Angel Beats! (Angel Beats) (2010–2010) 80% 34★

Hát a várva várt anime,amit olyan régóta terveztem már megnézni, eléggé csalódást okozott… Röviden annyival tudom leírni az egészet, hogy nagyon rossz érzéssel töltött el, és nem csak az idő alatt nyomasztott mikor néztem, hanem azóta amióta elkezdtem…
A grafikája átlagos igazából, a sztori sem jött be annyira, viszont a zenék kiemelkedőek voltak.
De soha többet rá sem akarok nézni…

Ez annyira jó volt!
Nagyon aranyos anime, szerethető karakterekkel, érdekes és vicces történettel. Sokszor nevettem rajta, de rengeteg komoly helyzet is volt bőven. Mindig fenn tudta tartani az érdeklődésem, egy percig sem unatkoztam. Nagyon tetszett, főleg, hogy több szereplő múltját is megismerhettük.
Az opening… ó, te jó ég, egyszerűen tökéletes! Imádom, csodálatos, gyönyörű, nincsenek rá szavak!
Az ending annyira nem tetszett, bár sajnos az endingekkel általában így vagyok.
Kedvencem lett, nem is kérdés, bármikor újranézném. :)

Key maratonom második fordulójaként az Angel Beats! című animét néztem újra. Első nézés után 6 csillagot kapott, és látjátok, hova tornászta magát. Ez szerintem óriási ugrás. Azt hiszem, a Key animék olyan művek, amiket csak újranézés után tudok igazán értékelni. Ez az Angel Beats-re is igaz. Kezdeném is azzal, hogy miért tartom zseniális műnek.
A története. A története, a mögöttes tartalma és a mondanivalója az, ami miatt azt mondom, hogy ezt az animét látni kell.
Az Angel Beats! egy olyan anime, amiről beszélni kell, ugyanis rengeteg gondolat van benne. Beszélhetnénk arról, ahogyan a halál kérdését kezeli az anime. A történet a túlvilágon játszódik, egy, a halál utáni ideiglenes állomáson, ahova azok a fiatalkorú egyedek kerülnek, akik életében egy nagyon nagy vágyuk volt, amit nem teljesíthettek be. Egy olyan világban vannak, ami egy iskolára hasonlít. Ha elfogadják a sorsukat, vagy ha sikerül a be nem teljesített vágyukat véghezvinni, akkor eltűnnek, továbbállnak és reinkarnálódnak. Ennek a túlvilági, iskolára emlékeztető helyen vannak szabályok, amiknek a betartásáért az Angyal felel, egy előre ártatlannak tűnő lány, aki viszont rögtön a sztori legelején kinyírja a főhőst. Ebben a túlvilágban ugyanis csak ideiglenesen lehet meghalni.
A történet egy harminc és hatvan tag közötti csapatot követ nyomon, akik fellázadtak a túlvilági rendszer ellen, és az Angyal diktatórikus szabályai ellen. Ők ugyanis nem akarnak eltűnni, nem akarnak továbbállni. Az egyetlen vágyuk a maradás, egyetlen ellenségük az Angyal, aki viszont koránt sem olyan gonosz, mint azt hiszi a csapat.
Eleinte részről részre egy-egy akciót követhetünk nyomon, ami során próbálják legyőzni az Angyalt, és legyűrni a diktatúráját. Első nézésre ezek a részek abszolút felesleges poénhalmazzal telefűzött totál töltelékepizódnak tűntek, és valahogyan mindig hagytam, hogy az elmém kiszűrje az üzenetet, amit ezek a részek tartalmaznak.
Erre a második epizódnál döbbentem rá először. Első nézésre untam, de most berántott az anime onnantól fogva. Méghozzá a tartalomért, ami abban a részben volt. Borzasztóan rémisztő gondolat számomra az, ahogyan a csapat tagjai egymás halálát kezelik. Egy olyan világban, ahol mindenki csak ideiglenesen lehet halott, egyszerűen a halál mint dolog teljesen elveszíti azt a súlyát, amit valójában jelentene. Egy olyan dolog, ami örökké tart, elveszíti az értékét. A legjobb barátodat, akár az anyukádat láthatod meghalni az orrod előtt, le sem reagálod, hisz úgy is tudod, hogy nem végleges ez az állapot. Ez a 2.részben tűnik ki a legjobban, ahol sorra hullanak el a tagjai, és minden egyes tag faarccal reagálja le.
