Elő az árnyékból (Tini Nindzsa Teknőcök 2.) (2016) 68% 103★

Öhm…. ha az előző még el is ment valahogy, ezt már teljesen bugyutává tette Rocksteady és Bebop, bár a teknősöknek is voltak olyan szövegei, amiken konkrétan már tikkelt a szemem. Gyerekeknek talán élvezhető, de ez leselejtezett Transformers effektekkel összedobott látványparádé nekem már kissé kevés és továbbra sem tetszenek ezek a suttyósított, konditerem szökevénnyé alakított főhősök. A négy csillagot Krang, (A két idióta után nem gondoltam volna, hogy őt meg tudják úgy animálni, hogy jól nézzen ki.) a zene és Stephen Amell (Zöld Íjász) mellékszereplése kapta, bár Csőre Gabi hangja nagyon nem illett hozzá…

Azt hittem, nincs tovább, aztán mégis! Az előző is tetszett, de ez…
Ez volt csak igazán a „mesés rész”. Rocksteady és Bebop, meg Krang… Tisztára, mint a mesében! :D
Amikor Casey megjelent, a hideg is kirázott (jó értelemben), noha nem sok szerepe volt, de azt mondom, hála istennek. Az emberi karakterek megint csak töltelékként funkcionáltak.
A tekik viszont komolyodtak kicsit, vagyis igyekeztek megbirkózni a felnőtté válással és az elfogadással. Több személyiséget kaptunk tőlük, és még most sem tudom, ki az abszolút kedvencem. spoiler Mindben van mit szeretni.
Kranget elég hamar lenyomták, de remélem még visszajön feszkót csinálni. :D

Ahhoz képest, hogy az első mennyire bejött, ez épp annyira elborzasztott. Bár a cselekmény jó volt, a kivitelezés… eh. Gáz.
A két disznó alakítása pocsék volt. A poénok most nem jöttek át. Az új pasi megjelenése dobott valamit az összképen, az előző egy pillanatig sem volt szimpatikus.
Összességében? Huh. Kicsit elvette a kedvem a srácoktól, pedig kiskoromban imádtam a sorozatot.

Mikor voltunk májusban a Warcrafton előtte a coming soonba volt a trailere és akkor eldöntöttem, hogy ezt meg kell néznem. Jó volt a megérzésem.

Vessetek rám követ, de én ezt rohadtul élveztem! :D

Semmi extra.
Csak egy kis Michael Bay-es látványvilág,
akció meg csihi-puhi,
poénos beszólások
és nagyszerű zenék. :)

Nagyon szerettem kislányként is a Tini Nindzsákat, de most felnőttebb fejjel is megszerettem ezeket a „furcsa fejű” tiniket.

Ha véletlenül lenne folytatása, én tuti veszek rá jegyet a moziba. ;)

Nagyon nem én vagyok a célközönség. Nem tudom hogy ki az, mert aki még nincs 10 éves azt nem szükséges Megan Fox combjainak és hasának a látványával levenni a lábáról aki meg elmúlt 10 annak meg túl kevés ennyi szexiség ahhoz, hogy 2 órán keresztül nézze ahogy teknősnek álcázott zöld csigák akcióznak és orrszarvúk finganak. Ifjú koromban sem bírtam különösebben ezeket a teknőcöket (az enyémek sokkal jobb fejek) és most sem kaptam kedvet, hogy bármi velük kapcsolatos elmaradásomat pótoljam.

