Zanox – Kockázatok és mellékhatások (2022) 77% 128★

Én nem számítottam arra, hogy úgy jövök ki a Corvin Moziéjszakáról, hogy ez az egyik legjobb film, amit láttam az este folyamán, de megtörtént.
Vígjáték, de közben kicsit fáj, romantikusnak maximum nagy jóindulattal mondanám, sci-finek meh. De nagyon magyar, nagyon cinikus, és nagyon meg lehet szeretni a karaktereit. Bálint Előd kifejezetten jó a szorongós, pánikbeteg kamaszfiú szerepében, aki viszont fokozatosan összeszedi magát, talpraáll, és megpróbálja uralni a káoszt amibe keveredett, a maga végtelenül szerencsétlen módján, gyakran félrészegen a balesetin házi pálinkára vadászva. A szerelmi szál meglepően hihető és cuki. Szerencsétlen, kamaszos, de különösen úgy, hogy ezután beültem egy Young Adultra, még jobban értékelem, hogy nem toxikus, és mindkét karakter kifejezetten értékelhető. A pszichiátert pedig határozottan megszerettem, a végére ő volt a legokosabb, és legmanipulatívabb figura, nagyon jól esett, amit csináltak belőle.
A forgatási helyszínek jellemzően lepukkantak, de nagyon valósak, tényleg el lehet hinni, hogy ez az egész Budapest egyik lerobbantabb környékén játszódik, éles, de megint csak nagyon átérezhető a kontraszt, ahol a nagymama ősrégi tévéje mellett a kisunokája azért nyomkodja már az okostelefont, párhuzamosan látjuk a modern autókat és kütyüket, és a lerobbant, felújítást váró iskolát és kocsmát. Van itt kiszólás a járókelő szindrómára, az általános fásultságra és érdektelenségre, az egészségügyre, a mentális egészségre, és rengeteg kis rejtett üzenet és kérdés… például kapunk egy villanást Janka erősen érzelmileg abúzív anyjából, sejthető, hogy Misi sem véletlenül él a nagyanyjával és lett pánikbeteg, valamint a tanárok sem ok nélkül csak könyörögnek a diákjaiknak, hogy legalább próbálkozzanak letenni egy érettségit.
Ha szeretnétek egy tényleg jó magyar filmet, amin lehet nevetni, de azért be fog vonni, és érzelmileg is fájdalmasan megmozgat, a Zanox egy jó választás lehet.

Legutóbb az Átjáróház kapcsán említettem, hogy hiányoznak az ilyen kreatívabb, ötletgazdag, fantasy és sci-fi műfajú magyar filmek, hisz legtöbbször a múltunkon kesergő (vagy épp arra a mellünket verő), illetve teljesen hétköznapi témákat taglaló alkotásokat kapunk, (szimpla vígjátékok, romantikus filmek, aktuálpolitikai moslékok, stb.) melyek többsége ráadásul egyszeri nézésre sem igazán alkalmas, olyan gyatra a kivitelezésük. Szerencsére a Zanox a fentebb említett darabhoz hasonlóan kitör az átlag hazai felhozatal bűzös mocsarából, és ugyan egy többször látott, már-már klisésnek mondható időutazós témát taglal, mégis egy kellően magyaros csavarral (spoiler), ami nekem különösen tetszett. Vannak benne kellően elborult megoldások, remek poénok (Ezek nem fölösleges káromkodásokra, meg altáji humorra épülnek.), és közben a sztori is visz magával. Díjaztam még a változatos dalválasztásokat is, a teljesen korrekt, másfél órás játékidőt, de egy dologban sajnos alulmarad az Átjáróházzal szemben: Ez pedig a színészi teljesítmény. Ott sem láthattunk Oscar-esélyes alakításokat, de itt tényleg olyan érzésem volt, mintha csukott szemmel, találomra választottak volna embereket a szerepekre. Oké, ettől talán természetesebbnek is hat picit, de engem valahogy irritáltak, és ez határozottan rontott az élményen.
Összességében azért a gyengeségei ellenére is ajánlom megtekintésre, mert szerintem még így is az egyik legemlékezetesebb magyar alkotás, ami az elmúlt években született.

Jópofa film. Ötletes, jók a poénok és a szereplők. Viszont úgy éreztem, ha egy időutazásos filmet már láttál életedben, könnyen ki tudod találni a fordulatokat.

