Yi Jia Ren Zhi Ming (2020–2020) 98% 6★

Hát én erről annyi-de-annyi mindent tudnék írni, hogy sose fogok a végére érni :DDD

Amit a legjobban szerettem benne, hogy komótosan lassú volt a tempója. És hogy folyamatosan beszélgetnek a szereplők. Mindig. Mindenről. De nem ám sírás-rivás, meg nyafogás-picsogás van – hanem problémamegoldás ezerrel. Nem beszélnek el egymás mellett, nem titkolóznak, nem vagdalkoznak és nem sértegetik egymást ész nélkül – hanem teljesen reális és hétköznapi beszélgetéseket folytatnak. Mélyen és őszintén. Nincsenek tabuk és nincsenek sértődések – elfogadás van és megértés és nyitottság és nagyvonalúság és megbocsájtás. És sosem egymás háta mögött beszélgetnek – vagy ha néha mégis, utána mindig szemtől-szembe is tisztázzák az adott helyzetet. És mindenki szót kap, és mindenkire jut idő – és nagyon odafigyelnek egymásra.
Sokszor előfordult (főleg az első részekben), hogy belenéztek a kamerába beszélgetés közben – én meg egy idő után már tisztára úgy éreztem, hogy közéjük tartozok és ott ülök én is köztük. És amikor ZQ hazavitt egy kóbor kutyát, azt úgy reagáltam le, hogy „jajjdejó, lesz egy kutyánk!” :DDDDD spoiler
És nem, ez nem egy melodráma vagy vér-dráma: van ám nevetés és tréfálkozás is sokszor :D

Haichao. Ő volt az abszolút kedvencem. Szerettem nagyon a nyugalmát, a türelmét, a szeretetét, az összetartó erejét, és hogy soha senkiről nem mondott vagy gondolt rosszat. Ziqiu egyszer azt mondta neki: „In your eyes there's no bad person in this world” – és teljesen igaza volt. Heping meg egyszer azt mondta róla: he's like a mother in this family – és tényleg :DDDD És Hepinggel nagyon aranyosak voltak együtt: felnevelték ketten a három gyereket, mintha egy-közös család lennének – sokszor kuncogtam egy-egy jelenetükön, mert teljesen úgy működtek, mint egy házaspár három gyerekekkel.

JainJian+Xiao+Ziqiu. Elképesztően erős kötelék volt köztük. Ha bármelyikük bajba kerül, vagy csak egyszerűen támogatásra van szüksége, akkor eldobnak mindent és azonnal rohannak hozzá… szó szerint. Ha bármi volt, azonnal összezártak és védték egymást – és ezt kiterjesztették TangCan-ra és MingYue-ra.

JainJian. „Of course, I support you! This is your dream!” – ez lehetne az ő jelmondata. Mert mindig mindenkihez így fordult oda: feltétlen szeretettel és végtelen lojalitással. És ezt nagyon szerettem benne. De mégis sokszor volt, amikor legszívesebben jól megcsapkodtam volna, mert érthetetlenül lement ötévesbe, és olyankor nagyon idegesített. Jóóó sokáig nem értettem, Xiao miért szereti spoiler

Ziqiu. A két fiú közül én inkább őt szerettem. Makacs volt és szívós és nagyon bátor. És nagyon sokat fejlődött az évek alatt, ez nála volt a leglátványosabb. És nagyon sokszor teljesen olyan volt, mint az apja, mármint Haichao. Ugyan úgy gondolkodott és ugyan azokat mondta, és még sokszor a hangsúlya is ugyan az volt, ahogy beszélt :D

Xiao. Nem tudom, valahogy nem tudott közel kerülni hozzám. Aranyos volt meg kedves, jó képű és nagyon magas – de valami hiányzott belőle. spoiler

MingYue. A lányok közül őt szerettem a legjobban. Imádtam az intelligenciáját és a hatalmas szívét – irigyeltem az erejét és a bátorságát spoiler.

TangCan. Egy elképesztő Drama-Queen, és a világ legszerethetőbb dívája :DDDDDD Nagyon aranyos volt, és néha nagyon elvarázsolt, spoiler.

Egyetlen dolgot nem értettem, és az Xiao anyjával kapcsolatos. Teljesen érthető, hogy ilyen nagyon kiborult spoiler és nagyon sajnáltam is szegényt emiatt. De azt nem értem, hogy miért nem kapott professzionális segítséget. spoiler És igen, haragudtam rá sokszor, utáltam is néha – de ugyanakkor értettem, hogy mit miért csinál, és nagyon sajnáltam is.

Utolsó rész. Szerintem kicsit eléggé összecsapkodták a végét. Az igaz, hogy mindenki sorsát szépen „lezártak”, de ezt csúnyán összerántották erre a legutolsó részre és így sajnos rohanós/kapkodós lett. Inkább lett volna még pár rész pluszban (nagy örömre, néztem volna még tovább szívesen), akkor lett volna idő pl. a megszokott kibeszélős beszélgetésekre, a kényelmesen lassú tempóra.

Hogy így sorra vettem a szereplőket, rá jöttem: nem volt köztük igazán negatív senki. Persze volt, aki egyáltalán nem volt szimpatikus, vagy aki néha idegesítő volt – de nem volt köztük olyan, aki csak azért volt rosszindulatú, hogy ártson, vagy bosszút álljon, vagy ilyesmi. Nagyon emberiek voltak, és a tetteik is, és az indokaik is.

És nagyon szerettem az openinget és az endinget – és még nem volt olyan sorozat az életemben, aminél mindig végignéztem mindkettőt, ráadásul 40szer, és egyre nagyobb szomorúság volt bennem, mert ahogy haladtam a részekkel, egyre több jelenet volt már ismerős belőlük …