Snittblogolók zóna

Hosszabb, részletesebb kritika.
https://dannyvalentinholdvilag.blogspot.com/2023/12/a-j…

Bryan Lee O’Malley képregénye, a 2003 és 2010 között futó Scott Pilgrim alapból sok hűséges olvasót és szakmai elismerést tudhatott a magáénak. De igazi kultstátuszra csak akkor tett igazán szert, amikor 2010-ben a Universal Pictures bemutatta a belőle készült filmadaptációt, amit Edgar Wright rendezett, és ami olyan sztárparádét vonultatott fel, ami egy mai blockbusternek is a becsületére válna. Most pedig, 13 évvel később egy újabb feldolgozást kaptak Scott Pilgrim nem mindennapi kalandjai, ezúttal a Netflixnek hála animációs formában, amihez ráadásul az élőszereplős film összes szereplőjét sikerült visszacsábítani, Wright és O’Malley pedig producerként és forgatókönyvíróként bábáskodtak a projekt fölött. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a siker megismétlődjön, kérdés, hogy sikerült-e a mutatvány, vagy Scott Pilgrim számára véglegesen eljött a „Game Over”?

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/a-folytatashoz-dobj-be-meg-eg…

A jövőben az emberiség már elkezdte kolonizálni a világűrt, a Földtől távoli rendszerek gyarmataira pedig nagyvállalatok szállítóhajói viszik az ellátmányt és az utasokat. Ilyen hajó a Demeter 227 is, ami útja során egy instabil csillag napkitörése miatt működésképtelenné válik, a legénységnek pedig menekülnie kell. Egy félreeső bolygón, a Vestán találnak menedéket, ahol burjánzó növényzetet és a földiekre semmilyen formában nem emlékeztető állatokat találnak. Telnek a napok, hetek és hónapok, miközben a Demeter legénysége próbál túlélni a számukra idegen és ellenséges környezetben. De mindez megváltozik, amikor a Demeter letér a bolygó körüli pályáról, és lezuhan.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/hajotorottek-a-vilagurben-sca…

A Megfojtott virágok így, jelen formájában első sorban művészfilm. Elbeszélés a kapzsiságról, az emberi gonoszságról, a kirekesztésről és kihasználásról, arról, hogy sokszor mennyire elvesznek az érzelmek és moralitások egy ilyen helyzetben. Mindenképp érdemes egyszer megnézni, átélni a hangulatot amit nyújt – de megérthető, ha az ember inkább tenné ezt otthon, kényelmes kanapén ülve, akár egy szünetet is beiktatva, ha kell.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/11/01/megfojtott-viragok…

Drakula karakteréről, illetve hozzákapcsolódó témájú alkotásokból már számtalan van és feltehetően még lesz is. Ugyanakkor jogosan merül fel az a kérdés is, hogy egy ilyen kiterjedt biográfiával rendelkező karakter per alkotás esetében lehet-e egyáltalán bármi újszerű dolgot mutatni. Vagy csak inkább a régi és sok esetben unalomig ismételt dolgokat ismételni. Hiszen Drakula egyike azoknak a karaktereknek, akivel már mindent, de tényleg szinte mindent megcsináltak. Éppen ezért sokan felkapták a fejüket, amikor megjelenet a The last voyage of the Demeter, vagyis magyar nevén a Demeter utolsó útja című alkotás, ami egyfelől visszakívánja vinni a karaktert az eredeti horrorisztikus alapokhoz.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/drakula-a-nyilt-tengeren-a-de…

Hivatalosan is elindult a Raptorina Podcast első podcast évada, amiben filmeken, sorozatokon keresztül beszélünk ki társadalmi témákat. Első évadunkban a toxikus kapcsolatok áll középpontban. Legújabb adásunkban egy már-már filmklasszikussá nemesedet filmet, az Amerikai szépséget néztük újra. És egy biztos: itt senkinek sincs egészséges emberi kapcsolata.

Amerikai szépség podcast: https://www.roboraptor.hu/2023/08/16/amerikai-szepseg-f…

Horrorok terén 2023 eddig keveset mutatott – hiányoztak az eredeti forgatókönyvön alapuló, frissnek ható, erőteljes műfaji filmek a mozivásznakról (és a streaming-platformokról). Hogy egy példát említsek, a Blumhouse idei első nagy dobása, a M3GAN teljes joggal fog idővel feledésbe merülni. Kár, hogy a Barbenheimer-láz közepette kevesebb figyelem hárul más művekre, ugyanis a Beszélj hozzám! maradéktalanul megfelel az általam megnevezett ismérveknek, és érdemes róla beszélni. Már csak az okból is, hogy rendezőpárosa, Danny és Michael Philippou része annak az újhullámos horrorfilmes generációnak, akik a közösségi média platformokról léptek be a filmkészítés világába.

A teljes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/az-ev-eddigi-legjobb-horrora-…

Rendhagyó különkiadásunkban Christopher Nolan legújabb filmje, az Oppenheimer történelmi hitelességét és az atomfenyegetés filmes ábrázolását vizsgáljuk meg. A műsor vendége, Speck Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója és a nukleáris fegyverkezés ismerője segít felfejteni a mozi mögött rejlő valóságot. Felfedjük, mennyire tekinthető pontosnak az igazi sztárparádét felvonultató alkotás és milyen sötét fejezetek maradtak ki Nolan eposzából. Az adásból az is kiderül, létezik-e az atomfegyvereket indító nagy piros gomb, és az is, kik a valódi döntéshozók egy esetleges nukleáris háború indításában és a válaszcsapásban.

A teljes adást itt találjátok: https://www.youtube.com/watch…

Május elején az első két részről szóló kritikámnak egy olyan címet adtam, ami még sokkal több rejtély mögé bújt. A Silo a szezonnyitó óta egy olyan sorozattá vált, amit több külföldi oldal is a jelenleg futó legjobb sci-fik közé sorol. És közel sem alaptalan ez a jelző. De tovább megyek a széria iránti érdeklődésemben. Öt éve, amikor volt szerencsém A siló regényfolyam első kötetéhez, egyáltalán nem gondoltam, hogy ebből az én tempómban is három óra alatt átfutható sztoriból ilyen történetet készítenek. Mert az, amit az Apple TV+ idén alkotott, az bizony egészen elképesztő teljesítménynek tudható be.

A teljes évadkritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/milyen-arat-fizetnel-azert-ho…

Bizonyos tudás vagy ismeret megszerzése az emberiség számára egyszerre minősül áldásnak és átoknak. A görög mitológiában Prométheusz titán, a modern kori történelemben pedig Robert Oppenheimer, az atombomba atyja testesíti meg mindezt. De miként dolgozta fel mindezt korunk egyik legismertebb rendezője, Christopher Nolan? Az Oppenheimer nem egyszerűen egy tudós története, de a tudományé is, amely újra és újra kiszolgálja az emberiség igényeinek sötétebb oldalát.

A teljes spoilermentes kritikát itt találjátok: https://www.kritizator.hu/a-modernkor-prometheusza-oppe…