Valahol Európában (1948) 85% 83★

Felsős koromban láttam először és tetszett. Most látva újra a filmet nem változott a véleményem. Csak ajánlani tudom.

Filmklubot tartunk a könyvtárban, és ezt a filmet néztük. Korábban már láttam, de akkor még gimis voltam, az meg már húsz éve volt. Nagyon erős film, kicsi didaktikus felhanggal, de nagyon fontos dologról szól hatvan évvel ezelőtti filmes nyelven.

Én ennek csak a musical változatát láttam eddig, azt viszont rengetegszer. Ez volt az első fekete-fehér magyar film amit láttam, és azt hiszem remek választás volt.
Borzasztóan tetszett, nagyon magával ragadott.
( Csak én énekeltem mindig a Marseilles-t mikor dúdolták vagy fütyülték a zenéjét?:))

Még ötödikesek voltunk, amikor egy iskolai színjátszócsoport előadta az iskolánkban a musicalt. Már akkor nagyon megragadott, a zenéit azóta is szívesen hallgatom.
Nem mondom, hogy tetszett – lehet ezt egyáltalán mondani egy filmre, amiben ilyen szörnyű dolgok történnek? Pedig nincsenek benne brutális jelenetek, de ez a visszafogottság még jobban odavág. A Szentjánosbogarak sírjához hasonlóan itt is a társadalom legkiszolgáltatottabb és legelveszettebb rétege jelenik meg, a gyerekek. És bizonyos szempontból ők voltak a háború legnagyobb áldozatai; ahogy a Dunkirkban mondták, a háborút a felnőttek indították el, mégis rengeteg gyerek és fiatal halt bele. Talán ez volt a legnagyobb bűne, többek közt: miatta nem tudta a társadalom megvédeni az ártatlanokat.

Hát nehéz bármit is írni olyan filmről, ami a gyerekkoromban meghatározó filmélmény volt.
Emlékszem, mikor suliban is megnéztük osztályszinten és napokig azon ment az „érett” osztálytársak viccelődése, hogy könyörögtek mindenféle felakasztásáért. És én minden egyes alkalommal vérig sértődtem ezen a poénon. Mert én meg már akkor azon agyaltam, hogy mennyi kell hozzá, hogy egy kisgyerek ennyire elveszítse az emberségét.
És ez az emlék tart távol tőle, hogy a katedra másik oldaláról egyszer is meg akarjam nézni az oszályommal. (Másrészről feszeget a kíváncsiság, hogy mit látnának bele ma a diákok.)
Egy nagyon mély film ez, és szeretek elgondolkodni rajta. A maga tragikusságában mutatja be, hogy a háború mennyi kárt okoz, és mennyire nem ér véget a békeszerződések aláírásával.
A színészi játékok fenomenálisak és élmény ennyi jó gyerekalakítást látni, ugyanakkor elgondolkodtató, mennyire kellett felnőni ezekhez a szerepekhez lelkileg.
És szomorú, hogy az ember menet közben elhiszi, hogy ez a történet jól is végződhet.
Jó film és látni kell.

Nagyon jól látszik rajta, hogy miért lehetett hatalmas siker a kiadásakor, ám sajnos ez a film nem öregedett túl jól. Valahogy túl hirtelen, túl kidolgozatlanul történik benne sok minden, ami még a háború kaotikusságával is nehezen magyarázható. Azért akad benne mai szemmel is nagyon erős jelenet sok, és természetesen még mindig egy teljesen korrekt film. Ennek ellenére nekem a musical jobban tetszett belőle.

Az egyik legjobb magyar film, amit valaha láttam.