Elborult egy film XD
Annak ellenére, hogy magyar, nekem tetszett. Persze jobb is lehetett volna, mert az alap ötlet jó. spoiler
Újranézés: esélyes, de egyszer mindenképp érdemes látni.

Akármilyen klisés és egyszerű kis történet, üde színfolt a magyar filmek között ilyen sci-fi elemeket magában hordozó, bájjal és humorral átszőtt történeteket is látni, ami magában vegyíti a társadalmi problémákat is (alkoholizmus, pszichés betegségek, gyógyszerfüggőség).
Az időutazás klasszikus, ismertebb szálaival operál, de nem kell mindig túlbonyolított, csavarokkal tarkított filmeket gyártani/nézni, sokszor a könnyed szórakozás is elég és arra teljesen jó volt – illetve több „társa” közül még mindig kiemelkedik.

Szerintem engem lepett meg a legjobban, de ez nem csak nézhető, de kifejezetten szórakoztató alkotás lett a magyar palettán.
A történet: Misi 18 éves, szorongó, pánikbeteg srác, akit a nagymamája nevel, és hát épp ma van az érettségije is. A mentális dolgaira egy Zanox nevű kísérleti gyógyszert szed, de még az is kevés ahhoz, hogy el merje hívni randira álmai nőjét. Az érettségi estéjén a nagyi unszolására végül elmegy a feszültséglevezető bulira, de pont arra sikerül odaérnie, hogy a mentő elviszi a lányt kritikus állapotban, mert a helyi borkobanlappangó késelős ember aznapra őt szúrta (szó szerint) ki magának. Gyógyszer ide vagy oda, az érzelmi sokk hatására Misinél azonnal jelentkezik a pánikroham, némi dühkitöréssel, minek hatására egy kedves alkesz bácsi mellett tér magához egy kórházban. A bácsi nem irigy, látja hogy a fiú szenved, megkínálja hát a saját speciális elemeket tartalmazó házi pusztulatából, aminek hatására Misi egy time loopban találja magát, egész pontosan oda tér vissza, ahol utoljára bevette a Zanoxot. innentől pedig kezdetét veszi a küzdelem, hogy elkerüljék a látszólag lehetetlent…
Aki látott már time loopos filmet, annak nem fognak hatalmas meglepetést tartogatni a csavarok. A színészek nem kiemelkedőek, de sokkal jobbak mint az átlag magyar ripacskodás/teljesen élettelen játék. A karakterek egyszerűek, de szórakoztatóak és szerethetőek, a történet kiszámítható, de ezzel együtt is érdekes tud maradni. A film sejteti hogy a szereplők és a környezet mentális állapota nem véletlenül olyan amilyen, de nem bonyolódik bele a pszichológiai részébe, nem ezen van a fókusz. A szerelmi szál a kamaszos bénázás természetesen, de így hiteles és egyáltalán nem volt zavaró vagy túl sok. Abszurd és vicces is ez a film, bár sokkal kevesebb benne a kacagós jelenet mint vártam, de ez nem vont le az értékéből.
A táj és a díszletek a tipik magyar filmre jellemző okádék/miazistenez skálán mozognak, a dialógusok és az egész hangulat gyakran cinikus és kicsit depresszív, de összességében mégis csak van egy könnyed, szórakoztató és pozitív kicsengése.
Nem ez fogja megváltani a világot, de a hazai palettának egy kifejezetten kellemes darabja, könnyed kikapcsolódásnak tudom ajánlani.

Ahhoz képest nem volt egy rossz film ez :D

Húhú, végre egy igazán jó magyar film – mert erre az utóbbi években igen ritkán akad példa! (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyit csalódtam mostanában a magyar filmekben, hogy jóval kevesebbet nézek, mint pár évvel ezelőtt, amikor szó szerint mindent figyelemmel kísértem.) Kicsit féltem tőle, mert az alapsztori nagyon nem nyerte el a tetszésemet, főleg, hogy egy csomó más filmben láthattuk már ezt, itt viszont minden remekül működött, sőt, még magyarázatot is kaptunk olyan kérdésekre, amikre általában nem. Biztos, hogy valamikor újra fogom nézni.

Szerintem lassan elengedem a magyar filmeket. Bár végülis 2 elalvás után sikerült végignézni… Az alapötlet nem rossz egyébként, de talán jobb, ha nálunk nem erőltetik a sci-fi műfajt.. :'D

Hát ezért vagyok így leragadva az időben.