Egy csapat tudós érkezik egy szigetre, ahol korábban kísérleti atomrobbantásokat végeztek. Itt óriási mutáns rákokkal találkoznak, a sziget pedig elkezd süllyedni. Vajon hányan élik túl ezt a kalandot?
A rákszörnyek támadása (1957) 10★
angol
Szereposztás
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
2 hozzászólás
Látok ebben a kevés pénzből összeszutymákolt filmben egy Cormanre nagyon jellemző, egyébként egészen véletlenül A 9-es terv a világűrből kapcsán még Ed Woodnál (szóval az egész ötvenes-hatvanas évekbeli kacat-horror vonalnál) is felmerülő sajátosságot, ez pedig a gondolat, az alkotó által megüzenni kívánt intelem, ami szinte mindig reflektál a második világháború utáni atomkor baljós mindennapjaira…
Mert bizony A rákszörnyek támadása is azon mereng bénácska kis történetmesélése közben, hogy az atomenergia fegyverként való hasznosítása olyan pusztító erőt szabadított el, ami már a bolygót magát is ellenünk hangolja. Corman és társai valószínűleg ott ’57-ben már képben voltak a radioaktivitás rövid és hosszú távú káros hatásaival, azt azonban aligha tudták, hogy az USA kormánya módszeresen kísérletezett atombombákkal emberlakta zónák körzetében, illetve gond nélkül be is engedett utólag civileket és hollywoodi forgatócsoportokat a kísérletek helyszíneire. Nem azt mondom, hogy Corman jós volt, de a filmjeiben megfogalmazott félelmeket illetően nagyon jól rátapintott a lényegre, talán tudtán kívül is – lássuk be, azért a Teenage Caveman sztorija nem is áll annyira messze egy modern poszt-apokaliptikus bestseller lehetséges történetétől, és a sugárzás hatására létrejött rákszörnyek is szimbolizálhatnának valamiféle Csernobil esetében megtapasztalt, 1957-ben talán elképzelni sem tudott szörnyűséget.
Minden más téren persze a film vacak, rosszul felvett, rosszul eljátszott, a kor divatjának megfelelni akaró történet csupán, amiben az egyetlen említésre méltó részlet az elég esztétikusnak tűnő víz alatti jelenetsorok alkalmazása. Ha van miért igazán szeretni ezeket a filmeket, az az egyórás műsoridő – ennyit azért be lehet vállalni még trash fronton is.
Négy pontot fog kapni, mert sokkal jobb, mint a The Wasp Woman, hangulatos, vagy egy sajátosan vonzó életérzése, szóval a kevésbé értékes Corman-mozik között egy leheletnyivel közelebb van a jobb indulókhoz. Ha ez tekinthető valamiféle bizarr dicsőségnek…
Sárkánybaby
Filóztam azon, hogy 6-ot adok rá, de annyira azért nem volt jó.
A filmben egyébként elég izgalmasan követik egymást a jó ötletek és azok, amitől, ha nem volna hajam, a tarkómig szaladna a szemöldököm.
Rákszörnyek? Ehh.
Beolvasztott személyiségek? Ez egész jó.
Áramszippantás? Pff.
A sziget felszabdalása, hogy hőseink ne tudjanak menekülni? Nem rossz!
A tempó elég vad, az első 4 percben már áldozatunk van, a teljes lezárás pedig alig több 3 percnél. Viszont így a végére tele vagyok kérdésekkel:
Mi a fenét kutattak a szigeten?
Ha eltűnt egy kutatócsoport, akkor mi a fenéért küldtek utánuk egy lényegében ugyanolyan csapatot? (Nem valami mentésre szakosodott brigád kellett volna oda?) Miért nem kérdőjelezte meg senki, hogy éjszaka olyan hangok hívják, amit mások nem is hallanak? Honnan az istenből érkeztek hőseink? Floridából gumicsónakkal, vagy mi van?
Egyébként mindent összevetve ez egy szórakoztatóan nevetséges film volt, a pontot az i-re a különböző karakterek különböző eseményekre leadott reakciói tették fel. Leharapja valami a tengerész fejét? Kár. Lezuhan a segítségükre érkező repülő? Jaj. Rákszörny van a szomszéd szobában? Akkor inkább ne menjünk oda. Jules kezét leszakítja egy szikla? Eh. És még sorolhatnám napestig! Óriási!
Legközelebb: It Conquered the World!
