A bűnös (2021) 70% 228★

Ez jó volt, érdekes egy sztori volt, azt a dán verziót nem láttam még, de valamikor megfogom nézni biztos. Végig fenn tartotta a feszültséget, Jake Gyllenhaal nagyon jó volt, jól állt neki ez a szerep. :-) Nagyon tetszett így végig követni a sztorit, csak az ő szemszögéből, a vívódásai, nem kevés érzelmet vitt bele a karakterébe miközben egyre drámaibbá, komorabbá vált az egész, de izgalmas is volt, és nagyon érdekes, kíváncsi vagyok a másik verzióra ezek után. :-D spoiler De egyébként tök jól megoldották, a szereplők tűrhetőek voltak, de ezt Jake Gyllenhaal vitte el.

Ez nekem nagyon hosszúnak tűnt, mint a rétes tészta.
Szerintem nem én voltam a célközönség, pedig szeretem az ilyen jellegű filmeket.
Kár érte, mert Jake Gyllenhaal elég jó volt a szerepében.

Ez a film nekem nagyon tetszett. Gyllenhaal alakítasa sokat add hozzá az egészhez.
Lelkileg, érzelmileg volt nagy hatással rám, amire nem számítottam… A sztoriban lehet hibát találni és egy-két dologba belekötni, de összeségében nézhető, izgalmas film.
Tudom nézésre ajánlani.
A korábbi verziót is megfogom nézni…

Az eredeti filmhez írt értékelésemet is idemásolhatnám egy az egyben, mivel 98%ban ugyan az az összes mozzanat. Ebben az amcsi verzióban csak szokás szerint a vége lett „hálivúdibb”.

A főszereplő egy borzasztóan önfejű figura. Meggondolatlanul cselekszik, beszél és ígérget.
A körülötte lévőkre csak addig figyel, amíg érdekében áll, utána lerázza őket.
Borzasztóan zavart ebben a filmben a munkahelyi környezet. Ugyan nem a 112-nél, de riasztásokat fogadó diszpécseri pozícióban dolgoztam én is. Bár mindenki a saját ügyéért felelt, de mégis csapatmunka volt. Ha valakinek olyan ügye volt, ami valós bűncselekmény, akkor nem hagytuk magára, össze dolgoztunk és olyan még csak fel sem merült, hogy rátegyük a telefont az ügyfélre. (Olyan meg pláne nem, hogy valaki mentőt kér, mi meg közöljük vele, hogy menjen haza taxival?!)
Főhősünk pedig véletlenül sem kér segítséget kollégáitól, hogy esetleg gyorsabban átadhassa az információt a rendőrségnek.
Azt meg végképp nem értettem, hogy munkaidőben a saját terminálját elhagyja és beülhet egy külön irodába, a kollégái ezt szó nélkül nézik, majd bent őrjöngeni kezd és ez senkinek nem tűnik fel? Konkrétan szétveri a berendezést és kárt tesz a cég tulajdonában és egyik munkatársa se szól, hogy mi van veled ember?!
Ugyan csak a saját korábbi munkámból kiindulva, ezeket a hívásokat nálunk rögzítették és visszahallgatható volt, sőt éles eseménynél kötelező kivizsgálás is történt. Főhősünk a saját titkát pedig elmondja egy (elvileg) rögzített vonalon? Egyrészt szerintem ezzel is csak a saját lelkén akart könnyíteni és nem kifejezetten a nővel foglalkozott. Másrészt a volt kollégája, aki ebben az ügyben is kérdés nélkül segít neki, korábban hamisan tanúzott miatta, most majd megszívhatja, mert a főszereplőre épp rájött a mártíromság és bevallotta a tetteiket.
Szóval maga a film nem lenne rossz amúgy, de a saját tapasztalatok miatt borzasztóan idegesített és sajnos nem tudtam elvonatkoztatni, hiába volt benne egy egészen jó kis csavar. A befejezést pedig abszolút nem tudom miért kellett megváltoztatni, így egy lényeges részlet válik semmissé.

Az a baj, hogy annyira beleéltem magam a történetbe, hogy hiába tüntek fel a film hibái, spoiler, simán szemet tudtam hunyni fölöttük. De olvasva a többi értékelést abszolút egyertértek velük, s mostmár bánom is, hogy nem az eredeti verziót láttuk, mert úgy könnyebb lenne ezt csillagozni, így muszáj lesz aludjak egyet rá. spoiler
Kár, mert úgy amúgy szerintem egy tök jó sztori. Nagy kedvenceim az ilyen nagyon kevés helyszínt és szereplőt ígényelő filmek, s Jake Gyllenhaal pont az a színész, aki el tud vinni a hátán egy ilyen jellegű filmet. spoiler. Kár az inkonzisztenciákért tho.

Ez durva volt!

A dán eredetire simán 10 csillagot nyomtam, ez inkább 7.

Tetszett ez is, az emberrabló alakítása itt például sokkal jobb. Jake szokás szerint nagyon jó.

Viszont szinte egy az egyben másolták az eredetit, így túl nagy izgalmak nem értek, a végén pedig fölöslegesen finomítottak, így nem üt akkorát. spoiler A sírás-rívás ebben több volt.

Inkább annak ajánlom, aki a dán verziót még nem látta.

Meglepően jó film volt. Kb semmi sem történik (mármint látványosan) de mégis fent tartja az ember figyelmét. Egyik csavar után a másik… Viszont van pár dolog amit nem értek. 1. spoiler 2. spoiler 3. spoiler Van benne pár (felesleges) kicsapongás is, de szerintem egész élvezhető film.

