Az asztronauta (1999) 60% 102★

Ennek a filmnek különös története van az én filmes múltamban. Még a kilencvenes években, mikor Depp egyik legnagyobb rajongója voltam – nyilván akkor még nem a tehetsége vonzott annyira – természetesen láttam ezt a filmet. Már akkor is sikk volt utálni Theront, merthogy keresve is nehezebb tehetségesebb, és gyönyörűbb nőt találni a celebvilágban. Ez a film mégis megszerettette velem. Erősebb ő bárminél, ha az irigységet egy filmmel simán át tudta lendíteni örök elismeréssé.
Arra emlékszem, hogy akkor is az éjjeli filmnézéseket kedveltem a leginkább. Amikor csend van – képzeljetek el egy nyári éjjelt valahol vidéken, ahol vágni lehet a csendet éjjel 1-2 óra környékén. Akkor a legjobb ilyen filmeket nézni – konkrétan a zsigerekig és még tovább hatol. Egy szó mint száz, akkor ez annyira betalált nálam, annyira féltem tőle és annyira odavoltam, hogy úgy döntöttem, hogy meg fogom nézni hamarosan ismét. Azóta több, mint 15 év eltelt, de nem bírtam magam rávenni, hgoy megtegyem.
A 15 év, bizony, nagyon hosszú idő, és az akkori zsigeri rettegésem mosolygós kíváncsisággá fajult. Szembe jött velem valamelyik nap, úgyhogy úgy döntöttem, hogy eljött az ideje újra megnézni és végül, most már felnőttként, több ezer filmmel a hátam mögött igazi kritikusként végignézni. Tudtam, biztos voltam benne, hogy nem lesz rám akkora hatással és inkább fejcsóválva fogom majd méltatni, hogy… : te jó ég, mit ettem én ezen.
És a meglepetés az embert igencsak pofán tudja vágni.
A történet csattanója, hogy nemcsak, hogy felidézte bennem aztafajta rettegést, de most már látom Theron és Depp igazi értékét és színészi játékát, döbbenetes tehetségüket és ami nagyon ritka filmeken: a közöttük történő, egyenrangú, bajtársias kollegalitást.
Két professzionális színész, egy színpadon és nem a rivalizálást veszed észre, hanem a gonosz és a jó játékát, olyan, mint a jin meg a jang és csodálatos ez az összhang kettejük között.
Ez egy különleges, egészen rendhagyó film, amire az ember nem azt mondja, hogy jó.
Azt mondja rá, hogy maradandó. Mert én biztos vagyok benne, hogy aki ezt egyszer látta, biztos, hogy nem felejti el többet. Sokan nagyon lehúzták, és bennem ez elemi zavarodottságot kelt, mert… én mit látok benne mást, ők mit nem látnak benne. Mit túlzok el és más mit értékel benne alul? Hogy lehet, hogy nem ugyanazt látjuk? (Közben pedig ez a világ legtermészetesebb dolga).
Rendkívüli hatással volt rám ismét, megint napokig ez fog a fejemben járni.
A zenéje, a színészi játék, az alaptörténet – mind az a bizarr, miazmás és rendkívül kellemetlen, agyat és gyomrot is megtépázó, örök kérdés.
Mi van, mi lesz, ha nem jóindulatúak? Komolyan mondom, hogy frigóba vágta a lelkem.
Órákba fog telni míg felmelegszem. Iszonyúan jó film – nagyon sok szempontból – ajánlom, melegen.

Fogalmazzunk úgy, hogy nem hozta meg a kedvem a terhességhez.

Sejtelmes, végig feszült hangulatú alkotás. Tetszett a koncepciója. Valami viszont mégis hiányzik belőle, így nem adott maradandó filmes élményt.

Nem egy szokványos film, az biztos; eleinte azt hittem, a halálközeli élmény az embertől oly távoli és idegen világűrben lesz az, ami a lelket megrendíti és így a férj (akit Johnny Depp a változatosság kedvéért remekül alakított) elhidegül a feleségétől, de nem ilyen egyszerű ez, igazán meglepődtem a miérteken. A történet elrugaszkodott a gépi világtól, és nem is olyan elképzelhetetlen, hogy az idegen technika nem mechanikán alapul, hanem valamiféle organikus, emberi értelem számára egészen felfoghatatlan „valamin”. Lassú film, de érdekes, leginkább most, hogy megy a stáblista, gondolkozok csak igazán, hogy milyen kicsik is vagyunk, mi emberek, és az univerzum tele van nálunk jóval erősebb és talán jelentősebb létformákkal, bármennyire is bántja a halandó hiúságomat.

,ez a film nagyon gonosz. Úgy volt unalmas, hogy közben nem bírtam abbahagyni, mert kíváncsi voltam, mi lesz a vége. Mondjuk nem sikerült éppen a legjobb lezárást adni neki, mert ez szerintem egy függővég. Folytatásért kiált. Vagy azért, hogy gyorsan elfelejtsem.

Ez egy jó film is lehetett volna, deee… nem lett az. Végig izgalmas, aztán az utolsó pár percben el lett szúrva az egész. Azt hittem valami fordulat – pontosítok, nagyobb fordulat - vár a végén, de valahogy semmilyen a lezárás. Kár érte.

Egynek elment, de semmi extra. Egyszernézős, vagy az sem.

Egyébként annyira nem volt rossz. Voltak unalmas részek, de a történet maga nagyon érdekes és a befejezés is tetszett. A színészek nagyon jók voltak. És basszus, hogy Johnny Depp mennyire helyes volt már akkor is! :O

Ha egy filmben egy várandós nő születendő gyerekénél felmerül valami probléma, azt mindig különösen kényelmetlen és szomorú néznem. A sci-fi szál ráadásul csak hab volt a tortán, a rejtélyesen viselkedő férjtől való félelem természetfeletti körítés nélkül is borzasztó lenne – egy ideig azt is lehet gondolni, hogy a feleség csupán képzelődik, ám a megkönnyebbülést nem hozó befejezés az ellenkezőjét igazolja.

https://suntuske.wordpress.com/2017/09/23/juliusi-mozi/

Olyan semmilyen volt ez a film.. Nem volt se füle, se farka, nem igazán láttam az értelmét, a végét pedig nagyon összecsapták…