Én mindig hittem abban, hogy a tárgyaknak is van lelkük..
Ez a rövidfilm megmutatja, ahogy senki sem tudja értékelni a kapott tárgyat, csak hagyja porosodni a polcon, a szekrény mélyén, „jó lesz az még ajtótámasznak”, majd továbbpasszolja. Senki sem veszi a fáradságot, hogy észrevegye, milyen csoda rejtőzik benne – csak a külcsín érdekli őket (bár nem értem, hogy tudtak ellenállni ezeknek a csillogó bociszemeknek… Hát van ezeknek szívük?).