Fuqua-t egy tisztes iparosnak tartom, de teljesen szükségtelen volt 2018 egyik legerősebb címét remake-elni. Érdemben nem tett hozzá semmi pluszt a sztorihoz, a karakterekhez, totálisan elhanyagolható adalékokkal toldották meg, hiába játszik amúgy Jake Gyllenhaal jól.
Hozzáteszem, legalább nem volt in your face módon prezentálva a túloldalon történtek, bár 1-2 alkalmat azért megragadtak a szájbarágásra. Ellenben súlyát vesztette a történet azon pontja, ami az eredetiben a legsokkolóbb pillanat volt, így a befejezés is erőtlen maradt.
Vállalható középszer, de ezerszer inkább a zseniális dán alkotás.

Ha nem láttam volna nemrég a dán eredetit, akkor is érezném, hogy valami itt nem kerek, így meg aztán végképp – és mivel európai műalkotásból újragyártott amerikai termékről, ráadásul egy netflixes cuccról van szó, akár még dühönghetnék is rajta egy kört, de nem fogom elengedni magam.

Egyrészről, bár ezt a Távol-Keletről, Európából, vagy bárhonnan behozott filmeket szemérmetlenül újra-legyártó amerikai mentalitást mindig is gyűlöltem, azt máig sem értem, mi tartja életben ezt a „műfajt”. A japán horrorok esetében még érteni vélem, hogy a túl nagy kulturális különbség miatt indokolt a saját ízlésre igazított verzió létrehozása, de az európai eredetik esetében nem. Mitől lett az amerikai Taxi jobb a franciánál? Mitől volt a Christina Applegate-tel mozit rohamozó Jöttünk, láttunk, visszamennénk eladhatóbb az eredetinél? Hasonlóképpen hozhatnám példaként az átdolgozott klasszikus skandináv krimiket is, de mivel ezeket nem láttam, sajnos véleményt sem tudok formálni róluk. Ugyanígy nyugtalanít azonban a kérdés, ez az eljárás vajon az amerikai közönség lenézéséből, szellemi képességeinek alábecsüléséből táplálkozik-e, vagy mindez annak a visszaigazolást, hogy az amerikai társadalom ténylegesen ennyire zárt és bármiféle képzelőerőt mellőző közösség? A bűnös esetében ez fokozottan fontos kérdés, hiszen nem tömegfilm, lehetetlenség a szó klasszikus értelmében hollywoodi stílusra szabni. Akkor hát mire a remake-elés? Csak arról szól a dolog, hogy ha a szereplőket Asgernek és Ibennek hívják, nem pedig Joe-nak és Emily-nek, akkor nem fogja érteni a közönség, miről van szó? Vagy Gyllenhaal neve nélkül tényleg senki se venne jegyet… bocsánat, kattintana rá a play gombra?
Bárhogy is legyen, Antoine Fuqua tetemes hosszúságú filmográfiája alapján van már akkora név Hollywoodban, hogy ne kelljen efféle produkciókkal égetnie magát. A csávó konkrétan bizonyos jeleneteket kameraszögről kameraszögre újrázott a dán filmből, olyan szinten pofátlanul nem tettek hozzá a sztori és a stílus gerincéhez semmit, hogy ehhez igazából rendezőre se nagyon lett volna szükség… Ez pusztán annak fényében vér ciki, hogy Gustav Möller itt csupán íróként került feltüntetésre, miközben az amerikai forgatókönyvíró és rendező jószerével mindent kilopott az ő eredeti mozijából. Amit pluszban betettek, az egy felszínes kis családi szál, abszolút jelentőség nélkül, meg a tetőző finálé után egy betoldás, ami egyrészt szájbarágós erkölcsi tanulságként szolgál (nem mintha az eredeti nem lett volna érthető), másrészt kihúzza a műsoridőt, aminek az utolsó szűk tíz perce még így is stáblista. Talán innen már nem mondok újdonságot azzal, hogy a cselekmény itt annak ellenére is kínkeservesen lassan vánszorog előre, hogy a lényegi eseményeken sokkal gyorsabban túlesünk, és ráadásul a mozi felütése is tartalmaz nem kevés értelmetlen töltelékjelenetet.
Az epikusnak gondolt tűzvészes CGI-nyitánnyal egyből elrontották a klausztrofóbiás hangulatot is, ami meg megalapozott volna a kamaradrámának. Hogy ez a film során végig befuccsol, annak szerintem egyetlen valódi oka van: Gyllenhaal, aki mostanra vélhetően mesetere a neurotikus karakterformálásnak, de ebben a meztelen, eszköztelen helyzetben egyszerűen csak vergődik, egy kedvelhetetlen figurát formál az egyébként abszolút joviális, belső kétségeit sokkal rétegzettebben, emberibben kimutató Jakob Cedergrenhez képest. Cedergren gyakorlatilag lemossa őt a színről ugyanabban a szerepben – ezt nem nagyon tudom tovább ragozni.

Elsőnek nézve valószínűleg eléri az eredetileg kívánt hatást, de mivel ez a „biztosra játszó”, „nagy volumenben gondolkodó”, „kitaposott utat” járó átdolgozás, összességében nagyon szégyenteljesen felsül. Pontosan annyira nem ajánlom, amennyire ajánlom a dán eredetit.