egy 6 éves ültem a gép elé és remegve néztem, hogy vajon valaki lefordította e az aktuális részt.
Tetszett, hogy nincs annyi filler, hogy hűebb volt az egész a mangához. A gonoszaink is tökéletesek voltak. Sailor Vénuszt viszont nem csipem, nem tudom de nekem ő nagyon unszimpi lett.
Az opening és az ending gyönyörű és fülbemászó, hetekig ez járt a fejembe.

Ami viszont zavart az a 2D-s és 3D-s technika keverése, a végére már megszoktam, de rettentően szúrta a szemem akkor is, nem értem miért kell ezt erőltetni.
És még ezek a hatalmas lábak, huh, szerintem ilyen hosszú lábakon járni nem lehetne. Meg túl rövid a szoknya, nekem legalábbis.

Mint az ős-anime egyik nagy kedvelője vártam az új verziót, még ha azóta fel is nőttem. Hiába az azóta fejlettebb és hiper-szuperebb technológia, nem körözi le a nagy tesót. Kidolgozatlanabb, mint amilyen lehetne a mai eszközök ismeretében. A karakterek amorfabbak, és aránytalanabbak. A manga-vonal minél hitelesebb megtartása szimpatikus, bár én szerettem a „töltelék-epizódokat”, mint például a Fa gyermekei. Nézem, figyelem továbbra is, mert nem lett azért rossz, csak a várakozásaink lehettek túl nagyok a nosztalgia miatt.
Annak szerintem mindenki örül, hogy Mamoru normálisabb öltözetet kapott. A mangában van fülbevalója, de nem bánom, hogy azt most is kihagyták.
Nekem mindig is furcsa volt, hogy Lunáék a Holdon is macskák voltak, és nem csak a földön születtek annak, hiába van ez minden verzióban így.