Bár az első rész eléggé negatív kritikákat kapott (én személy szerint jól szórakoztam vele, bár elismerem, hogy voltak hibái), a kasszáknál elég jól teljesített egy folytatáshoz. Úgy látszik, a készítők hallgattak a kritikák egy részére, így az Elő az árnyékból sokkal közelebb került a klasszikus 87-es rajzfilmsorozat világához: megjelenik Casey Jones, Stockman, Rocksteady és Bebop, Zúzó már nem a svájcibicska szerelésben nyomja és végül felbukkan Krang is a Technodrome-mal együtt (ami a repülést leszámítva egy az egyben a rajzfilmes változatra haja). Szóval a fanservice teljes, de azért vannak hibák most is, különösen az ellenfelek terén. Hiába van több ellensége a teknőcöknek, egyikük sem igazi jelenség: Zúzó alig valamit mutat (ráadásul elég bénán záródik a szerepe), Krang pedig annyira a végén száll már be a buliba, hogy a kötelező „leigázom a Földet” rigmusokon kívül másra már nem is futja tőle. Egyedül Rocksteady és Bebop emelkedik talán ki, de az ő esetükben több összecsapást vártam volna a Teknőcökkel.
A jófiúkkal már nem volt gond, a négy tesó közti dinamika a helyén volt, és szerintem Mr. Amell is egész jó Casey volt (leszámítva a haját). Szecska mester ezúttal nem sokat szerepelt, és mintha Megan Fox is kevesebb időt kapott volna – azért némi eye candy ebbe belefért.
A sztori elég egyszerű volt most is, a lényeg a tartalomban le van írva. Akciók terén szerintem korrekt volt a film, és a bunyók is követhetőek voltak az esetek nagy részében. (Az utolsó összecsapásnál a sok repkedő darab miatt jobban kellett figyeleni.)
Úgy érzem, egy potenciális következő résznek elég jól megágyaztak. Én szívesen megnézném azt is.

Az előző rész túltolt látványát megtartva továbbhalad a történet egy rakás nosztalgiával nyakonöntve. A két új mutáns, meg a „Megcsócsált rágó, arccal” előhozott egy csomó emléket a sorozatból, de amúgy maga a film nem annyira jó. Nézhető, élvezhető, de túl sok mindent akartak belerakni. Azért a lényeg: Teknőcerő!

Imádtam ezt a részét is. :D Az alapsztori jó volt nekem tetszett. :) Gyerekkorom régi kedvencei én ebben a részben is szerettem őket. :)
Vicces volt és szórakoztató. Tetszettek a beszólások az akció jelenetek és a zenék is jók voltak. Még mindig bírom Donatello-t, Raffaello-t, Leonardo-t, és Michelangelo-t, Casey-t. Vernon és April se volt rossz. Szecska mester egy kicsit eltűnt ebben a részben alig lehetett látni.
Jó volt látni a filmben Stephen Amell-t. Megan Fox még mindig jó színésznő.
Zúzó ebben is gyenge volt számomra alig lehetett látni valami akció jelenetet helyette volt a Rocksteady, és Bebop, meg az a fura robot Krang.

A teknőcök jó fejek, aranyos az összetartásuk is – és ahogy a végén kiderült spoiler. Nem tudom, hány bőrt fognak még lehúzni a sztoriról, vagy mekkora potenciált látnak még benne, mindenesetre számomra egyszer nézhető kategória, de a sablonos sztori ellenére sem bántam, hogy egyszer legalább megnéztem, mert látványos és szórakoztató is (bár az első részét anno jobban szerettem). :)
Ja, és Zöld Íjász. ^^ Nagy meglepi volt, de egyébként jól állt neki ez a szerep is. :)

A cím eligazíthat bennünket. A film témája a rejtőzés és előbújás dialektikája, ez a dilemma, amit érdekesen old fel a film (a megfogalmazásom nyilván csipetnyit ironikus, de tényleg ez történik). Felvállalják-e a főhőseink másságukat, ami kihívó a többség számára, előbújjanak-e, vagy maradjanak továbbra is az árnyékban. A döntés ambivalens, hiszen utóbbi mellett teszik le a voksukat. Jelentheti ez persze a belenyugvást, életük és identitásuk része a bujkálás, de jelentheti azt is akár, hogy nem hajlandóak a másságuk feladására. Vélhetően ez lenne az ára a többség általi elfogadásnak – akkor már inkább maradnak kívülállók.
Az első részt a valaha volt legrosszabb filmek közé sorolom, ehhez képest nagy az előrelépés, mert bár a folytatás sem jó (még közepesnek sem mondanám), de legalább akadnak benne tűrhető, olykor még élvezetesebb részek is, és van tartalma.