Veszedelmes viszonyok (1988) 84% 211★

Hát sajnos ez nekem egyáltalán nem jött be. Nem kötött le, alig tudtam rákoncentrálni, állandóan elvesztettem a fonalat, és nem tud meghatni, ha ennyien ennyire alattomosan állandóan kijátszák egymást. Kár érte.

Tanultam erről a regényről. Megfogott a történet és amikor kiderült, hogy ebből készítettek egy filmet, azonnal meg akartam nézni. Sajnos nagyon sok könyvadaptáció annyira katasztrofális, hogy egy életre megbántam, hogy megnéztem. Ezért is voltak fenntartásaim és féltem belekezdeni.
Nem kifejezetten örültem a szereposztásnak, főleg Malkovich és Close szúrta a szemem, hiszen ők játsszák a két legfontosabb szerepet. De, úgy gondoltam, próba szerencse… Életemben ilyen jó könyvadaptációt nem láttam! John Malkovich? Lenyomja az összes eddigi szemkápráztató antihősömet, egy ujja pöccintésével…! Glenn Close? A legjobb színésznők listámon dobogóra került ezután a film után.
Nem ért nagy meglepetésként a befejezés, viszont Malkovich elérte, hogy megsirassam, Close elérte, hogy tiszteljem, sajnáljam és elégedettséget érezzek egyszerre. Imádtam azt, ahogy kivitelezték a végét, az utolsó képkocka…! *_*

Szeretem újranézni. Büszkeség és balítélet, képmutatás és kígyónyelv, a pletyka egy nagyon fontos szociális érintkezés, a mások gondolatainak gondolása rólunk egy káros szokás, a szív pedig igenis szó szerint összetörhet…

Profi szereposztás. Glenn Close és John Malkovics mesteri gonosz páros volt!
Alapmű.

Ehhez képest a Kegyetlen játékok (1999) hisztis gyerekek kisded játéka csupán.

Minden nő végtelenül naiv.
Minden férfi ösztönlény.
Minden ember kijátszható.

Engedtessék meg, kérem, hogy benyomásaimat szavakba önthessem.
Eme remekbe szabott történet, mely teljes egészében Choderlos de Laclosnak köszönheti életét, kiváló filmadaptációvá nőtte ki magát. Pompás szereposztás, kitűnő jelmezek, csodás jelenetek, groteszk humor és szerethető-utálható karakterek.

Történetünk úgy kezdődött, hogy pár éve el szeretném olvasni a regényt, azonban sajnos még nem szakítottam rá időt. A közelgő világirodalom vizsga miatt úgy gondoltam – ha már erősen ajánlott, bár nem szerepel a kötelező listámon –, rászánok két órát az életemből. Abszolút megérte. Ez egy remekmű. John Malkovichot gyűlöltem, imádtam, szerelmes voltam belé, megvetettem, undorodtam tőle. Glenn Close vonzott, taszított, sajnáltam, nevettem rajta, és neki köszönhetem, hogy a film végére kiüresedett a lelkem. Michelle Pfeiffer elbűvölt, Uma Thurman megnevettetett – bámulatosan játszotta a naiv kislányt, leborulok előtte –, Keanu Reeves pedig annyira édes volt, hogy nem tudom szavakba önteni.

Örök klasszikus marad számomra. Alig várom, hogy végre kezembe vehessem a regényt!

Ezt meg iszonyú betegen, egy vödörrel az ágyam előtt néztem otthon a 8-os síszünetben. (Milyen emlékeim vannak a filmnézésekkel kapcsolatban, te jó ég :D) Már akkor is nagyon tetszettek a ruhák és a díszletek, és egyébként is klasszisokkal jobb, mint a könyv.

John Malkovich-ról mindig a James Bond paródia-film, a Johnny English jut eszembe… ott mondta, hogy az illatos, francia vala… nem folytatom… :D

Ezt a filmet azért néztem meg, mert az operettszinházi előadásra voltam kiváncsi, és előkészültem, hogy a kettőt összetudjam hasoníltani, nem beszélve arról a tényről, h tudjam mégis miről szól. Kiemelt karaktert nem mondom, szerintem mindenki jó volt, és együtt alkottak egy egészet. Azért a Malkovich-tól tartottam, de szépen felépítette a sármőr figurát. Érdekes film volt, és a színdarab sűrűn hűen bemutatta a filmet, minimalista változtatásokkal fűszerezve. :)

Zseniális adaptációja a zseniális levélregénynek, amit nemrég olvastam.

Nehéz volt elvonatkoztatni az elején, hogy mennyire másképpen képzeltem el a szereplőket, de a márkinén kívül kibékültem mindenkivel.

A színészek zseniálisak voltak, Malkovich annyira tenyérbemászó volt a lágy hangjával, szép kiejtésével és a gyíkarcával, hogy kirázott tőle a hideg.
A márkiné is remekelt a számító arcával, mint ahogy Tourvelné is a kétségbeesettségével.

Nagyon jól megoldották, hogyan ültessenek át egy egy levélregényt, hogy a cselekményt felpörgessék, még is érthető maradjon, de jusson idő az emberi drámára is.

Külön örültem, hogy nagyobb hangsúly került a márkiné és a vikomt héjanászára, mélyebben is lettek ábrázolva az érzéseik. spoiler

A befejezés pedig tökéletes volt, a könyv gyengesége itt korrigálva lett, ott hagyták abba, ahol kellett. Tökéletes. Imádtam.

U.i.: Piros pont a dick joke-ért :P

U.i.2.: rájöttem honnan ismerős John Malkovich (a kiejtése végig birizgálta az emlékeimet.. most rájöttem, hogy ő volt a New Pope, ott is zseniálisat alakított) :)

egyetértek az előttem szólókkal a történet, Glenn Close, Pfeiffer, Uma és Keanu vonatkozásában, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy Tourvelné valóban bedőlt volna ennek a mimikátlan, haltekintetű, tenyérbemászó Valmontnak, akit John Malkovich személyében látok.
azt azért bevallom, hogy nem ismerek másik feldolgozást, de majd megnézek egyet, hogy kiderüljön, csak Malkovichcsal van-e bajom, vagy mindenféle Valmontnak képes lennék ellálni. :)