Az egész anime a halál kérdését járja körbe. Mindegyik karakter halott, és mindegyik karakter olyan emlékeket hozott magával, amire nem akarna soha emlékezni. Az énekes lányt verte az apja, és egyszer az apja miatt kialakult agyvérzés miatt megnémult. A lány, aki az éneklésnek élt, némaságban kellett éljen.
Yuri három testvérét a szeme láttára ölték meg, úgy, hogy megmenthette volna. Az örökmozgó, energikus lány mozgássérült lett.
A főhős sem jobb. Egész életében megvetette az életet, és robotikusan csinált mindent. spoiler
Felmerül a kérdés, mi a jobb? Örökké ezen a túlvilágon élni és harcolni az Angyal ellen, vagy elfogadni a sorsunkat és reinkarnálódni. Annak is megvan az esélye, hogy egy kagylóként születsz újjá, de könnyen lehet, hogy az egy jobb megoldás lenne, mint egy örökkévalóságig ezen a túlvilágon élni.
spoiler
A halál mellett a másik dolog, amit nagyon érzékletesen jár körbe, az az élet. Mi értelme van az életnek? Van-e egyáltalán? A főhős saját példáján keresztül bemutatja, hogy lehet, hogy a saját értelmed életét (vagy fordítva… véletlenül lett „értelem élete", de olyan jópofa, hogy inkább így hagyom) csak akkor találod meg, amikor már késő. spoiler
Tehát ránézésre az anime 60 gyerekről szól, akik nem akarják elfogadni, hogy meghaltak, és akik harcolnak az Angyal ellen, aki egy diktatúrát vezetett be.
De egyáltalán nem erről szól. Az Angyal karaktere egyértelműen a legérdekesebb az összes közül. A főhős-csoport összes tagja úgy áll hozzá, mint az ellenséghez, azonban a főhős, Otonashi az, aki észreveszi, hogy az Angyal lényegében egy átlagos diák. Átlagos névvel – Tachibana Kanade –, átlagos élettel. Állandóan egyedül van, az öröm fogalmával sincs tisztában. Azért támad a főhősökre, mert ez a kötelessége. Az, ahogyan az ő történetét kezeli az anime, tényleg borzasztóan durva.
Amiben még nagyon jó az anime, azok az emberi tragédiák. Ugyanis az összes karakternek nagyon jó, nagyon durva háttere van.
Hm. Ha maguknak a karaktereknek a megírására is szántak volna annyi időt, mint a hátterükre, még jó is lenne.
Igen, el is érkeztünk a negatívumokhoz. A karakterek megírása a legnagyobb gyengesége az animének. Kanade, Naoi és a gitáros csaj a harmadik részből nagyszerű, és kimagasló. A főhős meg Hinata nagyon jó volt, és Yuival sem volt különösebb bajom. Na de a többiek… egyszerűen borzasztóak. Idegesítőek, és nincs személyiségük. A három főszereplőnek Otonashi, Kanade és Yuri mondható. Nos, Kanade, alias az Angyal az anime talán legjobb karaktere. spoiler
A központi főhős Otonashi is jó karakter. Kedvenc nem lesz belőle, de sokkal jobban kedveltem, mint elsőre. Annyira nem emlékezetes karakter sajnos, mint mondjuk a másik két Key mű Yuu-ja vagy Tomoyája, de kifejezetten kedvelhető és nagyon mély. Csak az a gond vele, hogy ha meglátnám az arcát, konkrétan nem ismerném fel. Yuri pedig végig irritáló volt, pocsék vezető, az utolsó pár részben sikerült csak megkedvelnem. Egészen addig legfeljebb a külseje fogott meg.
Tehát a legnagyobb negatívuma a karakterei. Van vagy tizenöt főszereplő, és ebből hat volt, akit kedveltem, de mindenki más idegesített. TK volt a legrosszabb.
De amibe még többszörösen bele tudok kötni, az a logika. Na ott, jópárszor elcsúszik. Pl a végén. Ezt már kiemeltem az epizódértékelésemnél, nem ismételném magam.
Magával a végével is felemás érzéseim vannak, de ezt is kiemeltem már.
A látvány egészen jó, a zene valami gyönyörű, főleg az opening (hallgassatok bele, megéri).
Az Angel Beats! tehát egy irdatlanul mély és összetett dráma, amit mindenkinek látni kell legalább egyszer. Megterheli a lelket, de látni kell.
Szóval vésd bele a bakancslistádba!

Fantasztikus anime!!
Sírtam,nevettem nagyokat,és meghatódtam(nagyon)!
A mondanivalója sem olyan,amit el lehet felejteni!
Ajánlom mindenkinek! MINDENKINEK!