Tökéletes hang (Tökéletes hang 1.) (2012) 79% 607★

Imádtam. Már annyiszor láttam, hogy sosem tudom megunni. Jók a zenék, ének, és a táncok is nagyon tetszettek. A szereplők is irtó jók voltak, Főleg Anna Kendrick, Skylar Astin, de a többieket is nagyon bírtam. :-D Szórakoztató, vicces, humoros volt végig nevettem az egészet. :-) Rebel Wilson beszólásai is viccesek voltak, bár egy kettő tök béna. Mind lányok és fiúk csapata nagyon tetszett. :-D

Nem tökéletes, haha, közel sem, de a zenében nagyon jó volt. Tényleg, igazán kiemelkedő. Olyan táncolós, éneklős soundtrackje van, amire egész végig járt a lábam. Kapott maga köré egy szerelmi szálat, de nem is az a lényege. Hanem hogy haladjunk, ne ragadjunk bele a „régibe”, fejlődjünk. (Persze, ennek is megvannak az előnyei, hátrányai, pro és contra érvek.) Volt benne karakterfejlődés, meg barátság és igen, néhány hatásvadász és bugyuta (és undi), de nekem tetszett.
Azért pedig örök love, hogy Jesse énekelte a My wayward sont a kocsiban. Kicsi, odaátos szívem nagyot dobbant.

Hű. Meglepett, mert tetszett.
Az eleje irtó unalmasan indult, Beca – t utáltam meg hát kb senki sem volt a szívem csücske. Aztán Aubrey kergetett az őrületbe a „törekedjünk a tökéletesre anélkül, hogy bárki véleményét is meghallgatnánk” dologgal, aztán a végére már minden összejött és egy tök jó kis film kerekedett belőle.
Rebel Wilson miatt néztem meg, itt nem volt kiakasztó, de egyébként abszolút nem kedvelem a színésznőt, sőt, rettentően irritál. Nekem ez már túl sok.

Nagyon nehéz volt újranézni. A zenék itt is jók, de körülbelül ennyi pozitívumot tudok mondani. Ez az egész egyetemi klikkesedés, meg hogy ki hova kerül be, meg ilyesmi, nem szeretem. Beca karakterétől egyenesen falnak megyek. Rebel Wilson viszonylag szórakoztató, de azért a végére már unalmas.

Szeretem a zenés filmeket; ebben is tetszettek a dalok. Alapvetően ötletes a cselekmény, szerethető és drukkol a néző a lányoknak. A csapat furabogár tagjait nagyon bírtam, viszont Anna Kendrickkel valamiért ki lehet kergetni a világból. A szerelmi szál sem dobogtatta meg a szívem, de szerencsére nem is ezen volt a hangsúly. Másodjára néztem, vagyis inkább csak hallgattam, mert nem igényli a teljes figyelmet, kiválóan lehet követni fél szemmel/füllel is. Tipikus csajos, humoros film, semmi több. Kikapcsolódásnak hibátlan.

Naagyon nagyon imádtam, szuperek benne a zenék, a karakterek is szerethetőek. Bár az alap eléggé lerágott csont, vannak olyan pillanatok, amikor az ember lányának pont egy ilyen filmre van szüksége, mint ez.

Mire jó egy kis diópucolás? Például arra, hogy megnézzek közben olyan filmeket, amikre nem kell 100%-osan figyelni, mert ha véletlenül lemaradok néhány képkockáról, akkor sem veszítem el a fonalat :)
Jó kis film volt ez, igaz sablonos, de tetszettek a zenék :)

Nagyon szeretem ezt a részt, a három közül messze ez a legjobb. A többi sajnos nem tudta hozni ezt a szintet. Imádom a zenés filmeket, és itt is nagyon jók a zenék. :)

Őszintén szólva nem egy erős alapsztori. Tipikus sulis téma. Az új csajt mindenki utálja és/vagy ő lesz a végén a megmentő, mindenki azt alkarja, hogy az ő csapatában játszon (szó szerint és átvitt értelemben is!). Viszont nincs ezzel baj, mert aranyos kis film lett, aranyos kis történettel és jó dalokkal. Amy felfogása meg egyszerre nevetséges mégis.. van benne valami pozitívitás. Amit viszont nagyon nem értettem, hogy miért nem szavazták meg, hogy Beca vegye át a vezetést, ahelyett, hogy mindenki vakon kövesse a főp*csát, úgy hogy SENKI nem értett vele egyet. Jobb filmekben ilyenkor jön a „oké, ki szavazz arra, hogy mostantól Beca legyen a vezér?” És jön az egyöntetű „ééén” szavazat.

Hogy én ezt mennyire szeretem.:) na persze az undorító, hányós részeket leszámítva….
Nekem bejött ez az egész, az éneklés, a dalok, a szereplők, Beca és Jesse humora, kapcsolata.
A többi lány is sokat hozzátett a történethez, de azért az undorító, vagy túlzott mértékben furcsa jeleneteket, dolgokat igazán ki lehetett volna hagyni, hogy ne tűnjön paródia-félének.
Amit a legjobban szeretek benne, hogy nem a látvány, és nem is a történések számítanak a legjobban, hanem az előadott dalok. Nagyon sokszor néztem már meg úgy, hogy csak hallgattam ez jó kis paradoxon lett , de úgyis maximálisan ki tudtam élvezni.:)